A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
TANÁCSADÓ A hasnyálmirigy cisztáiról "Aggódó olvasó" jeligés levelezőnk kérdi: "mi a hasnyálmirigy ciszta, s lehet-e műteni?" A görög eredetű cysta magyarul hólyagot, tömlőt jelent. Az orvosi szaknyelv egy folyadékot vagy kásaszerű anyagot tartalmazó zárt üreget jelöl a cysta szóval. Cisztája lehet több belső szervünknek: a májnak, tüdőnek, vesének, petefészeknek s természetesen a hasnyálmirigynek is. Lényegében a jóindulatú, tehát nem rákos daganatok közé sorolható, s mint ilyen csupán akkor okoz panaszt, ha már nincs helye a növekedésre, vagy ha eleve olyan helyen keletkezett, ahol már a kisméretű, borsó, cseresznye nagyságú tömlő is valamilyen létfontosságú képletet (eret, ideget, kivezető csatornát) nyomhat el. Ott, ahol elég helye van a növekedésre, mint például a hasüregben, akár ökölnyi, gyermekfejnyi nagyságra is megnőhet. A beteg sokáig panaszmentes, s nem ritkán a más okból végzett ultrahangvizsgálat (szono, echo) mutatja ki a tömlős daganat körvonalait. Gyógyítása sebészeti úton történik. A hasnyálmirigy cisztája nem gyakori betegség. Elsősorban azokon az idősebb betegeken várható megjelenése, akik korábban hasnyálmirigygyulladáson estek át. A hasnyálmirigy létfontosságú szerv: olyan enzimeket termel, melyek a zavartalan emésztést segítik elő. Az enzimeket tartalmazó emésztőnedv — a tulajdonképpeni hasnyál — egy kivezetőcsövön a patkóbélbe (tizenkétujjnyi bél) ömlik. E kivezetőcső közvetlen közelében szájadzik a patkóbélbe az epecsatorna is — mintha két folyó közös deltával ömlene a tengerbe. E bonctani rokonság rovására írható, hogy az epevezetékben keletkező kő nemcsak az epecsatorna végső szakaszát, hanem a hasnyálmirigy beszájadzását is elzárhatja. A vezetékben ilyenkor feltorlódó emésztőnedv előbb a vezeték belső falát, majd azt áttörve a környező hasnyálmirigy szövetét kezdi "emészteni", ami súlyos hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezet. Ha a beteg felgyógyul, az érintett vezeték "helyreállítása" nem mindig sikerül tökéletesen és éppen az ilyen meggyöngült vezetékszakasz lehet kiinduló pontja a cisztás elfajulásnak, azaz a tömlő képződésének. Mivel a hasnyálmirigy állandóan dolgozó szervünk — hiszen emésztőnedvre naponta szükségünk van — bő a vérs idegellátás. így érthető, hogy a hónapok, évek alatt növő ciszta előbb-utóbb valamilyen idegszálat, érszakaszt is elnyom. Ilyenkor jelennek meg a panaszok, erős, általában étkezéssel összefüggő hasi fájdalmak. Mivel a hasnyálmirigy mélyen a hasüregben helyezkedik el, a tömlős daganat csak ritkán tapintható, ám a modern képalkotó vizsgálatok, az ultrahang, illetve a számítógépes rétegvizsgáló, a CT már a kisméretű tömlőt is biztosan kimutatja. Nem ritka dolog, hogy egyszerre két-három ciszta is keletkezik a hasnyálmirigyben. Mivel egy térfoglaló kóros folyamatról van szó, a gyógyítása csak sebészi úton történhet. A komoly beavatkozást jelentő műtétre természetesen csak a beteg előzetes alapos belgyógyászati kivizsgálása után, a kor, az egyéb társult betegségek, például a cukorbetegség, illetve a szív állapotának figyelembe vételével kerülhet sor. Ha a tömlő kisméretű s környezetéből könnyen kifejthető — mint a dió a héjából — a sebész eltávolítja azt. Nagy tömlő esetén, vagy ha olyan létfontosságú szervek, erek, idegek közelében fekszik, amelyek megőrzése érdekében a teljes eltávolítás nem lehetséges, a sebész valamely üreges szervbe, leggyakrabban a gyomorba szájaztatja a tömlőt. így az addig zárt tömlőből egy "zsák" keletkezik, melynek száján a benne felgyülemlő folyadék szabadon távozhat a gyomorba. Az így a gyomorba szájaztatott ciszta később zsugorodik, sőt, el is tűnhet. Dr. K. L. r~;-----------------------------------------------------Újrakezdés GUTAÜTÉS — "Sokszor mondogattuk édesapánknak, hogy legyen mórtékletesebb az evesben, és ne bosszantsa fel magát olyan nagyon minden apróságon, mert előbb-utóbb gutaütóst kap. Most, hogy a nem kívánt jóslatok valóra váltak, a meglepetés erejével hatott ránk. Amikor bekövetkezett a tragédia, egyszerűen kétségbe ejtett bennünket. A közvetlen életveszélyen szerencsére túl van már, lábadozik, de azért még mindig nagyon elesett. Hogyan tovább? Eddigi munkáját csak bizonyos korlátok között tudja majd elvégezni." Olvasónk a legtermészetesebb módon realgált. Amit irt, az nagyon sokat ígérő a gyógyulás harmadik fázisában. Valamely kórfolyamat szakaszokra bontása rendszerint mesterkélt, ez azonban most mégis szükséges a könnyebb tájékozódás miatt. Édesapját betegségének első periódusában a közvetlen életveszély fenyegette, utána a kórházi, majd az otthoni lábadozás következett, amit a harmadik szakasz, a teljes felépülés követ majd. Feltehetően újabb konfliktusforrás lesz az is, amikor majd édesapja újra munkába áll, de egyelőre nem mondható még egészségesnek — jóllehet az orvosi bizottság munkaképesnek nyilvánítja —, vagyis elengedhetetlenné válik az utókezelés. A betegség első szakaszában voltaképpen minden az egészségügyi dolgozók munkáján múlott, a másodikban már fontos szerepe volt a családnak, a harmadikban is nekik kell átvenniük a kezdeményezést, vállalniok a munka dandárját. Mindez különösen fontos azért is, mert a gyógyulás folyamata sajnos csak nagyon ritkán visszaesésmentes. A nehézségek csak akkor .irdalhatok át, ha az egészségügyi dolgozókon és a családon kívül a beteg is hozzájárul a felépüléshez. Esetünkben nagyon biztató az az orvosi vélemény, hogy a betegnek nem lesz szüksége átképzésre, topábbra is végezheti majd eddigi munkáját. No persze örvendetes a szakmán belül maradás, ám számos részletkérdést kell majd tisztázni: mit és mennyit képes megvalósítani eddigi munkafeladatat közül. Rendkívül fontos annak meghatározása, hogy mit nem szabad végeznie, hogy ne ismétlődjön meg a baj. Ne legyen lelkiismeret-furdalásuk amiatt, hogy nem vették észre idejében, hogy édesapjuk beteg. Most azzal törődjenek, hogy zökkenőmentes legyen a gyógyulás folyamata. A felnőtt betéget nem szabad mindentől eltiltani, mintegy kiskorúsítani, hanem sugárzó szeretettel kell körülvenni, hogy értelmét lássa saját, a felépülés érdekében tett erőfeszítéseinek. ____________ A HÉT 23
