A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
HÍRMONDÓ KIKET MEGTARTOTT Kisebbségek együttélési lehetőségei a határ mentén címmel rendezett kétnapos értekezletet Győr—Moson—Sopron Megye Közgyűlése 1992 októberében, Győrben. Ha nem marad egyebünk semmi, akkor is, nyelvünk az otthon." Nyelvünk az otthon? Ülök a régi győri színházban, fószkelődök, mocorgok. Hallgatom a beszámolókat, hozzászólásokat, a kérdéseket. Méliusz József sorai jutnak eszembe, idézetfoszlányok. A Tranzit kávéházból, a Németh László ihlette, íratta sorok. "Kiket megtartott a nyelv, akik megtartották a nyelvet." Különös aktualitásuk van a soroknak. Az előadók, a felszólalók, a jelenlévők között akad ilyen is, olyan is. Vannak, akik megtartották a nyelvet, vannak itt akiket megtartott a nyelv, vannak itt akiktől éppen perlik el a megtartót, a nyelvet. Hogy meg ne maradjanak, vagy legalább kevesebben legyenek, és kevesebbek. Ezáltal kikezd hetőbbek. Baj van itt: Hiszen nyilvánvaló, hogy nem mindenki tartotta meg a nyelvet. És nem mindenkit tartott meg a nyelv. Nem mindenki tarthatta meg a nyelvet. Meg vele a szokást, a házát, hazáját. Baj van itt. Mindenki a maga sérelmét tartja a legnagyobbnak, a szinte elviselhetetlennek. A vétkét pedig a legkisebbnek. Megint csak a méliuszi sorok visszhangoznak bennem, mint az ordítás az üres szobában: "emberséget, emberséget, egyenlőségben békét a nyelveknek, a népeknek, a kultúráknak: humánumot! toleranciát!" Önismeret, a másik ismerete, a másság tisztelete? Ma ugyan kinek hiányzik, ha nincs? Ki perel érte? És ha valaki perel meghallgatják-e? "Amarra Bukarest, ott Kolozsvár, amott Szeged, Budapest, majd Pozsony, Prága, a régi, s nyugatnak fordulvást: Zágráb, Becs, délnek meg, ahonnan érkeztünk, Belgrád. Csupa szellemragyogás!" — ez ismét Méliusz. Tessék lapozni az újságokat, olvasni a sajtójelentóseket a térségből, az említett városokból. Az meg a valóság. Hitvány szellem "ragyogása". Minden hír az idézet után kiállt, azt óhajtja, ha nem is írja le, ha nem is mondja ki senki: "humánumot, toleranciát!" A NYELV Az együttélés lehetőségeit vizsgálni jöttünk Győrbe. De hiszen évek, évtizedek, száz évek óta együtt élünk. Az egymás elviselésének a lehetőségein kellene elmerengnünk inkább. A másság elviselésének tudományában kellene tökéletesednünk. Férjen meg egymás mellett a másság: viseletben, iskolákban, nyelvekben, falutáblákon is. Nem csak jelszavaikban. Egyelőre csak a saját le- és elmaradásunkat tartjuk számon. A másik csipp-csupp — vélt vagy valós — előnyeit irigyeljük, tán haragszunk is értük. Összejönni, beszélgetni, találkozni kellene. Sokat, sokszor. Megismerni egymást. Emberi hangon szólni, közeledni, közelíteni. Keresni a találkozásra való alkalmat. Ez lehetett — ha volt — eredménye a győri két napnak. Mert — ismét Méliusz — "A szellem mindenütt egyenlő, már ahol önmagával azonos, ahol a tulajdon nyelvét beszéli, az emberit..." Emberi nyelven kellene szólni végre! Számomra ez a győri napok tanulsága. (görföl) Vásárban járt a kisördög Az idei Simon-Júda vásár látogatói ha nem is pontos, de legalább hozzávetőleges képet alkothattak maguknak arról, hogy milyen is lesz a piacgazdaság, ha majd egyszer nálunk is megvalósul. A párkányi vásáron ugyanis ezúttal vásárlóképes kereslettel találkozott az előző két esztendő vásárain meglehetősen mellőzött — hogy ne mondjam: "lesajnált" — kínálat. Nem mintha az embereknek most több pénzük lenne, mint tavaly vagy tavalyelőtt volt, sőt! Inkább arról van szó, hogy elveszítették a jövőbe vetett bizalmukat, s pénzt immár "biztonsági okokból", rendkívüli esetekre sem tartalékolnak: hiszen a "suttogó propaganda" szerint Szlovákiában jövőre körülbelül 60 százalékos lesz az infláció, ami ugye azt jelenti, hogy akkor sem lesz pénzünk, ha nem költjük el. A pénzt tehát el kell "verni" — ennél okosabb gondolatot napjainkban a józan "parasztész" sem produkálhat... így történt tehát, hogy az idei Simon-Júda vásáron megjelent a vásárlóképes kereslet. A láss csodát: ez a vásárlóképes kereslet a szó szoros értelmében kiszorította a "piacról" a politikát. Mivel Párkányba egész Szlovákiából — azaz a kimondottan szlováklakta területekről (pl. Zsolnáról, Besztercebányáról stb.) is — érkeztek árusok, a vásárlók (főleg az Esztergomból érkezők) zöme pedig enyhén szólva nem éppen folyékonyan beszélte államnyelvünket, az újságíróban (is) lakozó kisördög arra számított, hogy ennek valamiféle lecsapódása lesz majd a vásárban, sőt valamilyen formában talán még az ún. "nyelvtörvény" is terítékre kerül. A kisördög persze tévedétt. Az eladók és a vásárlók — ha máshogy nem, hát kézzel-lábbal mutogatva — megértették egymást, s néhány szót már meg is tanultak egymás nyelvén; a cseh körhintások például "szuverén" magyarsággal figyelmeztették a szórakozni vágyó emberpalánták szüleit, hogy "mindenki békapcsolni magának gyerekét", ami nem is maradt egészen hatástalan, mert a körhinták meg a "repülő hattyúk" környékén ezúttal nem történt komolyabb baleset. A Simon-Júda vásáron látottak-hallottak alapján a kisördög arra a következtetésre jutott, hogy ha majd valóban beköszönt hozzánk a piacgazdaság, nem lesz többé szükség nyelvtörvényre. Az ilyen és ehhez hasonló törvényeket ugyanis a piac — méghozzá nagyon egyszerűen —• kiveti magából. Semmi szüksége rájuk... (A kisördög egyébként péntek délutántól szombat délig tartózkodott a vásárban: ő hozta-vitte azt a kellemetlen esőt, amely csaknem "elmosta" a vásározókat, s az elővigyázatlanul — azaz esernyő vagy esőkabát nélkül — érkezőknek nejlonzacskót kényszerített a fejére.) VARGA ERZSÉBET A HÉT 9
