A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

FINTOR Szélhámosság vagy lehetőség? A minap egy nő telefonált. Elmondta, hogy valaki az én telefonszámomat hagyta meg az üzenetrögzítőjén azzal az üzenettel, hogy érdekel a külföldi munkalehetőség. S most a hölgy azért hív, hogyha még mindig érdekel a dolog, menjek el a volt Szakszervezetek Házába hétfőn este fél hétkor, ott lesz ő is, és majd megbeszéljük a részleteket. Beval­lom, kicsit meglepett az egész. Ugyanis sem ón, sem a család más tagja nem telefonált semmilyen munkaügyben, dehát ha már egyszer így alakult, kíváncsiságból elmentem a megadott helyre. Rajtam kívül több tíz érdeklődő várt a nagy lehetőségre. A hölgy — aki nekem is telefonált — röviden elmondta, hogy most hallunk majd egy másfél órás előadást arról a cégről, amely­nek, reméli valamennyien a munkatársai leszünk. Az előadás egy videofilmmel kez­dődött. A filmben szó volt arról, mennyire egészségtelen életformát kövei a rna em­bere. Idegeskedik, lót-fut, sok kávét, alkoholt fogyaszt, rengeteg húst eszik, s ez mind aztán az egészség nagyon korai rombolásához vezet. De még nincs minden veszve! Az egészséges életmód kialakítható úgy is, hogyha továbbra is a régi, megszokott életmódunkat folytatjuk, de rendszeresen szedünk biotablettát. Ezek a biotabletták aztán helyrehozzák a szervezetben a ko­leszterinszintet, ha kell lefogyasztanak, ha kell felhizlalnak, s remek közérzetet biztosí­tanak. Bevallom, nekem ez picit hihetetlen­nek tűnt. A film végén egy jól öltözött fiatalember elmondta, hogy mindaz, amit a filmen láttunk a biotablettákról — igaz. S hogy ne legyen okunk még a legkisebb kételyekre sem, most négy olyan hölgy beszél majd a biotablettákról, akik itt Szlovákiában már kipróbálták. Ekkor négy hölgy felsorakozott, s hasonlóan, mint az Always intimbetét reklámjában elmondták, mennyire nagyszerűen érzik magukat most, hogy beszedtek pár doboz biotablettát. Az egyik hölgy a tabletták segítségével egy hónap alatt tíz kilót lefogyott, s megszűntek a hátgerincfájdalmai is. A másik hölgynek a látásában segítettek a biotabletták. A har­madik elmondta, hogy állandó harcot vívott a felesleges kilók ellen. Számtalan fogyó­kúrával próbálkozott, de mindeddig ered­ménytelenül. Aztán felfedezte a biotablettá­kat, amelyek segítségével alig három hét alatt nyolc kilót fogyott s azóta is remekül érzi magát, jó a közérzete, nem fáradékony. A negyedik mindehhez hozzátette, hogy ő világéletében betegesen sovány volt, már letett arról, hogy valaha is sikerül neki pár kilót felszednie, amikor az egyik ismerőse a figyelmébe ajánlotta a biotabletták jótékony hatását. Két hétig szedte a tablettákat és csodák csodájára hízni kezdett, felszedett öt kilót. Régebben naponta négy-öt kávét ivott, hogy összpontosítani tudjon a munká­jára; ma már egyáltalán nem iszik kávét, ezzel szemben nőtt a munka­bírása, s jelentősen javult a közérzete. A négy nő kiselőadása után egy ötödik lépett a színre és nagyjából vázolni hatalmas kezdte a biotablettákat forgalmazó cég marketingtervét. Eszerint a cég munkatársai havonta akár 5—10—15 ezer, sőt néha még ettől is több dollárt kereshetnek. Nos, mindezek után, már alaposan gyanússá vált a dolog. Nem igazán értettem, hogy egy cég, amelyik ilyen hatalmas kereseti lehe­tőséget tud biztosítani, miért szorul arra, hogy hirdetések útján keressen munkatár­sakat. A hölgy elmondta azt is, hogy a cég minden egyes forgalmazójának ajándékoz a termékeiből. Majd hozzátette: valamennyi­ünkkel, akik a teremben ülünk a cég mint forgalmazókkal számol, s reméli, hogy mihamarabb megkezdjük a munkát. Ehhez azonban be kell fizetnünk kétszer ötszáz koronát, s azután megkapjuk az engedélyt a biotabletta forgalmazására. Négy doboz tabletta ára 3000 korona, de mi a jövendő forgalmazók ezt bizonyos számú doboz után 25 %-kal, 30 %-kal, sőt bizonyos esetekben 50 %-kal olcsóbban kapjuk a gyártótól. Ennyi a történet. Lehet, rosszul tettem, hogy elvonultam a teremből és nem fizettem be a kétszer ötszáz koronát. Ha belegon­dolok, hogy pár doboz biotabletta eladása után 5—10—15 ezer dollár ütné a markomat, hát... Persze a kérdés csak az, hogy a mai ínséges gazdasági helyzetben vajon ki áldoz háromezer koronát egy doboz tablettára, mégha az — a film és a hölgyek elbeszélése szerint — csodákra képes. Nekem minderről egy ismerősöm jutott eszembe, aki nem is olyan régen szintén egy külföldi munkale­hetőséget kínáló hirdetésre jelentkezett. A feladók azt ígérték, hogy heteken belül szereznek neki munkát Németországban, ha sürgősen befizet 50 márkát. Az ismerő­söm rögtön odaadta az ötven márkát. Azóta közel fél év telt el, az ismerősöm még mindig bízik abban, hogy sikerül munkát szereznie valahol Németországban. A hirdetők ugyanis — azt talán mondanom sem kellene — azóta sem jelentkeztek... KAMONCZA MÁRTA A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom