A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
A legméltóbb amerikai — egyben magyar hagyományok továbbvivői A Washingtoni Krónika még 1983 szeptemberében hírt adott két fiatal amerikai—magyar tengerésztiszt, név szerint ifj. Sisa István és Sisa Péter emelkedő pályafutásáról. (Mindketten az Annapolis-i U.S. Naval Academynél nyerték el a tiszti rangot, mint az egyetlen nemzetiségi testvérpár az Akadémia modern történetében.) A Washingtoni Krónika, beszámolójában megemlékezett arról a kettős kitüntetésről, amit még mint LL Commander, Steven A. Sisa kapott kimagasló szolgálatai elismeréséül. Az elsőt az U.S. Földközi-tengeri Flotta parancsnoka, William H. Rowden admirális, a másodikat C.R. Bryan tengernagy, az U.S. Naval System parancsnoka adta át a kitüntetettnek. Ezt követően a szülök, Sisa István, az ismert publicista és közíró (The Spirit of Hungary szerzője) és felesége Erzsébet, olaszországi útjuk alkalmával a VI. Flotta zászlóshajóján a tiszteletükre adott díszvacsorán élvezhették Rowden admirális elismerését és vendégszeretetét. Néhány évvel később, az időközben Commander-ré előléptetett Istvánt maga Reagan elnök tüntette ki a Medal of Merit-tel, írásban kiemelve Commander Sisa "éles eszű vezetői képességét, kitartását és másokat inspiráló kötelességtudását, amivel nemcsak saját magára vetett kedvező fényt, hanem az Egyesült Államok legméltóbb hagyományait is híven tükrözte". Most viszont újabb örvendetes hírekről számolhatunk be. Ifj. Sisa Istvánt "Captain" rangra emelték, a nála öt évvel fiatalabb öccsét, Pétért pedig "Commander"-i rangra. (A "Captain" ezredesi, a "Commander" pedig alezredesi rangnak felel meg.) Mindketten kitűnően beszélnek magyarul. Ezt Sisa Péter a Für Lajos < tiszteletére adott fogadáson, a washingtoni magyar követségen bebizonyította a magyar honvédelmi miniszterrel folytatott rövid beszélgetése alkalmával. Ez a tény persze rögtön természetessé válik, mihelyt emlékeztetjük az olvasókat arra, hogy az édesapa, Sisa István a közelmúltban "Biológiai Trianon" cím alatt döbbenetes összefoglalót közölt a szovjet hatalomnak a kelet-európai népek populációját mesterségesen visszaszorító manipulációiról, amely mesterkedés Magyarország esetében vált be a leginkább... CÚTH JÁNOS Az augusztusban Budapesten lezajlott Magyarok III. Világkongresszusán találkoztam LEMHÉNYI ZOLTÁN- nal, a YOGA Egyesült Nemzeteinek (United Nations of Yoga-UNY) alapító, ügyvezető főtitkárával, és arra kértem őt, hogy nyilatkozzon szervezetükről és a világkongresszuson való részvételéről: — Mikor és hol alakult az "UNY", mik a fő célkitűzései? L.Z.: — Szervezetünket — az anyaországból Svédországba kivándorolt magyarként — Stockholmban alakítottam meg; 1975 óta tartozunk az Egyesült Nemzetek gazdasági és szociális tanácsához, 1983 óta pedig az Egyesült Nemzetek Gyermek Alapítványához. A jóga életmódszer, élettudomány, amely évezredek óta az emberiességnek a morálját-etikáját hirdeti és gyakorolja. Ebből a megközelítésből kiindulva azt valljuk, hogy megérteni a másikat csak békés párbeszéd útján lehet. Indulatok, szenvedélyek nélkül mondjuk egymás szemébe a tényeket, a problémákat, és adjunk lehetőséget a másik félnek is a válaszadásra! Mindegy, hogy az ember melyik nemzet fia, csak egy dolog lényeges: hogy mennyire emberséges! Szervezetünk megtisztelő joga és kötelessége, hogy az emberiség lényeges problémáinak békés úton való megoldására javaslatokat terjesszen elő — bármelyik nemzet részére, továbbá ezeknek a javaslatoknak a megvalósításában is résztvegyünk. Tehát az "UNY" az Egyesült Nemzeteknek a pártatlan, független javaslattevő szerve. — Mi a véleménye arról, hogy 54 év után ismét megrendezték a Magyarok Világkongresszusát? L.Z.: — Nagy örömmel tölt el, hogy több mint öt évtizedes törekvésünk és küzdelmünk látható formában is megvalósult A békés párbeszéd hívei Az "UNY" a Magyarok III. Világkongresszusán ezen a kongresszuson. Szervezetünk nevében mély tisztelettel hajlok meg a szervezés csodája előtt, ugyanis alig két hónap állt a találkozó szervezőinek a rendelkezésére, mégis vállalták ezt a sziszifuszi munkát. Ez 3—4 éves előkészítést igényelt volna, ezért amit tettek, az emberfeletti, csodával határos teljesítmény! Azon pedig ne háborodjon fel senki, ha egy kongresszuson elhangzanak egy nemzetnek a fájdalmai is, ez természetes dolog! A fájdalom nem szűnik meg azáltal, hogy esetleg nem veszünk róla tudomást; ki kell mondani a bajokat és a lehetséges legjobb-leghatásosabb módszerekkel kell orvosolni a sebeket! Ugyanígy elismerem más nemzetek fájdalmait is. Viszont senki se feledkezzen meg az ’56-os magyarországi eseményekről vagy arról az áldozatkészségről, amivel a magyarok szétbontották kelet és nyugat határait a közelmúltban, és még sorolhatnám nemzetünk érdemeit. — Önnek valamilyen konkrét megbízatásnak is eleget kell tennie ezen a kongresszuson? L.Z.: — Feladatom, hogy e kongresszus eseményeiről egy ötszáz szavas jelentést küldjék az ENSZ-nek. Szorgalmazni szeretném, hogy más nemzetek is tartsanak ilyen világkongresszusokat, mivel jelenleg az emberiség a szóródás állapotában (pl. népvándorlások) van. Az országhatárok már nem bizonyítják azt, hogy azokon belül csak egy bizonyos nemzet fiai élnek. Például a románoknak is óriási népáradata él az öt kontinensen; magyarok, zsidók pedig szinte a világ minden táján élnek. Tehát egyrészt a belső harmónia kiépítése érdekében, másrészt pedig a szenvedélyes — nemzetek közti — ellentétek feloldódása végett szervezetünk nevében javaslom az említett nemzeti világkongresszusok — lehetőség szerint — évenkénti megtartását. Még egyszer hangsúlyozom: egymás véleményének a megismerése — a békés párbeszéd — ez az egyik oldó hatás ebben a feszültségekkel teli világban. — Végül mit üzen olvasóinknak és a forrongó Kárpát-medence népeinek? L.Z.: — E kérdés hallatán arra az öreg nénire gondolok, aki 1990 telén szegényes ruhatárának a felét cipelte be az MDF egyik gyűjtőhelyére, hogy — szavaival élve — segítsen a demokráciáért harcoló román testvéreinek. (Hangsúlyozom: nemcsak az erdélyi magyarokért aggódott!) Ez a bajtársiasság, együttérzés és segítőkészség az, amiért az "UNY" is küzd. Jó cserkész módjára örülünk, ha bárhol bárkinek — nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül — segíthetünk. Ebből az alapállásból kiindulva mély tisztelettel köszöntöm a Kárpát-medence valamennyi népét, és azt üzenem mindnyájuknak, hogy ha ez a testvériesség és emberiesség fogja áthatni minden cselekedetünket, akkor az ezredfordulóra FÖLDI PARADICSOMMÁ változtathatjuk a Kárpát-térséget... de csak akkor! MISKÓ ILDIKÓ GONDOLKODÓ A HÉT 5
