A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
■■■■ 1H 11Hillif < GYEREKEKNEK Mese a rossz pásztorról Volt egyszer egy asszony, elindult a nagyvilágba, hogy pásztort keressen az állatai mellé. Találkozott a medvével. — Hova, hova? — kérdezte a medve. — Pásztort keresek az állataim mellé — mondta az asszony. — Beállhatnók hozzád pásztornak? — Nem bánom, de vajon tudnád-e kedves hangon hívogatni a nyájat? — Brumma-brumma.. —dörmögött a medve. — Nem, nem, a te hangodra nem hallgatna a jószágl — mondta az asszony, s ment tovább. Találkozott a farkassal. — Hova, hova? — kérdezte a farkas. — Pásztort keresek az állataim mellé — mondta az asszony. — Beállhatnék hozzád pásztornak? — Nem bánom, de vajon tudod-e kedves hangon hívogatni a nyájat? — Uuuú... uuú... — üvöltözött a farkas. — Nem, nem, a te hangodra sem hallgatna a jószágl — mondta az asszony, és ment tovább. Találkozott a rókával. — Hova, hova? — kérdezte a róka. — Pásztort keresek az állataim mellé — mondta az asszony. — Beállhatnók hozzád pásztornak? — Nem bánom, de vajon tudod-e kedves hangon hívogatni a nyájat? — Dili... dali... ide... erre — dúdolt a róka mézes-mázos hangon. — Ez aztán nagyszerűi Biztosan jó pásztor lesz belőled — mondta az asszony, és hazament a rókával. A róka kihajtotta az állatokat a rétre, és mindjárt az első napon fölfalta valamennyi kecskét; második napon az összes birkát, harmadik napon meg a teheneket Harmadnap este aztán az asszony megkérdezte a rókát, hova tűntek az állatok. — Első lábuk a patakban, a hátsó meg a bokorban — válaszolt szemtelenül a róka. Az asszony éppen vajat köpült, de a róka válaszára abbahagyta a munkát, ment, hogy keresse az állatait. Több se kellett a rókának: a dézsából menten kinyalta a tejfelt, a vajat. Hazaért az asszony dolgavógezetlenül, s akkor látja ám, hogy a róka szája csupa tejföl. Nagy mérgesen fölkapta a köpülőfát, és a menekülő rókához vágta. Éppen a farkát találta el. Azóta is fehér minden róka farkának a vége. (Francia népmese) Martti Haavio: A VARJÚ DÉLÉN Egyszer a madarak összegyűltek a Seprűerdő egyik szikláján, és tanácsot tartottak. A seregély így szólt a többihez: — Délhonban mindenféle jó étel van, gyerünk el oda! — Akkor induljunk! — csicseregték a madarak, és mindjárt el is röpültek. Csak a varjú maradt otthon. így történt ez több éven át. De egyszer olyan hideg tél volt, hogy majdnem lefagytak a varjú ujjai. Ezért ő is délnek eredt. Szállt kilenc tengeren át, idegen tájakra jutott, végül megérkezett Délre. De ott nem érezte jól magát: nagyon meleg volt. A többi madár faggatni kezdte: — Ugyan, minek jöttél ide? — Azelőtt nem láttunk itt téged. — Jobb otthon a lótrágya, mint idegenben az aranymag — szólt a varjú —, elmegyek innét, de soha többé nem térek ide vissza! Azzal visszaindult kilenc tengeren át, s azóta sohasem költözött Délre. Finnből fordította: Szabó Zoltán _____________________________________/ ÉHES EMBER... Éhes ember csirkével álmodik. Csakhogy a rajzon látható férfiúnak el is kell érnie az ínycsiklandó falatot. Vajon milyen útvonalon kell ehhez haladnia?---------------------------------------------------------Dénes György CSODAMALOM Volt egyszer egy csodamalom, dalolt benne a szorgalom, ürült a zsák, megtelt a zsák, nyelte vígan a gabonát. Forgott a hab a part alatt, éjjel-nappal járt a garat, büszkén zakatolt a malom, buzgott benne a szorgalom. Meghíztak a liszteszsákok, kisüthették a kalácsot, tán még most is jár a malom, munkál benne a szorgalom. V____________________________________ A HÉT 27
