A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
ÉGTÁJAK őröljünk meg vagy két zsák búzátl — avval kiment. A lépre csalt madárkánál is szerencsétlenebb ifjúnak majd megszakadt a szíve a mérhetetlen fájdalomtól, látván, hogy hölgye mástól a testét sem sajnálja, őt meg még egyetlen csókra sem méltatta. Több mint három hónapig tartott ez a gonosz játék; akkor az ifjú szert tett valamely halálos méregpárlatra, majd elment hölgyéhez, s ott könnyes rimánkodásba kezdett, hogy ugyan esne meg már rajta a szíve, s vonulna vele félre a hálószobába; ó ezt nemesemberhez méltóan meg szándékszik hálálni, úgyhogy a hölgynek nem lehet majd panasza. A kurtizán úgy tett, mint akit mélyen felháborítanak az effajta ajánlatok. Erre az ifjú ekképpen szólt: — Ha kegyed a halálomat kívánja, ám legyen. Meghalok, hölgyem, legyen boldog. Magához intette az egyik szolgáját, kinél méreg volt; fogta a fiolát, és egy hajtásra felhörpintette a párlatot. A fiolát visszaadta a szolgájának, ki nem tudta, hogy miféle pártat volt az a lé, a hölgynek pedig azt mondta, hogy most már nyugodt lehet. A kurtizán tréfára vélte az egészet, és jót nevetett rajta; az ifjú meg hazament, ágyba feküdt, és éjjelre szép csöndesen kilehelte lelkét. Romhányj Ágnes fordítása Luzsica Arpád illusztrációja Kosztolányi Dezső Káté kezdő költőknek Hurrá! Huszadik század! Jazz-band! Barátom — ez a kor a végletekig regényes. Hullákból épített felhőkarcolókat. Az ágyúgolyókat elmés gépek segítségével meszszebbre hajította, mint hitvány nyilaikat az eposzok görög istenei. Rohanó hullámokat tudott odapingálni eleven vászonra. Távoli világrészek hangjait hozta be hálószobámba. Aztán könnyedén, egy szalmakalapban átrepülte az óceánt Mit akarsz, költő? Versenyt futni vele, utána loholni, túllicitálni regényes túlzásokkal? Tragédiát írni, tíz vagy száz halottal? Nyavalyogni, hogy látod távoli kedvesedet, s hallod a hangját is — szerencsétlen —, húsz vagy kétszáz kilométernyi távolságból? Fogadkozni, hogy elszállsz hozzá — Budapestről Miskolcra —, minden akadályon keresztül? Nevetségessé válsz. Tedd meg, ha tudod. Egyébként pedig hallgass. Ne sopánkodj, hogy a próza kora ez. Nem igaz. Ez a kor az igazi költészeté. Egyre nehezebb idők következnek a középszerűekre. Vedd számba, hogy nem is oly régen akármilyen félkegyelmű fajankó sikerrel hozzászólhatott az úgynevezett "lelki élet rejtelmei"-hez, szabadon kalandozhatott irdatlan ősterületén, melyen bizonyos "titkok"-at fedezett föl. Azóta ezeknek a titkoknak java részét pontosan, tudományosan, szakszerűen megmagyarázta a lélekelemzés. Vad népek varázslatait, vallások keletkezését éppúgy ismerjük, mint az álmok szerkezetét. Amit erről összefirkáltak a múltban, az most olvashatatlan szamárság, kivéve néhány lángész alkotását, aki lázasabbul, tárgyilagosabban látott. Ma egy álmot leírni — "iroda Imi lag"— szinte lehetetlen. Az álom nem rejtélyes többé, az értőnek átlátszó, unalmas, akár a rejtvény, melynek megfejtését "múlt számunkban közöltük". Nézd, minap olvastam egy költeményt, melyben valaki folyton azt kérdezgette szíve választottjától: "Miért nem szeretsz?" Szerintem a nő érthető, fölöttébb méltánylandó idegenkedésének okai a következők: 1. a vers írójának rossz fogai vannak; 2. gyomorsavtúRengésben (hyperaciditas) szenved helytelen táplálkozásból kifolyólag, s ezért lehelete savanyúszagú; 3. keveset keres, ami a vele való együttélést szintén nem teszi kívánatossá. Miután a fönti kérdésre így megadtuk a választ, a vers tárgytalannak tekinthető. üdvözöljük ezt a kort, mely a regényességet végképp lejáratta azáltal, hogy megvalósította. Nincs messze az az idő, mikor csak az írhat majd, aki a sok elintézett titok között ösztönösen — a szimatjával, érzékeivel — leli meg az igaz titkot, melyet a következő évszázadok tudósai fejtenek meg, ha ugyan egyáltalán megfejthetik. Az ég nem a költőé többé. Nagyon helyes. O, a természet vad gyermeke, maradjon lenn, lássa a valóságot, öntudatosabban, merészebbül, mint a matematikusok. Addig pedig a villamoskalauzok csak olvassák továbbra is a "finom mívű" tercinákat, s a bankigazgatók gyönyörködjenek "fantasztikus" regényekben, melyek a Holdban vagy a Marsban játszódnak le. Ha minden géplakatos, mérnök és repülő a fellegekben jár, a költő járjon a földön. /----------------------------------------------------------------------------------Zs. Nagy Lajos — Tőzsér Árpád Itt törött a szék Körülöttünk egész halom magyar verekedik A füst ragacsán át is jól hallom, amint szól az egyik: "Csak üsd, nem apád ez, hanem szemét/" És példát is mutat neki, mert amilyen nyáron a rét partnerét oly zöldre veri. 5 kiért mindez folyik, a lány otthon, ágyban. — Piciny füle nem érti, hogy mily zajt dobál ablakára, fára, fűre a kinti rejtelmes, nehéz éjszaka. Fehérlő kukac módján csúszik-mászik a kéz a dunyhán. Egy arcot kutat. Ajánlás S az arcot tán most pofozzák. Megjegyzés A fenti verset ketten — Zs. Nagy Lajos és e sorok írója — írtuk, 1954 augusztusában, Zsélyben, egy átbálozott éjszaka után. Az aláhúzott részek Zs. Nagytól származnak, a többii — bevallom, utólagosan kicsit megfésülve — az én "művem". Tőzsér A. A HÉT 17
