A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
lOTEfWU Négyszemközt PAPP JÁNOS színművésszel Szerepálmok helyett álomszerű alakításokat... A megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő komáromi Jókai Színház évadnyitó bemutatójára — Illyés Gyula "Tiszták" dmű tragédiájára október 23-án kerül sor. Közelgő premier-jubileumi hangulatban, a főszerepben (Perelia Raymond) egy magyarországi vendégművésszel, PAPP JÁNOSsal. Bizonyára olvasóink — az alkalmi vagy rendszeres színházlátogatók — közül is sokan kíváncsiak e név möcjött "rejtőző" művészember egyéniségere, ezert az izgalommal és várakozással teli próbák egyik szünetében főleg eddigi pályafutásáról faggattam: — Beszélgetésünket kezdjük egy talán elcsépeltnek tűnő kérdéssel: miért éppen ezt a sikerekkel és kudarcokkal teli pályát választotta: P.J.: — Nem biztos, hogy ón választottam... lehet, hogy a pálya választott engem. Biztosan volt valami affinitásom e pálya iránt gyermekkoromban, hiszen minden ott gyökeredzik, azután a többi jött magától... — Tehát egyetlen konkrét hatás, mozzanat sem volt, amelynek következtében végérvényesen érezte, tudta, hogy a színószmesterségen kívül semmi más nem jöhet szóba? P.J.: — Arra a pillanatra határozottan emlékszem, amikor ezt hangosan kimondtam. Viszont, hogy miként jutottam el a kimondásáig, az sokkal bonyolultabb folyamat — egy az élet titkai közül. Tehát inkább elmesélem azt a bizonyos pillanatot: egy Somogy megyei faluban nevelődtem 18 éves koromig, miközben a járási székhelyre, Marcaliba jártam gimnáziumba. Harmadikos gimnazistaként részt vettünk egy budapesti kiránduláson. Színházlátogatás is szerepelt a programban — Csiky Gercjely: Udvari kalap című darabját láttuk, Varkonyi Zoltán rendezésében. Amikor a darab végén tapsolni kezdtek a színészeknek, megjegyeztem az egyik diáktársamnak: "Na, ha majd nekem is így fognak tapsolni...!" Mit tesz Isten? Felvettek a Színművészeti Főiskolára, éppen Várkonyi Zoltán osztályába kerültem, majd később ugyanabban a színházban, a Vígszínházban tapsoltak nekem először, ahol a hajdani kijelentésem elhangzott! Hát ezek az élet furcsa titkai, varázslatai... — A pályaválasztás után térjünk át a színhazválasztásra: a főiskola elvégzése után a Vígszínház ajánlott szerződést Önnek, ma pedig szabadúszóként tevékenykedik. Hol mindenütt lépett színpadra a közbeeső időszakban? P.J.: — A Vígszínházból egy évre Szegedre szerződtem, hót évig a Madách Színházban, három évig Veszprémben, újabb hót évig a Madáchban szerepeltem, utána egy évig "szabadúsztam", három évig tartó győri játék után pedig immár két éve ismét szabadúszó vagyok. — Említsen meg egypárat legsikeresebb alakításai közül! P.J.: — Például a kezdet kezdetén az "Ármány és szerelem" Ferdinándját, a vidéki évek során Macbethet, a "Makrancos hölgy" Petruchioját, Clagdiust a "Hamletben" és több Tamási Áron-hőst játszottam, azonban ezzel még nem teljes a lista. Sok-sok szerep belefért ebbe a bő két évtizedbe — kisebbek és nagyobbak egyaránt. — Műfaji szempontból milyen szerepeket vállal legszívesebben? P.J.: — Hogy is mondjam? Talán tréfásan hangzik, de sok igazság van benne — az úriszabónál van ilyesféle kiírás: Hozott anyagból kisebb-nagyobb alakítást vállalok. Valahogy én is hasonlóképpen vagyok ezzel, de hát ez a dolgom, hiszen színész vagyok. — De talán mégis vannak titkos szerepálmai... P.J.: — Nincs szerepálmom. Szerepek vannak, amelyeket álomszerűén kellene megoldani! Remélem, hogy ez nekem többé-kevésbé sikerül. — Viszont a szimpatikus partnerek csak számítanak Önnek is?! Kik azok a színészkollégák, akikkel nagyon szeretne együttdolgozni? P.J.: — Minden jó színésszel! — Mi a helyzet a filmszerepekkel? P.J.: —• Eddig elkerültek, ugyanis a filmgyár nagyon szűk szinészgárdával dolgozik együtt. Pályám során nem kerültem be közéjük. Azonban nagyon sokat rádióztam(om), és szinkronizáltam(ok), régebben pedig TV-játókokban is szerepeltem. Mostanában nem készítenek túl gyakran TV-játékokat, így nincs miről lemaradnom. — Úgy tudom, hogy előadóesteken is gyakran szerepel... P.J.: — Hogyne! Van több önálló műsorom — irodalmi összeállításom. Számomra legkedvesebb a Berzsenyi-est. Van egy "Ikercsillagok" című összeállításom, amely a férfi-nő kapcsolatról szól. Ez egy Karinthy Frigyes—József Attila— Shakespeare furcsa hármas hangzat, amely harmóniába olvad. Továbbá van egy József Attila-estem, a maiak közül Nagy Gáspár- és Rákos Sándor-estem, valamint egy "Lábjegyzet" dmű, amelynek egyik felét saját írásom alkotja, mivel legyalogoltam az országos "Kék túrát" (1100 km-t), és annak a történetét írtam meg. Megtűzdeltem Berda József-versekkel, mert róla tudni kell, hogy a természet nagy szerelmese volt. Ezenkívül ha felkérnek más műsorokra, azokat is elvállalom. Például ma este Oroszlányban lesz egy Ady-estem, mivel sok Ady-verset tudok, azokat valamilyen rendbe szerkesztem, de Adyt még nem tettem annyira magamévá, mint reményeim szerint ez már sikerült Berzsenyivel. — Külföldi vendégszereplések? P.J.: — Csehszlovákián kívül még más országokban nem vendégszerepeltem. A mostani "Tiszták"-beli főszerepre Beke Sándor kórt fel, akivel már régebbről ismerjük egymást. Ugyanis egyszer elkezdtünk próbálni közösen egy darabot a Játékszínben, amelyből — politikai okokból — nem lehetett bemutató... Nyáron Győrben játszottam p "Kassai polgárok" főszerepet, eközben Ács Gyuszi kollégám megbetegedett, így az ő helyére is be kellett ugranom egy általam egy éve játszott szerepre. Ez a beugrás-hozott össze minket ismét Sándorral, és én szívesen tettem eleget a felkérésének. — Mennyire időszerű ma Illyés említett darabja, illetve mi az üzenete a jelenkor nézőinek? P.J.: — Ez a darab tegnap is időszerű volt, ma is az, és még sokáig az is marad. Egy kisebbség, egy másság megmaradásáról, annak lehetőségéről szól, sajnos, nem sok reményt nyújtva a nézőknek. A darab shakespeare-i méretű. — Közel áll ez a főszerep, ez a jellem Önhöz? P.J.: — Nagyon közelinek érzem, mert annyira jól, pontosan megírt karakter. Tehát nem egy egysíkú hős fogalmazódik meg az én szerepemben, hanem egy nagyon bonyolult jellem. Igyekszem, hogy a lehető legmélyebbre ássák ebbe a figurába. Az, hogy milyen mélységig sikerül eljutnom a bemutatóig, majd kiderül a hátralevő bő három hét alatt. Egyelőre még csak a figurával való azonpsulás folyamatának a közepén tartok. Am úgy érzem, hogy sikerülnie kell, mert annyira jó a darab és a szerep! — Sikerült beilleszkednie a komáromi társulatba? P.J.: — Ez egy nagyon jó társaság. Különben sem lehet gondom a beilleszkedéssel, hiszen mindnyájan színészek vagyunk, és egy cél: az előadás sikeres bemutatása érdekében munkálkodunk. — Ilyesformán előfordulhat, hogy viszontláthatjuk majd a Jókai Színház későbbi bemutatóin is? P.J.: — Ez még a jövő titka. Hiszen ki merné előre megjósolni, hogy jó leszek-e a bemutatón? Megérdemlem-e majd, hogy felkérjenek egy újabb szerepre? Ha pedig felkérnek, meg mindig az lesz a kérdés, hogy milyen darabban, milyen szerepre 6 A HÉT
