A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-16 / 42. szám
GYEREKEKNEK A kapzsi Élt messze Indiában, az óceán partján egy gazdag paraszt, olyan kapzsi és zsugori ember, hogy messze földön híre járt. Egyszer kókuszdiót kívánt. Fogott egy ezüstpénzt, és kiment a piacra. — Mennyiért méred a kókuszdiót? — kérdezte az első árustól. — Négy rézpénzért. — Nem tudod-e, hol adnak három rézpénzért? — kérdezte a zsugori. — De tudom. Itt ni, a szomszédban. Ment az ember a másik árushoz. Attól meg két rézpénzért akart venni. Az árus egy harmadikhoz küldte. Végül talált egy olyan árust, akitől egy rézpénzért vehetett volna kókuszdiót. De attól meg azt kérdezte: — Nem tudod-e, hol adnak ingyen kókuszdiót? Van ugyan pénzem, de sajnálom kókuszdióra költeni. Azt felelte az árus: — Ott ni, a tengerparton, látod azokat a kókuszpálmákat: Eredj oda, mássz föl, szedj magadnak, azt ingyen adják. Megörült a kapzsi ember, futott a tengerhez, fölmászott egy kókuszpálmára, és le akarta szakítani a legszebbik kókuszdiót. Húzta, cibálta, de nem bírt vele: erősen odanőtt az ághoz. Rántott rajta egy nagyot, de csak nem tudta letépni, hanem a lába megcsúszott a pálma törzsén, majdnem leesett. A kókuszdióba kapaszkodott, úgy lebegett ég és föld között. Szerencsére egy elefánthajcsár haladt el elefántjával a pálmafa alatt. — Segíts rajtam, jóember! — rimánkodott neki a magasból a kapzsi. — Állítsd a fa alá az elefántodat, mássz föl a hátára, és vegyél le! Tíz ezüstpénz a jutalmad! Az elefánthajcsár megtette, amit kért. Fölállt az elefánt hátára, s megfogta az ember lábát, hogy lesegítse. De abban a pillanatban az elefánt elunta a dolgot, elsétált a fa alól, s most már a hajcsár is ott fügött a levegőben a kapzsi ember lábába kapaszkodva. — El ne engedd a kókuszdiót: Tízezer ezüstpénzt adok, ha nem engeded el! — kiáltotta kétségbeesetten a kapzsinak. Amikor az a tízezer ezüstöt meghallotta, majd eszét vesztette. "Tízezer ezüst! — gondolta. — Hiszen annyiért ezer meg ezer kókuszdiót vehetek! Én meg ezt az egyet szorongassam?" És elengedte. Mind a ketten a tengerbe estek, s talán még máig is úsznak, ha ki nem mentették őket. (Indiai népmese) / \ Z. Németh István Hegytől vízig Egy — íme, itt a hegy! Kettő — csupa sűrű erdő. Három — az erdőt bejárom. Négy — nem látszik az ég! Öt — jó a fák között. Hat — a medve aludhat? Hét — csodás a vidék! Nyolc — kilenc — tíz — Menj, mássz, fuss, lépj, Csakhogy el ne hízz! Tíz — kilenc — nyolc — Messze van Ragyolc! Hét — itt úgy maradnék! Hat — az ember pakolhat! Öt — egy felhő eltörött! Négy — esőt sír az ég. Három — jaj nekem, elázom! Kettő — viszlát, viszlát, erdő! Egy — viszlát, viszlát, hegy! V_________________________________/ Egérke eltévedt A család legkisebb egere elcsatangolt a védett odúból. Ha kideríted, hogy melyik betűvel jelölt föld alatti járaton jut el a haszontalan kisegérhez a mamája, súgd meg neki is.-------------------------------------------------------A gyerekrovat rejtvényeinek helyes megfejtéséért jutalomban részesülnek: Kuscsik Péter (Szomotor) 33. szám Koscs Igor (Ladmóc) 34. szám Kosa Klaudia (Komárom) 35. szám V_____________________________________/ Autóikrek Az autóikrek szinte a "megszólalásig" hasonlítanak egymásra, de néhány apró eltérést azonban te is felfedezhetsz közöttük. Melyek ezek? A megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27
