A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
SOKFELE Skalpok fesztiválja RICHARD MIKALA Az alábbi cikk a Pápua Uj-Guinea területén lakó bennszülöttek egy különös ünnepségéről tudósít. Ez az ország 1976-tól létezik mint független állam. A csendes-óceáni sziget keleti része, valamint a körülötte lévő szigetek százai tartoznak hozzá. Területe 462 840 km2. Lakóinak száma becslések szerint kb. 3 millió: Kétévenként egyszer útra kelnek az Új-Guinea belső hegyvidékén lakó bennnszülöttek, hogy találkozzanak más törzsbeli vetélytársaikkal — ezúttal nem a harc mezején, hanem hogy összemérjék tánc- és énektudásukat, valamint maszkjaikat. Mount Hagen városa két napra így igazi folklórparadicsommá válik, amellyel színeiben és nagyságában csupán a riói karnevál vetekedhet. Több száz kilométeres nehéz út előtt állunk. Igyekszünk nappal utazni. Az éjszakai utazást csak az kockáztatja meg, aki nem ismeri a helyi viszonyokat, mivel az ország belsejében elképesztő méreteket ölt a bűnözés. Az éjszaka beálltával legjobb felkeresni az utunkba eső legközelebbi szállodát, és a személyzet védelme alatt megvárni a következő reggelt. Az az ünnepség, ahová utazunk, egyetlen utazási katalógusban sem található. Tisztán gyakorlatias célokból hívták életre azért, hogy megakadályozzák a törzsek - közötti gyakori villongásokat, s hogy bebizonyítsák a résztvevőknek: a hegyeken túliak nem rosszabbak a többieknél. Ez a hagyomány korántsem régi: az ideérkező európaiak szervezték meg először, akik utakat és repülőteret építettek, s ezzel lehetővé tették a távoli törzsek közötti kommunikációt. A szárazföld belsejébe induló expedíciók hihetetlenül későn, csupán 1933-ban indultak el. A világ második legnagyobb szigetét a portugálok fedezték fel a 16, század elején, ám a maláriával és sárgalázzal fenyegető part menti mocsarak, valamint kannibálszomelanéziai és pápua. Törzsközösségben élnek. A hétszáz különböző nyelv és nyelvjárás közül nagy részük a motut, a pidgint, valamint az angolt beszeli. A lakosok 87 százaléka vidéken él, 72 százalékuk a mezőgazdaságban dolgozik. A fővárosban, Port Moresbyben 150 000-en élnek. kásáikat a mai napig őrző kegyetlen bennszülött harcosok senkit sem vonzottak. Az érdeklődést az első aranylelőhelyek keltették fel, de a társasági érintkezés és a kereskedelem továbbra is egy keskeny tengerparti sávra szűkült le. Minden, a puskalövésen túl eső terület már "terra incognitának" minősült, s ebből eredően a felfedezők a sziget belsejét jelentősebb települések nélküli, lakatlan hegyvidéknek képzelték el. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az első világháború utáni expedíciók feltárták a sziget belsejét. A néptelen dzsungel helyett virágzó törzsi társadalmat találtak, amely a kőkorszak szintjén maradt meg; kétmillió bennszülöttet, akik nem ismerték a fémeket, és semmit sem tudtak a környező világról. A környező világ pedig lassan birtokba vette őket. Anélkül, hogy a bennszülötteknek halvány sejtelmük lett volna, fokozatosan igényt tartott rájuk az összes gyarmati nagyhatalom. A portugál felfedezők után megjelentek a spanyolok, később a hollandok és a britek. Amikor az első világháború előtt a gyarmattartók felosztották a Csendes-óceán szigetvilágát, a szigetet egy vonalzóval húzott egyenessel kettéosztották. A nyugati rész jutott a hollandoknak — ez ma Indonéziához tartozik —, a keleti terület német és ausztrál "tulajdonosok* után 1976- ban mint a világ legfiatalabb állama elnyerte függetlenségét. Mount Hagen, az ünnepség színhelye a hasonló nevű hegy tövében fekszik Pápua Uj-Guinea közepén. Nevét egy német helytartóról, Kurt von Hagenről kapta, aki a bennszülöttekkel vívott harcban esett el. A tengerparttól egyetlen út vezet errefelé, s ezen indultunk el mi is. Lae kikötő környékén (ez Új-Guinea második legnagyobb városa) jellegzetes trópusi dzsungel terül el, olyan, amilyennek a dzsungelt elképzeljük. Kókuszligetek ékelődnek a vegetációba, itt azonban nem terem meg semmilyen zöldség. Senki sem talált még magyarázatot erre. Egy, a mi üvegházainkhoz hasonló környezetben mindenfajta vetemény hamarább megrothad, mielőtt még teljesen kifejlődhetne. Harminc kilométer megtétele után a vidék hirtelen megváltozik, a dzsungelt felváltja a szavanng. Markham Valley az örök nap hazája. Évente átlagosan tízszer esik az eső. A szavannát követő több száz kilométeres út után egy fennsíkra érkezünk. Újra körülvesz bennünket a dzsungel, ez azonban már egészen más. Hűvösebb itt a levegő, kevésbé párás, de sokkal kellemesebb. Az országút mentén mindenhol zöldségeskertek, és az elmaradhatatlan disznócsordák. A disznó a gazdagság jele, a csorda állománya pedig a gazdának a társadalmi létrán elfoglalt helyét mutatja. Az ember bármit megvehet érte, sört, sőt, akár feleséget is. Ezzel kárpótolják a gyakori törzsi verekedések áldozatait, máskor pedig hatalmas lakomákat rendeznek, amelyeken szintén a sertóssült a fő fogás. A folklórünnepsóg, amelyre immár megérkeztünk, a város melletti futballpályán zajlik. Már kora reggeltől több ezren özön-18 A HÉT
