A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
za és lefeküdtem. Nem volna szabad most elaludni, mert... Istenem, mi történik velem? Aztán megcsörrent a telefon. Nem tévedtem. Vivian hívott. — Londonban vagyok — mondta majdnem súgva. — A Crystal Szállóban. — Mi okból? — Ó... ón szoktam bevásárolni. Néhány apróságot, érti? Nem tudtam, mit mondjak neki. Sokáig hallgattam. — Mi ismerjük egymást, nem igaz? — kérdezte furcsa hangsúllyal. — Hogyne... hiszen maguknál voltam és... és... — Hol kíván találkozni velem? — sürgetett Vivian. — Maga roppantul érdekes ember. Szeretném közelebbről megismerni. Az élet tele van bonyodalmakkal. Most mitévő legyek? Miről álmodtam tulajdonképpen? A múltról? Arról, ami már megtörtént? Vagy talán a jövőről? Arról, hogy mi ketten... kinek a fejére nyomták rá azt a párnát? Elmentem a találkára. Önök döntsék el, hogy mi történik az én szegény agyamban... Méreggel átitatott ruhák A blúzokban, a ruhákban, az ingekben és a nadrágokban láthatatlan ellenség "bujkál". A vegyészet ugyan a kelméket akár gyűrhetetlenné is tudja tenni, ugyanakkor azonban számos egészségügyi gond forrása lehet_ Légszomj, hajhullás, allergia, izomgörcs, szédülés. Az 53 éves Theresa Schallmeier már nyolc éve orvostól orvoshoz járt. A rejtélyt végül egy toxikológus oldotta meg — az asszony vizeletében többek között formaldehidot és pentaklórfenolt talált. A diagnózis egyértelmű volt; textília okozta mérgezés. Theresa asszony ugyanis mesterként dolgozik egy varrodában. Naponta "kapcsolatban" van tehát a pamut és szintetikus, a selyem és gyapjú kelmékkel a világ minden tájáról, s természetesen az anyagok többsége vegyileg kezelt. A textíliák konzerválására főként pentaklórfenolt használnak, ezenkívül a kelmék különféle festékanyagot is tartalmaznak, amelyek közül nem hiányoznak a karcinogén (rákkeltő) festékanyagok sem. A kelmék fehérítését, an tisztád kusságát, gyűrtelenítését és vízhatlanságát különféle vegyi anyagok segítségével érik el — klór, szénhidrogén, foszfor és formaldehid vegyületekkel. Csak a német textiliparban évente több mint százezer tonna különféle szintedkus vegyületet használnak fel. Világviszonylatban pedig már hárommillió tonna vegyszer felhasználásáról beszélhetünk. A mérgezés veszélyének elsősorban a takácsok, a szabók, a varrónők és az elárusítónők vannak kitéve, hiszen naponta legalább nyolc órán át dolgoznak vegyileg kezelt kelmékkel. — Sajnos csak nagyon kevés orvos tudja, hogy a textíliával való huzamosabb ideig tartó munka daganatos betegségeket okozhat — mondja Thomas Matschurat, Theresa asszony kezelőorvosa. Páciensének infúziót írt elő, hogy ezáltal megerősödjön az immunrendszere, és a szervezete gyorsabban megszabaduljon a mérgektől. Theresa Schallmeier az eddigi kezelésekért körülbelül 20 000 márkát fizetett ki, ráadásul az egész összeget a saját zsebéből, mert a hivatalok a betegségét nem ismerik el foglalkozási ártalomból eredő bajnak. — Évek telhetnek el, amíg a térítési összegről szóló kérvényt jóváhagyja a szakszervezet, a meghívott független orvos és a bíróság — vallja be nyíltan dr. Eckart Bolia, a textiliparban dolgozók szakszervezetének képviselője. Ezzel a kijelentésével mintegy alátámasztja Theresa asszony aggodalmát — hogy a pénzét valószínűleg sohasem fogja viszont látni. Theresa asszonyéhoz hasonló okok miatt már nagyon sok embernek fel kellett adnia az állását. Valamennyien bizalmatlansággal találkoztak, s bizony a legtöbbször "lelki betegeknek" dtulálták őket. A kelmék okozta mérgezésekről természetesen a felelős helyeken is tudnak. — Tisztában vagyunk vele, hogy a textilanyagok vegyi előkészítésénél számolni kell azzal, hogy a dolgozók szervezetébe ártalmas anyagok is bekerülhetnek — mondja tehetetlenül Baldur Wagner, a német egészségügyi minisztérium dolgozója. Végül nézzünk két példát, miért nem lehet ezt a problémát figyelmen kívül hagyni: A német környezetvédelmi minisztérium Baden-Württemberg tartományi területén 242 féle kelmét vizsgált meg, közöttük bébiruhákat is. Valamennyi mérgező formaldehidet tartalmazott. A Freiburgi Kerületi Kutatóintézet nemrégiben a bőrárut nézte meg tüzetesen. A megvizsgált áru mintegy 20 százalékában jóval több pentaklórfenolt találtak, mint a maximálisan megengedett norma. Hiába tiltott Németországban a pentaklórfenol használata, ha a 23 kilónyi ruhanemű — amelyet az itteni lakos évente megvesz — több mint a fele külföldről származik. Az olcsóbb ruhaféléknél — az ázsiai országokból, illetve Kelet-Európából — számolni kell bizonyos rizikóval. Ugyanis a harmadik világból beözönlő árumennyiségben található vegyi anyagok ellenőrzése egyszerűen lehetetlen... Feldolgozta: -te-AHET 31
