A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
GYERMEKEKNEK A szamár és a kertész Volt egyszer egy kertész, aki salátát, káposztát, uborkát meg dinnyét termelt. Ez a kertész nagyon bölcsnek hitte magát, de hogy igazán bölcs volt-e, döntsótek el ti, ha végighallgattátok a meséjét. Szép nagy, kerek fejű káposztái voltak a kertésznek, de nemcsak ö szerette a káposztát, hanem a varjak meg a verebek is, akik naphosszat ott ültek a kertjében, bele-belecsipegetve a finom zöld levelekbe. Hű, de dühbe gurult erre a kertész! — Nem fogtok ám rajtam kifogni! Majd elintézlek én benneteket! — kiabált a madarakkal, és szaladt be az istállóba, ahol békésen majszolta a kórókat meg a bogáncsokat egyetlen szamara, Jeremiás. — Volna egy megbízásom számodra, úgyis mindig arról panaszkodsz, hogy csak a kordéhúzást bízom rád — veregette meg a kertész a szamár feje búbját. — Menj ki a kertbe, és hessegesd el a varjakat meg a verebeket, mert annyi kárt okoznak a veteményesemben, hogy ezt már nem tűrhetem tovább. Ha jól végzed a dolgodat, estére kapsz jutalmul egy tarisznya ínyedre való bogáncsot! Jeremiás akkorát iázott örömében, hogy gazdájának majdnem berepedt a dobhártyája. S azzal uzsgyi, vesd el magad! — már futott is ki a kertbe, mert bizony fájt a foga a dupla adag jófajta bogáncsra. Hanem ahogy kiért a veteményeskert közepére, látta ám, hogy itt is, ott is valósággal veréb- és varjúfelhök tanyáznak a káposztákon meg a salátákon; bizony, még a dinnyéket sem kímélték. Jeremiás tele volt jóindulattal, de hát a sok verébtől és varjútól azt sem tudta, hogy merre szaladjon. Összevissza futkározott hát, és úgy hessegette a verebeket, varjakat fülével, patáival, farkával, melyiket mivel érte előbb. A gazda elégedetten állt az istálló ajtajában, és vidáman dörzsölte a kezét, amint látta, hogy száll fel a veréb- és varjúhad a vetemónyekről. "Mégiscsak pompás gondolat volt tőlem, hogy Jeremiást, a csacsit küldtem ki eleven madárijesztónek!" — dörmögött magában, alaposan kidüllesztve a mellét. Hanem ahogy kisétált a kertbe, elszörnyedve látta, hogy a szamár ténykedése folytán egy fia saláta sem maradt, se káposzta, se uborka, s bizony még a dinnyéből sem maradt hírmondó sem. Éktelen dühbe gurult erre a kertész, fölkapta a botját s végigszánkóztatta a csacsi hátán, úgyhogy szegény Jeremiás alig tudott visszavánszorogni az istállóba, még odabent is egyre hallotta gazdája hangját! — Azt mondom ón neked, máskor ne vállalj olyat, amihez nem értesz! Most pedig büntetésből egy hétig nem kapsz egy fia bogáncsot sem! Épp akkor hajtotta hazafelé a kanász a kondát, és így akarva-akaratlanul, szemtanúja volt az egész esetnek. — Hibás volt a szamár, az igaz — állapította meg a kanász —, de kend még hibásabb, szomszéd, mert okos ember nem bízza szamárra kertje őrzését! f - > Nemes Nagy Ágnes Madarak Mennyi fényes szép madár! Nem tudod, hogy merre száll? Honnan jönnek? — Nem tudom. Merre mennek? — Nem tudom. Égre, földre, vízre szállnak? Nádba bújnak? — Nem tudom. Mennyi fényes, szép madár! — Isten áldjon, kishugom. Merre mennek, megtudom. Fára mászom, vízbe úszom, nád bugáját széthúzom. Jaj, ne menj el, mért beszéltem, megfázol az őszi szélben, — Meg se fázom, meg se érzem, merre szállnak, megtudom, megtudom, és ha bírom, elmesélem. V____________________________> Járókajárat A szülők járatot készítettek a járókához, hogy a kissrác kijárhasson a szobából. A két rajz között akad jó néhány különbség. Megtalálod őket? A HÉT 27
