A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYI1V — A szívem — ez a hajsza hovatovább az egészségem rovására megy. Az anyagbeszerzés meg az idegeimre! — Mégis csinálja! — Mit tehetnék? Legyek munkanélküli? Felvettem 50 ezer korona kölcsönt az alkatrészekre, ezt havi 1 600 koronás részletekben törlesztem. A maszekoláshoz eleve nem úgy álltam hozzá, hogy most milliomos leszek, hanem úgy, hogy ehhez értek, ezt szeretem csinálni! — Autója van? — Mindig volt. Persze nem BMW vagy Mercedes, hanem kipofozott kocsik másodkézből. — Mit fog tenni, ha megdrágul az üzemanyag? — Nem örülnék neki! De számolok vele! Nagyon rebesgetik. — Egyre több külföldi háztartási gép kerül be — ilyen, olyan úton — az országba, amelynek nem biztosított a szervize. Mit tesz olyankor, ha a kuncsaft behozza a gépet, és kisül, hogy nincs hozzá pótalkatrész? — Nem dobom el a hibásat, hanem — ha lehet — megjavítom! Tudja, külföldön nem nagyon törődnek a javítással, ott olcsóbb a végtermék, amelytől, ha elromlik, könnyűszerrel megszabadulnak. Nálunk ez fordítva van. — Lehetnek ebben a szakmában az embernek tervei? — Miért ne lehetnének?... Szeretnék végterméket is árulni, mondjuk mosógépeket, melyeknek a garanciális szervizelését is biztosítanám. Később pedig, a jótállási idő letelte után — azoknak, akik nálam vásárolták meg őket — kedvezményesen végezném el a javítást. — Mi kell ehhez? — Helyiség, pénz, egészség. És sok-sok támogatás. A várostól, a gyártóktól, mindenkitől. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy a mi szakmánkban kevesen vállalkoznak, többen inkább fuserálnak. Amit mi végzünk, az szolgáltatás. Ha megszűnik, az elromlott háztartási gépeket ki lehet dobni a szemétre! — Mit tippel, mit hoz a jövő? — Félek tőle! Épp úgy, mint azok, akik velem egy cipőben járnak. A válás nem hozhat semmi jót. Az embereknek már most sincs pénzük... Amelyik háztartási gépet megjavítottuk, s a javítása 300 koronától többe kerül, az ott áll. A megrendelő felénk sem néz, hetekig, sőt hónapokig nem jön érte! Mire idáig jutottunk, elindult a mosógép, s úgy szívta magába a vizet, mint szomjas teve a sivatagban. Hja kérem, így van ez, amikor valakinek a szakmája és a hobbija közé egyenlőségjel kerül. Ardamica Ferenc ŕ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Mi mindent hallottam a rádióban Az ember hallgatja a rádiót — híreket, riportokat, reklámszövegeket — , és bizony sokszor figyelhet fel különféle nyelvi helytelenségekre. Tévedés ne essék, nem a Szlovák Rádió magyar adásából válogattam a kifogásolható kifejezéseket; ezek a Kossuth Rádióban hangzottak el, részben műsorvezetők és szerkesztők, részben riportalanyok szájából. Meglepetéssel hallottam egy mezőgazdasági riportban, hogy "egy kevés rozs maradt még talpon", s ugyanettől a riportertől tudtam meg — amikor a gabonakészletekről beszélt —, hogy "nem ürülnek ki a tárlók". A termesztett növényzet, például a rozs, amelyet még nem arattak le, nem takarítottak be, nem talpon marad, hanem lábon áll. A talpon marad szókapcsolat egyáltalán nem helytelen, csak egy kicsit mást jelent. Vonatkozhat például arra a személyre, aki mondjuk, egy támadás, netán verekedés során nem esik el, hanem állva tud maradni, vagy átvitt értelemben például az olyan üzletemberre, cégre, stb., aki vagy amely, mondjuk, a rossz gazdasági viszonyok ellenére nem megy tönkre, hanem meg tud birkózni a nehézségekkel. Talpon álló, talpon maradó búzáról, rozsról, kukoricáról azonban ne beszéljünk, mert ez a kifejezésmód helytelen. A gabonakészletek raktározására, tárolására pedig természetesen nem tárlókat használnak, hiszen a tárló az asztalhoz hasonló, felülről nyitható, üvegezett fedelű szekrény, amelyet kiállítási termekben tárgyak, könyvek, kéziratok stb. elhelyezésére, tárolására használnak, s idegen szóval vitrinnek neveznek. A tévedést az okozta, hogy van egy nagyon hasonló hangzású szavunk: a tároló. Ezt inkább összetételekben szoktuk használni, tehát: gabonatároló, víztároló, illetve tárolóhelyiség, tárolótér stb. A tároló olyan helyiség, létesítmény, amelyben valamit tárolnak, raktároznak. Ilyen értelemben például a gabonasiló, a burgonyaverem, a magtár vagy csűr lehet tároló, de semmiképpen sem lehet tárló. A tanév kezdete előtt egy pedagógus így nyilatkozott: "az iskolák már lábon állnak”. Ebben az esetben a lábon áll szókapcsolat helytelen használatával van dolgunk. Csak sejteni lehet, mit akart mondani valójában a kérdezett pedagógus; alighanem valami olyasmit, hogy bár a tanév még nem kezdődött meg, az iskolák már felkészültek a tanulók fogadására, hogy a nyári pihenő után már megindult az iskolákban a munka. Azt még esetleg modhatta volna, hogy a pedagógusok már talpon vannak, de azt semmi esetre sem, hogy az iskolák már lábon állnak. Arról is a rádióból értesültem, hogy több magyar cég lépett konfúzióra külföldi cégekkel. Aki ezt így mondta, nem volt egészen tisztában a konfúzió szó mai jelentésével. Fúzióra lépni lehet, de konfúzióra lépni nemigen. Miért? Mert a fúzió jelentése: egyesülés, egybeolvadás, vállalatok egyesülése; két cég tehát fuzionálhat, fúzióra léphet, azaz egyesülhet. Ám a konfúzió szó jelentése ma már más, mégpedig: zavar, összevisszaság, rendetlenség, szórakozottság, összetévesztés. Ha valaki konfúzus, az azt jelenti, hogy zavart, szórakozott, szétszórt figyelmű; a konfundál ige jelentése pedig összezavar, összetéveszt, megtéveszt, megzavar. Az ugyan igaz, hogy a latin confundo ige eredeti jelentése: összevegyít, illetve képes értelemben: egyesít, összekapcsol, illetve összezavar, s az említett igéből származó confusio (konfúzió) főnév első jelentése összevegyítés, egyesítés, egyesülés és a további jelentései: zavar, összezavarodás, megzavarodás. De már a confusus latin melléknévi igenév jelentése csak zavart, megzavarodott, zavaros. A magyar nyelvben a latin eredetű konfúzió szó már szinte teljesen elvesztette első jelentését, és csak a zavar, összezavarodás jelentésben él, ezért ne beszéljünk cégek konfúziójáról, hanem használjuk a megszokott, egyértelmű fúzió szót. Mayer Judit ________________________________j A HÉT 11
