A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-09 / 41. szám

HÍRMONDÓ Újabb találkozás Dúdor Istvánnal szlovákiai állampolgárok számára, s ezek az olcsóbbak közül valók. Viszonylag kevés pénzért, elő- vagy utószezonban elviszik az érdeklődőket Görögországba vagy a horvát tengerpartra is, de például Magyarországon már alig akad olcsó üdülési lehetőség. Szerinte az utazási kedvet nem is annyira a feszültebbé vált közép-európai helyzet csökkenti, mint inkább a fokozódó drágaság és életszínvonal­csökkenés. Sajnos az embereknek alapvető élelmiszerekre sem mindig futja már, így a kisemberek nem tartoznak az ügyfeleik közé. Az újabban elszaporodott magán utazási irodák azonban nem jelentenek kimondottan nagy konkurenciát az Ibusz számára, mivel szolgáltatásaik annyira alacsony színvonalúak, hogy még olcsóságuk sem csábítja a kliense­ket, főleg ha egyszer már pórul jártak...-lamér­­(Fotó: Prikler) elmondta, hogy ezek az irodák bizony kemény, és olykor nem is mindig tisztességes ellenfe­lek, akik valóságos élethalálharcot vívnak a piacokért, a fennmaradásért. Véleménye sze­rint csakis az marad talpon, akinek a szolgál­tatásaival az ügyfelek teljes mértékben elége­dettek, akiben nem rendül meg a bizalom. Sokféle igényt kell szem előtt tartaniuk és kielégíteniük, ezért állandóan bővíteniük kell mind a kínálatot, mind pedig a szolgáltatások jellegét. Pele Zsuzsa arról tájékoztatott, hogy az Ibusz ma már Csehszlovákián belül is szervez társasutazásokat és üdüléseket cseh­A közelmúltban új irodába költözött az idén 90 éves magyarországi Ibusz utazási iroda pozsonyi kirendeltsége. Meghitt ünnepség keretében köszönte meg az iroda — s egyben részvénytársaság — vezetése a belsőépítészek remek munkáját, amellyel kellemes környe­zetet teremtettek mind az ott dolgozók, mind pedig az ügyfelek számára. A Panská vagyis az Úri utcában ma több utazási iroda található, s az ember — talán egy kissé naivan — úgy képzelné, hogy ezek nagyon jól megvannak egymással, sőt, uram bocsá’ még segítik is egymást. Bíró Gáspár igazgató azonban UTAZNI JÓ, CSAK DRÁGA... A csupán harmincnyolc évet élt festőművészről, akinek önpusztító életmódját ismerősei és talán barátai is megdöbbenten szemlélték, vagy csak asszisztáltak hozzá, annak ide­jén rengeteg megbotránkoztató hír járta. Ömaga elutasította a segítséget, nem engedte, hogy mentőövet dob­janak abba az örvénybe, amely magával sodorta. Önmaga akart meg­birkózni a nagy kezdőbetűs Élettel. A róla keringő, egykor megbotránko­zást keltő történetek mára legendákká szelídültek, s az évek folyamán Dúdor barátainak száma is egyre szaporo­dik. Valószínűleg így is van ez rendjén, hiszen a rosszat, a kellemet­lent lassan elfelejtjük, s idővel az élők megbékélnek a holtakkal. A mindig nyugtalan lelkű Dúdor István életműve immár végérvénye­sen lezárt. Értékét talán majd csak egy új kor emberei tudják elfogulat­lanul — mindenféle személyes em­léktől, élménytől elvonatkoztatva — felbecsülni. Az érdeklődők 1992. szeptember 11 -tői október 2-ig a pozsonyi Magyar Kulturális Központban láthatták az öt évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt festőművész emlékki­állítását. Gyökeres György felvétele a kiállítás megnyitóján készült. (melaj) A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom