A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
Abranyiszkói hágó, a róla elnevezett hegységben fekszik, a néhai Szepes és Sáros vármegye határán, 758 m-es magasságban. Legmagasabb pontján, ahonnan a Magas-Tátrára és a szepesi várra szép kilátás nyílik, kápolnát építettek. Mellette a branyiszkói csatát dicsőítő emlékmű állt. De mi is történt 1849. február 5-ón? Görgey Artur tábornok, a méltán híres téli hadjárata alatt — mely február 10-ón Kassán ér majd véget —, február 1 -jón ért a bányavárosokból a Szepessógbe. Kieserwetter császári őrnagy egyesülve a Kassa felől, gróf Franz Schlick altábornagy által előreküldött gróf Deym tábornok vezette hadosztállyal, mintegy háromezer katonával szállta meg Branyiszkót. Schlick nem volt tisztában azzal, hogy Görgey főerejével kerül szembe, s mire ezt megértette, késő volt. Nem menthette meg a helyzetet. BRANYISZKO Görgey Richard Ecquire Guyont, ekkor még ezredest, bízta meg a hágó elfoglalásával. Tudatosan a frissen, Zólyomban toborzott csapatokat küldték támadásba, hogy minél hamarabb essenek át a tűzkeresztségen, és önbizalmat adjanak a csapatoknak. Vad hideg és hófúvások nehezítették az előrenyomulást. Guyon négyezer főnyi sereggel indult a feladat megoldására, de eleinte nem volt szerencséje, mert a császáriak a délután folyamán többször visszaverték. Kartáccsal volt kénytelen megállítani megfutamodó katonáit. Végül a hadosztályparancsnok maga állt a rohamozok élére. S mivel akkor még senki sem gondolt nyelvtörvónyre, az angol származású tiszt német-magyar keveróknyelven buzdította szlovák katonáit. Podlesny-Erdősi Imre, Guyon bátor tábori lelkésze, keresztet vitt a csapatok élén, és szlovákul bátorította a katonákat, akiknek fele szlovák volt. Még az utolsó támadás előtt, Guyon vakmerő üzenetet küldött a parancsnokának. A német nyelvű jelentést a főparancsnok éjfélkor vette kézhez a lőcsei honvédbálon: "Görgey tábornok, hadsereg-főparancsnok,Szepes váralján, vagy hol... A branyiszkói magaslatot elfoglaltam." Három oldalról támadtak a honvédek. És valóban, éjfélig a zólyomiak 23 erős állásból verték ki a császáriakat, megnyílt az út Kassa felé, és Görgey egyesülhetett Klapkával. Ez a csata, mely egyike volt a szabadságharc 433 ütközetének, győzelemmel ért véget. A győztesek vesztesége 56 halott és 5 sebesült volt. A császáriak 96 halottat hagytak a csatatéren. Görgey a hír vétele után riadóztatta csapatait, és megindult Branyiszkó felé. A győztes zászlóalj új zászlót kapott "branyiszkói győzelem" felirattal. Guyon Richardot március 9-én a 2. osztályú katonai órdemjellel tüntették ki. A Branyiszkóhoz közeli korotnoki temetőben (ma Polyanóc része) 28 honvédet temettek el egy tömegsírban. Az emlékmű eredeti felirata a következő: "Itt nyugszanak a meredek branyiszkói hegyoldalban és a fennsíkon 1849. február 5-ón vívott emlékezetes csatában elesett magyar honvódeink, branyiszkói hősök." A síremléken még az áll, hogy közadakozásból készíttette Tisza Miksa rendőrkapitány 1912-ben. Jelentős anyagi támogatást nyújtott az emlékmű kivitelezéséhez gróf Csáky Kálmán is. A későbbi szlovák felirat szűkszavúbb: "Az 1849-es háború áldozatai." A hősi halottak másik csoportja a szepesváraljai temetőben nyugszik. A rohanó honvédalakot ábrázoló emlékművet durván átalakították. Egyrészt a honvéd fölötti magyar címert szlovákra faragták át, másrészt a következő, kegyeletet sértő feliratot vésették föl rá szlovákul: "Szlovák hősök emlékére, A Branyiszkó alól, akik idegen nemzet érdekeiért estek el a harcban." Döntse el a tisztelt olvasó, hogy a polgári társadalom kivívásának ügye vajon a szlovákok számára idegen érdek szolgálata lett volne-e. Igaz, egyes szlovák politikusok ma sem vélekednek másképpen, mint az egykori szövegfaragók. BALASSA ZOLTÁN
