A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
SZABADIDŐ Gary Thompson: A luxuskoc Csöngettek. Jacknak nincs telefonja, tehát csak az ajtónál csengethetett valaki. Nemsokára kiköltözik ebből a nyomorúságos fészekből valami jobba, persze, ahol telefon is lesz. Fogta hát a kis szerszámostáskáját, és az ajtóhoz indult. A kézbesítő volt. Nem túl gyakran járt hozzá a postás, akkor is inkább reklamációt vagy figyelmeztetőt hozott. Szokásához híven fogta és a zsebébe gyűrte a levelet anélkül, hogy megnézte, elolvasta volna. Most nincs ideje az ilyesmire, sokkal fontosabb tennivaló vár rá. A kerékpárja a ház falához volt állítva. A táskát a csomagtartóra erősítette, és felpattant a nyeregbe. Nehéz út állt előtte. De az a gondolat, hogy a szépséges Jessica nemsokára az övé lesz, fűtötte igyekezetét. Fél óra múlva végre megpillantotta a villát a város szóién. Még néhány hét, és ebben a jómódú negyedben lakik majd ő is, gondolta. Előbb azonban végre kell hajtania tervét. Már közvetlenül a cél előtt érezte magát. A domb meredek volt, úgyhogy tolnia kellett a kerékpárt. Végre a házhoz ért. Jobbra volt a garázs. Óvatosan körülkémlelt. Egy teremtett lelket sem látott sehol. Ennek ellenére a kerékpárt elrejtette a bokrokba, és a garázs ajtajához lopakodott. Sokáig töprengett, miként is állítsa félre ezt a nagyszerű Reynolds urat. Előbb arra gondolt, hogy éjnek idején megvárja a ház előtt, de ehhez fegyverre lett volna szüksége, s azonkívül attól is tartott, hogy valaki rajtakapja. A garázs nem volt bezárva, álkulcsra hát nem is volt szüksége. Enyhe nyikorgással kinyílt az ajtó. Megpillantotta Jessica kocsiját. Azelőtt sokszor várt rá, amíg a műhelyben dolgozott. Mellette állt a férje kocsija. Drága, gyors sportkocsi, amelyet Reynoldson kívül más nem vezethetett, még a felesége sem. A luxuskocsi alá feküdt, és hozzálátott gyilkos tervének megvalósftásához. Szerelő lévén, tudta, mit kell tennie. Öt perc elegendő volt hozzá. Aztán a szerszámostáskát a hóna alá fogta, és visszatért a kerékpárjához. A visszaút már sokkal kellemesebb volt. A dombról lefelé néha még fékeznie is kellett, hogy a kanyarban le ne essen a kerékpárról. Egyébként is veszélyes útszakasz volt ez, nem egy áldozatot követelt már. S belátható időn belül sor kerül a következőre... Ahogy hazaért, jót húzott a whiskysüvegből. Jessica bizonyára jól alakítja majd az özvegy szerepét. Ahogy elképzelte, miként áll majd gyászruhában a sír fölött, lúdbőrös lett a háta, a hideg szaladgált rajta. Majd meg ha arra gondolt, miként fognak együtt heverószni a medence szélén, már jobb kedvre derült. Most már csak várnia kell, egyéb teendője nincs. Délután érkezik Jessica férjéval a röptérre. Sok ideje nem marad a férjnek, ha idejében ott akar lenni a golfpályán. Mosolyognia kellett. Eszébe jutottak a golfütők, amelyeket a garázsban látott. Reynoldsnak már nem lesz rá szüksége. Jessica majd bánatosan elmeséli neki, milyen baleset érte a férjét. Végre szabad lesz. Ez megér egy újabb korty whiskyt. Az üveg már majdnem üres volt. Jócskán későre járt már, ahogy Jack felébredt a durmolásból. Valaki csöngetett. — Csaknem éjfél van — dünnyögte magában. — Ez Jessica lesz. Mielőtt az ajtóhoz lépett, egy pillanatra megtorpant. Vigyáznia kell, hogy a kinézése nyugodt legyen. Sose szabad megtudnia, hogy az ő lelkiismeretót terheli férje halála. Még tán azt hinné, hogy a pénze miatt tette. S ez szörnyű lenne. Aztán ajtót nyitott. Szinte megdermedt a meglepetéstől. Nem Jessica állt előtte, hanem három férfi. Mindjárt sejtette, hogy nyomozók. — Jó estét! — köszönt. — Mi történt? — A kérdés helyénvaló, Jack —, mondta egyikük, bizonyára a főnök. — Elismerésünket akarjuk kifejezni. Jó munkát végzett. Tulajdonképpen kár, hogy kitették a szűrét abból a műhelyből. Ott ismerkedett meg Jessica Reynoldssal, ugye? — Jó munkát? — nevette el magát kényszeredetten. — Mire céloz ezzel? A felügyelő a fejét csóválta: — Ugyan, Jack. Nagyon is jól tudja, mire gondolok. Reynolds úr autója. Abból a drága micsodából csupán egy rakásnyi pléh maradt. Az az út amúgy is balesetveszélyes. Hát még ha valaki olyan gyors járgányon jár... Valóban, Jack, nagyon precíz munka volt. Sose jutott volna az eszünkbe, hogy nem balesetről van szó, ha... Itt elhallgatott és keményen Jack szemébe nézett, majd folytatta: — ... ha el nem követ egy súlyos hibát. Jack lázasan gondolkodott. Ujjlenyomatok! Ez kizárt dolog, hisz kesztyűben dolgozott. Valaki tán megláthatta? Nem, az lehetetlen. Reynoldsék félreeső helyen laknak, s a gazdasszony elutazott. Jessica mondta neki. Milyen hibát követhetett hát el? — Ez az öné, vagy nem? Tessék! Megroggyant a térde, az arca fakó lett. Vége a szépséges Jessicáról, a gazdagságról való ábrándozásoknak. Ez az átkozott levél! Teljesen megfeledkezett róla. Emlékezett rá, hogy akkor a zsebébe gyűrte, mielőtt elment volna hazulról. Valahol biztosan elveszítette. A felügyelő elmosolyodott. — Bizonyára kicsúszott a zsebéből, amikor Reynolds autójával bajlódott. A legjobb lesz, ha beismerő vallomást tesz. Szó nélkül bólintott. Különben sem tehet most már semmit. Ez az átkozott levél! Jessica már az első alkalommal megtetszett neki, ahogy megpillantotta a műhelyben. Egyszer elvitte az autóján, valamit mutatni akart neki Jessica. Akkor szerettek egymásba. — Az az átkozott levél — jutott eszébe ismét, és a whiskysüveg után nyúlt. Ha Jessica megtudná, hogy férje halála az ö lelkiismeretét terheli, meglátogatná egyáltalán a börtönben? — Úristen! — hördült fel rémülten —, csak nem gondolják, hogy Jessicának is köze van mindehhez? Ez az én ötletem volt, hogy megszabaduljunk tőle... Kell, hogy higgyenek nekem! — Megszabadulni tőle? — kérdezte a felügyelő. — Hisz nem ő, hanem a felesége ült a volánnál. Jack földhöz csapta a whiskysüveget. — Nem... az nem lehet igaz. Hisz neki nem volt szabad azt a kocsit vezetnie. A férje sosem engedte meg neki. — De igaz — mondta a felügyelő nyomatékkal... — Tán mégiscsak el kellene olvasnia azt a levelet, amelyet a garázsban találtunk. Jack felbontotta a borítékot. A keze remegett, megismerte Jessica Írását. "Drága Jack — olvasta —, végre szabad vagyok. Tegnap meghalt. A szfve mondta fel a szolgálatot. Kár, hogy nincs telefonod. Örömmel hallanám most a Te hangod. Holnapután érkezem a röptérre. Pontosan úgy, ahogy terveztük — de most már egyedül. Otthon becsomagolok néhány holmit, és megyek Hozzád. Az ő kocsijával. Most már az enyém! Én meg a Tiéd!!" Alig ért a végére, elsötétült minden a szeme előtt. Vércse Miklós fordítása Illusztrációs kép: Prandl S. 30 A HÉT
