A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
TANÁCSADÓ AZ ORVOS VÁLASZOL A FOGSZUVASODÁSRÓL Ha mosolygáskor egészséges, ép, szép fogak villannak elő, jobban ékesítenek bármilyen gyöngysornál vagy ékszernél. A legfinomabb falattól is elmegy a kedvünk, ha lyukas, fájós fogra harapunk rá, s a rosszul megrágott, élvezet nélkül elfogyasztott étel ráadásul megfekszi a gyomrot, elrontja a kedvünket, s egy idő után veszélyezteti egészségünket is. Igen lényeges tehát, hogy fogaink állapotával törődjünk. Fogazatunk egyik betegsége a fogszuvasodás (orvosi nyelven: kariesz denöum), mely a fogak szájüregben levő részének anyagveszteségét, a fog kilyukadását okozza. A szuvasodás kialakulásában fontos szerepet játszanak a szájban, illetve a fogakon kialakult lepedőkben élő mikroorganizmusok. Ezek anyagcseréjükhöz a szájba került szénhidrátokat használják fel, miközben savas kómhatású termékek keletkeznek, melyek képesek oldani a fog kemónyállományát. Nem tisztázott a terhesség szerepe a fogszuvasodásban. Sokan tagadják, hogy a terhesség egymagában esendőbbé tenné a fogakat. A gyakorlatban azonban mégis azt látjuk, hogy a várandós anyákon gyakrabban fordul elő fogszuvasodás, különösen azokon, akik egyébként is hajlamosak rá. Szerepe lehet ebben a tényben a terhességgel együtt járó hormonális változásoknak, de még inkább az ilyenkor gyakran megváltozó táplálkozási szokásoknak, a "nassolgatásnak". Ez utóbbi káros hatását még fokozhatja, ha a fogápolás nem tökéletes. Mindenesetre a terhesség idején még fokozottabban tanácsos a fogazat rendszeres ellenőrzése, az esetlegesen szükségessé váló fogkezelések elvégzése. Saját magunk is könnyen észrevesszük a szuvasodást, ha a lyuk a fog látható felületén helyezkedik el. Néha a letört, éles fogszólek figyelmeztetnek. Fogszuvasodásra utal az is, ha valahol a fogak közé állandóan beszorul az étel — ez különösen rostos húsdarabokkal fordul elő. Arra utal a hidegre, melegre, sósra, édesre vagy ráharapásra fellépő fájdalom is. Sokszor a szuvas üregben megrekedő és ott bomló ételmaradék okozta rossz szájszag hívja fel a figyelmünket arra, hogy valamelyik fogunk lyukas. Nem mindig könnyű azonban a lyukas fogat észrevenni. Néha csak a fog felületén levő kis elszíneződés utal rá, olyan esetekben pedig, amikor a szuvasodás két fog között kezdődik, az gyakran sokáig rejtve marad, s esetleg csak akkor vesszük észre, amikor már késő, megközelítette vagy esetleg el is érte a fogbelet. Ilyenkor már csak a gyökórkezeles (ez nem minden esetben oldható meg) vagy a fog eltávolítása marad mint megoldás. Éppen ezért lényeges, hogy akkor is keressük fel fél-, egyevenként a fogorvost, hogy fogainkat ellenőrizze, ha semmiféle panaszunk sincs. A fogaknak olyan a szöveti felépítésük, hogy — bár képesek kismértékben védekezni a szuvasodás ellen — a már elpusztult kemónyszöveteket újjal pótolni képtelenek. A fogorvos is csak úgy tudja a fogak rágóképességét és eredeti alakját helyreállítani, ha az elpusztult szöveteket valamilyen idegen anyaggal pótolja, a fogat megtörni. Előtte persze a szuvasodás által roncsolt, meggyengült és fertőzött fogrészeket eltávolítja. Ezenkívül a fogon keletkezett üreget olyan alakúra fúrja, hogy a tömés ne essen ki belőle, az megfelelő alátámasztást kapjon a rágónyomással szemben, a széleit pedig ellenőrizni és tisztítani lehessen. Ma már a fogszuvasodás mint civilizációs betegség ételeink és táplálkozási szokásaink változása miatt népbetegséggé vált, de az ásatásoknál talált leletek tanúsága szerint a legrégebbi időkben is előfordult. A szuvas fogak gyógyítására irányuló kísérletek csaknem egyidősek időszámításunkkal. Körülbelül a XVIII. század végéig ezek a próbálkozások még nem szolgálták a szuvas fog valódi gyógyítását, a cél is csupán az volt, hogy a szájat megszabadítsák egy olyan üregtől, ahol az ételmaradék megrekedhet és bomolhat. Eddig az ideig az egyik legkedveltebb tömőanyag a puha ólom volt. a belőle készített vékony lemezkékkel töltötték ki a szuvas fog üregét. Még ma is gyakran halljuk a fogtömósre a "plombálás" elnevezést. Ez is még abból a korból, az ólom — plumbum — nevéből származik, holott tömőanyagaink ma már ólmot egyáltalán nem tartalmaznak. A szuvasodások számának a növekedése már a múlt század elején megindult, és ekkor kezdődtek kiterjedt kutatások is valóban használható fogászati tömőanyag előállítására. Nagyon sokfélével kísérleteztek, nagy részük természetesen hamarosan feledésbe merült, de egy részüket — igaz, hogy állandó változtatásokkal, javítgatásokkal — még ma is használjuk. Ilyen tömőanyagunk például az amalgán. A kutatások napjainkban is folynak, s ez sajnos azt jelenti, hogy még mindig nem áll rendelkezésünkre olyan ideális tömőanyag, amellyel az elpusztult fogszövetet úgy tudnánk helyreállítani, hogy az szép — tehát a foghoz hasonló színű — lenne, s a vele tömött fog rágóképessége is hasonló lenne az egészséges fogéhoz. Ma általában kétféle tömőanyagot alkalmaznak. Az egyiket a metsző- és a szemfogakba, vagyis ott, ahol fokozottak az esztétikai követelmények. Ezek általában kopásálló töltelékanyagot is tartalmazó műanyagok. Amikor elkészül ez a tömés, valóban szép, harmonizál a fog színével, gyakran szinte észrevehetetlen. Sajnos, idővel kissé átszíneződik, s nem eieg erős ahhoz, hogy az őrlő fogak tájékán is, ahol nagy rágónyomás éri, alkalmazni lehessen. Éppen ezért, a hátsó fogakba a már említett amalgántömósek használatosak. Ezek fémes csillogása már elkészítésükkor elüt a fogak színétől, s idővel a szájban sötétednek is, még feltűnőbbé lesznek. Kedvezőtlen, hogy viszonylag jó hővezetők — viszont a rágáskor rájuk ható erőknek képesek ellenállni. Az őrlőfogakba, ahol az esztétikai igény nem túlságosan magas, a fogban levő üregről készített lenyomat alapján öntött fómtöméseket is lehet alkalmazni. Ezek igen jó eredményt adnak, de széles körű elterjedésüket gátolja, hogy elkészítésük bonyolultabb, egy alkalom nem is elegendő hozzá, s mivel nemesfémből készülnek, meglehetősen drágák is. Minden betegségre, a fogszuvasodásra is igaz az, hogy a legjobb megelőzni, elkerülni, de ha már kilyukadt a fogunk — a lyukat bármilyen kicsinek találjuk is — nincs más megoldás, el kell mennünk a fogorvoshoz, hogy betömje. Az esetleges halogatás csak súlyosbítja a folyamatot — későbbi stádiumban maga a kezelés is több kellemetlenséggel jár —, s emellett a fog további sorsára is kedvezőtlenül hat. A HÉT 23
