A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
SZABADIDŐ Nagy Bandó söprűje eltörött. A régit ugyanis ripityára törte a Kacsaudvarban. Hiába, nagy ember nagy embereket seper, illetve seprűz. Mert akin az ominózus takarítóeszköz csattant, az sem volt akárki — maga Menyhért Mészáros László, a kissé hagymázos rendszerváltás első fecskéjeként megjelenő Kacsa magazin főszerkesztője. Az eset több, mint két éve történt. Azóta Menyhért Mészáros László új pletykalapot indított, a Pszt magazint, amelyből azóta a Szuper változat is hódít. Amikor belépek a Visegrádi utcában található "Kacsaudvarba", szinte csupa "tojó" fogad, és mutatóba egy gácsér is, a lapterjesztéssel és fotózással foglalkozó "pekingi". Néhány kíváncsi hápintással hozzám sereglenek. Csak a Főkacsa, Nagy Adrienne főszerkesztőnő hiányzik, de nem is baj, gondolom, legalább bátrabban folyik a szó. Az üdítő stílusosan pocsolyaszínű, de kellemesen hideg, és nem mocsárízű. Persze amire a legjobban kiváncsi vagyok, azt kérdezem meg legelőször — Milyen a Főkacsa? — A lap főszerkesztője Nagy Adrienne sajnos még nincs bent, de várjuk. Róla csak jót lehet mondani. Szigorú, de igazságos. Nagyon jól és harmonikusan lehet vele együtt dolgozni. Eredetileg pedagógus volt, rajz és magyar szakos általános iskolai tanár, de angolul is kitűnően beszél. Kortalan, mint minden nő, és a pletyka a vérében van, mint minden nőnek. — A szerkesztőségben is? — Mi nagyon szeretjük egymást. Különösen az Adrienne szeret bennünket. Nagyon művelt hölgy. És nem élünk olyan életet, hogy pletyka tárgyai legyünk. Az igazat megvallva mást vártam. A cinkos összekuncogásból azért kitűnik, hogy a válasz inkább diplomatikus, mint őszinte. Ügy látszik házinyúlra, akarom mondani házikacsára nem lőnek. Sokszor hallottam a lap leghíresebb vagy inkább leghírhedtebb rovatával kapcsolatban a kérdést, így én is felteszem: — A lapban megjelenő szexhirdetések valódiak? — Igen, valódiak — kapom a választ. — A Levélpressz társkereső irodával vagyunk kapcsolatban, a hirdetésekért nekik fizetnek. — Nem sértik a jó Ízlésüket ezek a szövegek? — Azt hiszem, hogy ez is az élethez tartozik. Homoszexuálisok, biszexek és más szexuális érdeklődésű emberek mindig is voltak. A régi rendszerben tilos volt, az újban ez is kicsit fellazult. Egyébként más lapok is közölnek hasonló jellegű hirdetéseket. — Akadt olyan hirdetés, amelyet visszautasítottak? — Azt hiszem, nem. Ha ilyen lett volna, akkor nem mi, hanem a Levélpressz utasította volna vissza. Tulajdonképpen mindent leközlünk, ami nem ütközik a büntetőtörvénykönyv idevonatkozó paragrafusaiba, például kiskorúak nem hirdethetnek. Mielőtt engem is szexmániákusnak néznének, gyorsan témát váltok. — Hány munkatársa van a szerkesztőségnek? — Belső munkatársa kevés, a titkárnőkkel és a gazdasági személyzettel együtt mindössze nyolc. Sokkal több a külső munkatársunk, akik fizetett ügynökként dolgoznak a politikai és a művészeti élet területein. Ok az írásaikért megkapják a honoráriumot, de más juttatás nem jár nekik. — És ha valaki csak információt hoz? — Azért is fizetünk — a hír értékétől függően. Hallottunk olyan esetet is, amikor egy olyan igazi jó zaftos pletykáért 20—30 ezer forintot is fizettek, de nem ez a jellemző. — Voltak, vagy vannak olyan emberek, akikkel szívesen "foglalkoznak" lapjukban? — Elsősorban a kormány tagjaival. Aztán olyanokkal, akiknek a személyisége, a szokásaik megmosolyogtatóak vagy vérlázítóak. A Kacsa inkább politikai, mint "operett" pletykalap. Persze azért a tévé körüli hercehurcák sem hagynak bennünket hidegen. És hát vannak művészek is, akik okot adnak rá, hogy foglalkozzunk velük, bár ők elég bohémek, és ezek az esetek inkább baráti összekacsintások. — Milyen érzés egy ilyen lapnál dolgozni? — Érdekes és izgalmas. Néha túl izgalmas is. Gyakran érkeznek hozzánk fenyegető levelek, meg különféle történetekről szólóak, de később kiderül, hogy az egész csak kitaláció. Most is volt egy ilyen eset. Egy bizonyos pártnak a két vezetőjét akarták lejáratni. Mi azonban minden információnak utána járunk, és ha nem igaz, a levél a papírkosárba kerül. Ennél a lapnál dolgozni azért is nehezebb, mert gyakran párszavas információkból kell megírni a cikket élvezetes, jó formában, és ehhez már némi írói véna is kell. Több lap néha sokszor jobban mocskolódik, mégis országos lapoknak tartják magukat. A Kacsa tőlük abban is különbözik, hogy a pletykát nyíltan felvállalja. Már majdnem mindent tudok a lapról, amikor megjelenik maga a Főkacsa, Nagy Adrienne. Főszerkesztői szobájába invitál, ahol a falon hatalmas plakát hirdeti a kacsásított közmondást: A pénznek jó szaga van! Tehát lássuk először az anyagiakat! — Hogy megy a lapnak? — Köszönöm, nem panaszkodhatom. Kéthetenként 160 ezer példányban jelenünk meg, és megnyugvással vesszük tudomásul, hogy szinte valamennyi el is fogy. — Szigorú főnöknek tartja magát? — Inkább liberális vagyok. És persze igényes. Ez nemcsak saját magam miatt van, hanem a lap miatt is. Igyekszünk mindig az igazat megírni, de azért az embernek minden esetben "fedezni kell" magát. Sokan vannak, akiknek nem tetszik, hogy pietykálkodunk, és boldogan csapnának le ránk. Szerencsére sikerült megnyernünk Magyarország egyik legjobb ügyvédjét, dr. Strasser Tibort, akit jól ismerhet a televízióból is. Jogi és peres ügyekben mindig hozzá fordulunk. — Vannak olyanok, akikről vagy rosszat vagy semmit sem írna szívesen? — Nálam nem az illető a fontos, hanem a téma. A kormányban sokan akadnak olyanok, akikről szinte nem is lehetne jót írni. — On is fiatal. Mi a véleménye Deutsch Tamásékról? — Igen, 33 éves vagyok, és a változások hajnalán nagyon jó véleményem volt róluk, sokat vártam tőlük. Az utóbbi időben úgy veszem észre, hogy ezekből a lángoló lelkű fiatal demokratákból egyre inkább egy arctalan tömeg válik. Valaha nagyon nyitott, jó fejek voltak, mostanra meg átmentek egészen "felnőtteknek". Nemrég egy biliárd szalonban találkoztunk össze Tamással, és szerettünk volna egy rövid beszélgetést készíteni. Velem volt a fotósunk, Gábor is, de Tamás nem akart beleegyezni. Kicsit csalódtam benne. — Babonás embernek tartja magát? —• Igen is, meg nem is. A kéményseprőkkel naponta találkozom, mert itt az utcában van egy telephelyük, de szerencsét még soha nem hoztak. Viszont a péntek 13-ika és a fekete macska már hozott szerencsétlenséget. Persze ez nem azért van. Mikor a Múzeum kőrútról elköltöztünk, másnap az Astoriánál egy csőtörés folytán mindent elöntött a víz, beleértve a metrót is. Egyesek ezt is nekünk tulajdonították a mondás alapján, hogy utánunk a vízözön, pedig becsszóra nem volt semmi közünk hozzá. — Van haragosa? — Igen. Az elsőszámú a Kacsa régi főszerkesztője, Menyhért Mészáros László, pedig igazán nem én tehetek róla, hogy el kellett mennie. Aztán még a házban ahol lakom, mivel nálam éjjel nappal szól a zene. Különben nincs. Remélem, kedves Főkacsa, hogy a pletykákat eddigi jó szokása szerint a lehető legrövidebb időn belül megosztja velünk. Továbbra is várjuk hápintásait! Beke István A HÉT 31
