A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
Ott, ahol megtörik a harmadkori tűzhányó lávájának hömpölygóse, a megdermedt tűzesőből kihűlt alakzatnak — amelyet a helybeliek Lingó-sziklának neveznek — az alján magasodik szerény méretei ellenére, egy meseszép kis református templom. Bodrogköz ősi eredetű községei közé sorolhatjuk a falut, hisz már 1245-ben jegyzik nevét "Scuntes" formában a vékei határleíró jegyzékben. De lakott volt már evezredek óta, mert a Lingó magaslatának stratégiai jelentőségét felismerte többek között a bádeni kultúrkör péceli népcsoportja, és ott fent meg is telepedett. A közeli kőfejtő szélesítésekor buldózerekkel összetúrt rétegekből mostanság is elő lehet kapirgálni a vonalas díszítésű cseróptöredéket, és a most már nyugdíjas helybéli tiszteletes, Papp Zoltán, egesz szép gyűjteménnyel rendelkezik bronzkori tárgyakból. A templomot megtekintve jól látható, hogy több stílus jegyeit egyesíti, tehát nem egyszerre épült. A legrégibb a hátsó része, az egykori szentély ívei gótikusak, de az alaprajza román hatásról árulkodik. Eredetiben ilyen az ívelt portáló, amely most a toronyba van befalazva, akárcsak a női bejárónak számító oldalsó ajtó a déli falon. Mindezek szerint a templom valamikor a XIII. század második felében épülhetett, és már eredetileg is volt tornya — ami abban a korban egyáltalán nem általános építkezési szokás A szentesi román horí —, mert egy 1434-ből keletkezett feljegyzés szerint a tornya beomlott! A falu lakossága a XVI. században, akárcsak a széles környék, református hitre tér és a templomot is átalakítják. Ez a beavatkozás azonban nem volt túl következetes, hisz ma is láthatunk a belső falon mélyedéseket, ahol a szenteltvíztartó, a gyertyatartók és a szobrok álltak egykor. A leromlott állagú templom felújításakor nemcsak a küllem változik, hanem átfestik, igen sajátságos módon a belső részeket is. A fából készült álmennyezetre csillagos égboltot pingál a mester, díszesen kifesti a karzatot, ahová egy versbe szedett írásos közlés is kerül, amelyben felsorolják, ízes helybéli magyarsággal, hogy kik gondoskodtak a felújításról, ki volt a pap és a kurátor. A minták jellege bámulatosan emlékeztet a tiszaháti templom és a nyírségi templomok díszítésére. A XX. század elejére a templom kicsinek bizonyult, ezért kibontva az északi falat 1907-ben egy az eddigi tengelyre merőleges oldalhajóval bővítik az építményt, de jellegét még ezután is megőrzi. Körbejárva a templomot több sajátosságra lehetünk figyelmesek. Először is az építmény anyaga, nem más, mint a közeli fejtőkben nyert vulkáni riolit és riolitikus-andezites tufa, amely elég szilárd, viszont jól faragható. Továbbá felhasználásra került a vulkáni, palaszerű mállású andezit, ebből még nem is olyan régen, mesteri módon minden kötőanyag nélkül emeltek falakat és kerítéseket (az utóbbiból többet is találunk a templom környékén és a faluban). További érdekesség, hogy az építménynek nincs alapozása, hanem egy kisimított hatalmas kőlapon áll. Mmtha csak a középkori mesterek megsejtették volna, hogy a huszadik században a közelben kőfejtő létesül, ahol robbantgatni fognak. Ugyanis amíg a faluban több alapozott ház megszenvedi a durranások rezgéseit, addig az ősi templom sértetlenül és rendíthetelenül áll. Bogoly János v », » .!*» * Sr X
