A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
Neked van egy revolvered, szívem VAL GILMORE Eileen abban a pillanatban, amikor megtalálta az asztalfiókban a revolvert tudta, hogy Victor valami rosszban sántikál. Meg akarja ölni. Mi most a következő lépés? Gondolkodás nélkül értesíteni a rendőrséget? Valamelyik ostoba nyomozó beírja a noteszába a nevét, megnyugtatja, és nincs tovább. A rendőrök nem nagyon hisznek a nőknek, és a múltjára gondolt. Igen, ha azon az átkozott televíziós pályázaton nem nyeri meg a 100 000 dolláros fődíjat, akkor sohasem botlik bele Victorba. Az összeg egy részétől ugyanis gyorsan meg akart szabadulni. Ezért elutazott a romantikus Dól-Franciaországba. Néhány gondtalan nap, semmi több. Victor egy rokonszenves úriember benyomását keltette, magas volt, és sportos. Eileen azonnal beleszédült, mint valami tapasztalatlan tyúkocska a baromfiudvar legdélcegebb kakasába. Néhány nap múlva megmondta neki, hogy nyert 100 000 dollárt, de Victor úgy tette, mint aki nem is figyel a beszélőre. — Ha elveszlek — mondta. — Hallod? Ha elveszlek, minden gond az ón nyakamba szaKad. Ne gondolj a pénzre. — Ha elveszel...? — Mire várjunk? Nem szeretsz? Az USA-ban azonnal egybekeltek, de az idő múlásával Eileen rájött, hogy szerelmeséről alig tud valamit. Sápadt arccal bámult a revolverre. A fürdőszobában csobogott a víz, Victor fürdött. Minden világos, ó, igen, azért beszélte rá erre a házra. Egy villa a domboldalon, errefelé a madarak se röpködnek. Meg aztán... gondoljunk arra a fényképre, amely néhány nappal ezelőtt került a kezébe. Éppen Victor köpenyével volt elfoglalva, amikor a belső zsebéből a szőnyegre pottyant az az átkozott fénykép. Feltűnően vonzó egy macska, egy szőkeség hideg, de határozott tekintettel. A fénykép hátsó oldalán a szöveg: "Drágám, sok-sok szerencsét!" Csak egy nő azok közül, akikkel a házasság előtt szórakozott Victor? Miért nem beszólt róla, miért őrzi a fényképét? Ó, istenem! Milyen ostoba volt. Éz a nő nem a múlthoz, hanem a mához tartozik. Még valami. Az a szerencsétlenség tíz nappal ezelőtt. A városban vacsoráztak, és aztán moziba mentek. Nyugodtan sétáltak, emberek nyüzsögtek az utcán. Victor váratlanul lelökte a járdáról. Nagy szerencsére a taxis nem vesztette el a lélekjelenlétét, s így sérülés nélkül úszta meg a balesetet. Victor azonnal a karjaiba zárta. — Ha valami bajod esnék...istenkém! Mindent elfelejtett, Victor arca csupa aggodalom. Nem volt ez véletlen baleset, nem. Most már tudta. Két nappal ezelőtt is történt valami. Victor éppen a nappaliban telefonált. — Ne aggódj, megszabadulunk tőle. Vészjósló szavak. Most pedig ez a revolver. A mozaik egykettőre összeállt. minden világos. A múlt, a ma és az is, hogy Victornak mi a szándéka. Victor a pénzért vette el, s már az esküvő napján egyre azon törte a fejét, hogy miképpen szabadulhat meg tőle. Létezik az életében még egy nő. Megint arra gondolt, hogy értesíti a rendőrséget, de abban a pillanatban meghallotta Victor lépteit. A revolvert elrejtette a háziköppeny hatalmas zsebébe. Victor haja csupa víz volt. — Szervusz, drágám — mondta kedvesen. — Te mit keresel itt? — Én...csak egy papirost...levelet szeretnék írni!— Eileen mereven nézte Victor íróasztalát. A fiók nyitva maradt. Ha Victor felfedezi, hogy... akkor vége. Victor megsimogatta Eileen arcát. — Mi történt, drágám? Te reszketsz... A nő hátrált néhány lépést. — Semmi értelme, Victor. Mindent tudok. — Mit tudsz? Miről beszólsz? — Meg akarsz ölni. Victor hangosan einevette magát. — Meg akarlak ölni? Ez valami új társasjáték? Ezt is a televízióban tanultad? Miért akarlak ón megölni téged? — Lelöktél a járdáról... — Mit tettem? Lelöktelek a járdáról? — Victor szája nyitva maradt a csodálkozástól. — Ezt te nem gondolod komolyan. Nem, nem. Én csak... alig értem hozzád... a tűsarkú cipőd...Esztelensóg! Csak nem hiszed el, hogy... Eileen mi történt veled? — Mi? Mi történt velem? Van arról tudomásod, hogy a köpenyed zsebében megtaláltam a ribancod fényképét? Most elnémultál, ugye? Erre nem tudsz válaszolni. — Te beteg vagy szívem. — Tehát. — Cora fényképe, nem? Cora színésznő, akivel sokat dolgoztam együtt. Ezt a fényképet azért küldte, hogy ne felejtsem el. Ennyi az epész. — Valószínűleg hű munkatársad volt, ha "drágáménak szólít. Victor magabiztosan mosolygott. — Szívem... a színházi emberek... "Drágám" vagy "ma esik az eső", náluk egyre megy. Éileen sokáig hallgatott. Olyan tömören fogalmaz Victor, olyan magabiztos. Végül megjegyezte: — Van még valami. Hallottam, amikor valakivel... a telefonba... azt mondtad, hogy valahogy csak meg fogsz szabadulni tőlem... Victor elgondolkozott. — Várj... ó, igen, tudom! A producerrel beszélgettem. Egy tehetségtelen színésznőt szerződtettünk, s aztán az első próbán rájöttünk, hogy ezzel ugyan nem megyünk semmire. Meg akartam szabadulni tőle, egyszerűen az a nő olyan volt, akár egy tuskó. Eileen már-már elhitte Victor minden szavát. — Drágám... mire gondoltál? Én meg akarlak ölni? — Victor nekitámaszkodott az íróasztalnak. Kezét a háta mögött tartotta. — Tudod-e te, hogy ón mennyire szeretlek? — Victor... ón... Várjunk, várjunk... na és a revolver? Ujjaival megérintette a zsebében a hideg acélt. Erre milyen magyarázatot adhat? Lassan előhúzta a fegyvert. — Hát ez... szívem?! Victor egészségesen és hangosan nevetett. — Megtaláltad azt az ócskavasat? Ez nem igazi revolver, szívem! A színházból való. Színházi revolver, játókpisztoly, nem érted? Eileen nagyon bután nézhetett a revolverre, s aztán ő is elnevette magát. Színházi fegyver! Színpadi csecsebecse. Gondolhatta volna! Egy revolver valamelyik thriller-d arabból. — Drágám... sajnálom, igazán sajnálom — mondta és közelebb képett a nőhöz. Kezét továbbra is a háta mögé rejtette. — Ne haragudj, Victor. Ostoba voltam. Mosolyogva a magasba emelte a revolvert. — Bumm! Halott vagy! — mondta nevetve, és meghúzta a ravaszt. A következő pillanatban rémülten feisikoltott, mert a revolver töltve volt. Victor csodálkozva nézett Eileenre, s aztán szó nélkül lezuhant a padlóra. Többet nem mozdult. A golyó átjárta a szívét. Eileen rémülten eldobta a revolvert, s csak aztán vette észre, hogy Victor a kezében egy éles borotvát szorongatott... 30 A HÉT
