A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
Élő mir ••• így is kezdhetném e különleges könyvről az ismertetést, melynek hosszú, késő barokkos címe így szól: Mindennapi közönséges és barátságos levelek, a levélírásban gyakorlatlanoknak kedvekért és hasznokért. Követésre való például kibocsáttatanak, Femer Kilián által, Pozsonyban és Kassán 1776-ban. E több mint kétszáz éves könyv tehát példatár volt, a különböző levelek megfogalmazására használták. Maga a szerző neve is anagramma, vagyis a betűk felcserélésével megtudhatjuk az igazi nevét: Klein Efraim. Az íróról a Szinnyei-féle Magyar hók élete és munkái című lexikon igen szűkén ír. Csupán azt tudjuk meg, hogy Kassán volt evangélikus rektor, és még két latin nyelvű nyelvtani könyvet jelentetett meg. A születésének és halálának helyéről és dátumáról azonban a lexikon nem tud semmit. 9 MINDENNAPI KÖZÖNSÉGES fcs BARÁTSÁGOS LEVELEK A’ LEVÉL ÍRÁSBAN ' GYAKORLATLANOKNAK KEDVEKÉRT ’S HASZNOKÉRT KÖVITésRE VALÓ P É L fa Á Ú L j/ yy KI - BOTsáľTATTANAK. /fO W / FEMER KILIAN á L T A L // 'f y Pofunkban, és Kassán, LÄNDERER MIHALI’ költségével, 1776* ÍROM a levelem... A címlap mellett egy korabeli rézmetszeten a régi pozsonyi posta irodája látható, amely azért is érdekes, mert korhű ábrázolások a posta mindennapi életéből ritkán maradtak fenn. A metszetet a Pozsonyban élő osztrák származású Assner Lipót készítette. A rokokó keretbe foglalt képen egy hosszú asztal mögött a postamester ül zsinóros mentében, a jobb kezével valamit ír, a ballal pedig egy levelet vesz át a postafutártól, kinek oldalán a képekről már ismert postakürt látható. A postamester asztalán pedig levelek, tintatartó, az asztal mellett madzaggal átkötött csomagok, a háta mögött polc, melyen egy ládika (valószínű, hogy pénztárnak használták), valamint bekötött könyvek garmadája áll. A nyitott ajtón át a távolban egy postakocsi halad, előtte lovasfutár, még távolabb városi házak láthatók. Magáról a képről is érdemes volna részletesebben szólni, de térjünk inkább a könyv tartalmára. A latin előszó után, mely Magyarságalján (I?) kelt (kitalált hely, mint ahogy a levelek alatt a címek és a nevek). A tartalomban 19 féle levélformát ismertet. Mutatóba felsorolunk egypárat: Megköszönő, szerelmes, lakodalomba hívogató, barátságos, vigasztaló, tanácskozó (tanácsot kérő), kéregető, vádaskodó, mentegető, integető (fenyegető) stb. levelek. Tehát minden alkalomra megfelelő formát használt a szerző. Még a címzésekre is. Erre egy példái: Ezen levelem adassák nemes és nemzetes Senki Pál (ez lényegében kitalált név, melyet bárkivel helyettesíthetünk) uramnak, nékem jóakaró uramnak, egész becsülettel. Valaholban. (Ez is kitalált helységnév.) A tudósító levelekből idézzünk fel egy jellemzőt: Édes Ham, András. Az alkalmatosságot elküldöttem tisztelendő rektor uramért és éretted (ez egy utazási szekér — a sz. megj.). Isten hozzon szerencséssel Egy hordó bort küldök tisztelendő rektor uramnak rajta. Talán ott fejes káposztát és kelt lehet már kapni. Ha gazdasszonyod nem sajnálna vétetni, az árát köszönettel megadom. Te pedig hozz egy jó bicsakot, melyre tíz garast tészek ide, valamelyik botban; csak jól meg választasd! Melyei elvárván vagyok Szerető anyád Árva Liptai Erzsébet Amint a névből is kitűnik egy nemes özvegyasszony írhatta ezt a levelet a városban tanuló fiának. A nevek különben is találóak, például egy panaszkodó levél alá Árva Gróf Panaszos Ilonát írt a szerző. De találhatunk Nyájas Pétert, Vidám Dávidot, Utas Lászlót (ez egy szerencsés utat kívánó levél alá került). A csúfolódó levelet pedig Tisztáné Dorottya írta alá. Tehát a szerző kifogyhatatlan volt az ötletekből. Kár hogy a könyv vége csonka, négy lap hiányzik, így nem tudhatjuk meg Filáksnak, a döglődő kutyának testamentumáról szóló verses mese végét, melyet toldalékként csatolt az író a könyvhöz. A könyv már sok helyen eléggé elrongyolódott, sok embernek szolgált például és hosszú évtizedekig ennek a mintájára írták a különféle leveleket. Klein Efraim rektor úr tehát tudta nélkül is hosszú időkre levelezési stílust teremtett. (ozsvald) A HÉT 13
