A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
A L L A H E P IT E S Z E K Van olyan állat, amely még a kínai nagy falnál is nagyobb lakóvárat épített, de van olyan is, amely egyszerűen egy másik élőlény belsejét alakítja át lakószobává. Nagyon kevés olyan szerves vagy szervetlen anyagot tudnánk felsorolni, amelyet valamilyen állat ne használna építőanyagként. A termeszek például ólomból (!) is tudnak falat rakni! A legismertebb állati építmény a fészek. Némelyik valóságos műalkotás, melyet nagy szakértelemmel raknak össze szalmaszálakból, ágakból, gyökerekből, növényi rostokból a madarak, gyakran tökéletesen illesztve a környezethez, mohával, zuzmóval, pókhálóval vagy kéregdarabokkal álcázva. Míg az épület tartószerkezetével a ház ura foglalatoskodik, addig a jövendőbeli háziasszony átveszi a belső berendezés feladatát: szigetelő párnázást készít pamutból, szőrszálakból, apró toliakból. Teljesítménye elképesztő. Egy őszapó fészkében több mint 2000 tollacskát számoltak össze! Sok szövőmadár igazi sztárépítesznek bizonyul. A szalmaszálakat és növényi rostokat golyószerű kosárkákká szövik, ezekből gyakran tucatnyi is lóg egy-egy fán. A varrómadarak kilyuggatják egy nagy levél széleit, majd az "anyagot" növényi rostokkal zacskóvá varrják össze, ebbe építik a fészket. A fazekasmadarak gömb formájú fészket készítenek agyagból, és keményre "égetik" a napon. A szárcsák saját szigetet építenek maguknak. Ehhez a víz alatt egy méter mélységben számtalan követ halmoznak egymásra, míg egy kis felület ki nem all a fészek szamára. Némely trópusi tyúkfaj földből és lombokból tizenkét méter átmérőjű, öt méter magas halmot emel — a világ legnagyobb madárfészkét. Ezek igazi keltetógépek: a dombban keletkező erjedési ho kikelti a beásott tojásokat. A telepes szövőmadarak fészekrendszere ugyancsak több méter átmérőjű. Ezek afféle "lakósilók". A szalmatetőhöz hasonló fedél alatt több mint száz egyszobás lakás is épülhet. Az utóbbi megüresedő lakásokban nemsokára másfajta bérlők költöznek be: kis papagájok, szövőpintyek és törpesólymok. Ezek a lakótelepek — melyek messziről úgy néznek ki, mintha valaki egy szekér szénát felrakott volna egy fára — egyre bővülnek, és gyakran évtizedekig megmaradnak, ha az össze nem roskad a teher alatt. Egyes madarak még bizonyos "orvosi" szempontokat is figyelembe vesznek költőnelyük építésénél. Philadelphiai zoológusok nemrég fölfedezték, hogy a seregély mérgező és gyógynövények — például vadmurok, cickafark, sárgaakac stb. — hajtásait Is beleszövi a fészek falába. E növények hatóanyagai részben távol tartják, részben pedig elpusztítják a baktériumok és paraziták 80 százalékát. A pókhálónak nemigen örülnek a háziasszonyok. Pedig minden egyes háló a csodaépités mesterműve. A legismertebbek kerék alakúak, gyakran meglepően szabályosak. A legnagyobbak több mint két méter átmérőjűén és olyan erősek lehetnek, hogy kismadarak is fennakadhatnak rajtuk. A "keréken" kívül más alakú hálók is vannak: szellős baldachinok, varsák, tölcsércsapdák. A selymet, mint építőanyagot, sok rovarnál megtaláljuk. Számos rovarlárva meglepően szilárd burkot sző magának, melyben végül bebábozódik és atalakul. A kínaiak tanítottak meg rá bennünket, hogy a selyemhernyó gubójáról hogyan lehet lefejteni es kelmévé szőni a selyemszálat. A szövőhangyak figyelemre méltó fészket építenek maguknak. Fákon és bokrokon együttes munkával golyóvagy sátorformára húzzák össze a leveleket. A levólszóleket selyemmel ragasztják össze. Mivel a hangyáknak csak larvastádiumban van fonómirigyük, a kifejlett rovarok állkapcsukban magukkal hozzák a lárváikat, s nagy türelemmel ide-oda viszik őket a leveíszéleken, mint a vetélők. Gyerekeiket tehát eleven enyvtubusként használják. Sokkal ismertebbek a mézelő mének élelem- és lárvasejtjei, a lépek. Ezek a hatszögletű viaszépítmények a lehető legnagyobb pontossággal készülnek. Hasonlóan bámulatra méltóak a társas darazsak hasonló sejtekkel töltött fészkei is. Ezek könnyűszerkezetes konstrukciók, vékony papírmasé rétegekből, melyeket az ízeltlábúak maguk állítanak elő, összerágott fából. Bizonyos hangyák és fatermeszek is gyártanak fából kartonpapírt, hogy aztán egész városokat építsenek belőle a lakosság számára. A magányosan élő darazsaknak különféle fészkeik vannak. Ezek lehetnek mély lyukak a homokban, fába vágott folyosók vagy agyagból formált kis edények. Vannak aztán olyan állatok is — például a lopódarazsak vagy a fürkészek lárvái, egyes férgek stb. —, amelyek nem vesződnek azzal, hogy idegen anyagok felhasználásával építsenek lakhelyet: egyszerűen belerágják magukat egy másik élőlénybe — például egy megbénított pókba, egy legelésző hernyóba vagy éppen emberbe. Vajon milyen érzés lehet egy eleven, lélegző és lüktető, netán mászkáló "házban" lakni, melyben a "szoba" fala még ehető is...? A legtöbb hangya föld alatti városokat alakít ki. A mi erdei hangyánk hatalmas lakótelepeket épít, melyek részben a föld alatt fekszenek, részben el vannak rejtve egy nagy domb alatt. Az ilyen hangyadombok készítéséhez az állatkák gyakran a fenyőtűk százezreit hordják össze. A legnagyobb hangyaállamokat a dél-amerikai levélvágó hangyák építik. E föld alatti rendszerek némelyike tucat köbméter nagyságú, több ezer kamrája és bejárata van, több mint egymillió állat ól benne. Rendszerint a termeszek is ilyen, több millió "lakosú" államban élnek. Kolóniájuk lehet a föld alatt vagy egy kivájt fa üregében, a fák törzsében elrejtve, esetleg a szavannás trópusi táj jellegzetes dombjaiban. A legnagyobb termeszdombokat Eszak-Ausztráliában találjuk: ezek néha nyolc méter magasba is felnyúló, keményre égetett tornyok. Egy részük már több mint száz éve áll, és még ma is laknak bennük. A termeszek háza nemcsak egyszerű földdomb, hanem csodálatosan megszervezett épület. Mélyen lent a középpontban él a királynő a hímekkel egy tágas lakósejtben, ahol a királynő percenként harminc petét is lerak, éjjel-nappal, sok éven keresztül. A királynő sejtje körül számtalan költőkamra épül, kijjebb helyezik el az éléskamrákat és gombakerteket — némely termeszfaj ugyanis gombát termel. Az állandóan friss levegőről és az egyenletes hőmérsékletről pedig a szuperbonyolult légkondicionáló rendszer gondoskodik. A fold legnagyobb, élőlények által készített építményé sokkal nagyobb, mint a kínai fal: a kereken 2000 kilométer hosszú, nagy Bprrier-zátony Ausztrália keleti partjánál. Évezredeken keresztül építgette millió és millió, mindössze egy centiméter hosszú állatka, a korallpolip. Az építőanyag a polip meszes testváladóka. Az építmény korallágakból áll össze, meíyek rendkívüli formagazdasággal lepik meg a szemlélőt. A HÉT 19
