A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

Eperjestől észak-keletre, Bártfa felé található Margonya (Martian) község. E település fölött, a domboldalon nyugszik Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, az aradi tizenhármak egyike.

A család nem grófi ágában született a Kasgához közel fekvő Csákányban (Cakanovce) 1802 júniusában.

Katonai pályára lépett, majd húszévi szolgálat után kapitányként nyugdíjaztatta magát. Megházasodott és gazdálkodott. Felesége és gyermekei meghaltak.

A forradalom kezdetén lovasnemzetőrséget szervezett Sárosban. 1848. szeptember 22-től nemzetőr-őrnagy. Novembertől részt vesz a Franz Schlick, krakkói hadtestparancsnok vezette császári csapatok elleni harcokban, amelyek a Duklai-hágón keresztül jöttek be az országba.

A második kassai csatában ő vezette a bal szárnyat. Neki és a lengyeleknek volt köszönhető, hogy nem fejvesztett menekülés

* JU\ W : BeňadikovcX

í*Nižndi V j \ h P"'“3 P J-' "

W»\J : , k if -^1\

v' H '

JvemcovceKj3 A \ Koza n fit, - - ^

Ujíi'3*^ 26? \ n \ /X*? X. H

Harhaj

"\WC?>

365

X,

l/ysn/i

,5 \

Kručov

Klince

\i

\ Ĺ

e

šfsMarhaň 'sK, X - ,,/ Va/kovceYf

^WÔ) >y/ Ü.n^/ ľ

'gL--,

■s? VN - '"ľ" >-.j

.;/ z'' . \ v OnO'efľ,

. i Vyšná/lio^'"

V<V" -^\ !

^ '^■•417 \ * \ Jl!^0ví

MStuľany 383 " ' P ' ’

S; V .1

' -~'N 'V 1 ' (\\ '

X X ^ — Jožova % ^ V

f i t

Vt ' [\MatovcM .....

OolinkyX^V/

x/

\ \ \ \ Kaln

Dessewffy Arisztid sírja Margonyán

lett a visszavonulásból. Kápolnánál két tűz közé került, mégis kihozta csapatait. A túrái ütközetben három századnyi huszárral két orosz lovasezred közé szorult, de ő ismét kivágta magát. A váci csatában való harcáért 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. 1849. április 30-tól az 1. hadtest lovashadosztályának parancsnoka, június 2-tól tábornok és a 9. hadtest parancsnoka. Július elejétől a tiszai hadsereg, a hó végétől a Szeged környékén összevont magyar fősereg lovasságának főparancsnoka lett.

Pest visszavételének idején tartotta meg Eperjesen eljegyzését Szinyei Merse Emmával, s egy hónapra rá Pesten megesküdtek. A tábornok oltár mellől szállt táborba, hitvesét soha többé nem látta.

Augusztus 19-én Karánsebesnél az osztrákok előtt tette le a fegyvert, habár Törökországba emigrálhatott volna. Egykori barátja, Franz Lichtenstein herceg, altábornagy ugyanis szavát adta, hogy a fegyverletétel fejében enyhébb elbánásban lesz része. Haynau Aradon 1849. október 6-án

mégis főbelövette. Emiatt Lichtenstein összekapott vele, de Haynau azzal vágta ki magát, hogy enyhítette a büntetést, hiszen nem akasztatta föl, "csak" főbelövette.

Egy családi hagyomány szerint Emma asszony állítólag kegyelmet eszközölt ki a férje számára, de későn érkezett Aradra és Haynau felajánlotta neki, férje helyett mást választhat. Állítólag így szabadult meg a kötéltől Máriássy János.

1850 tavaszáig feküdt az aradi árokban a tábornok teste. Titokban, testét feldarabolva és több ládában szállítva kellett Eperjesre szállítani. Miután azonosították a földi maradványokat, a margonyai kastély mögötti kertben temették el. Három óv múlva elkészült a családi sírbolt. Ott, a falu fölött helyezték örök nyugalomra.

A családi sírboltot az utóbbi években többször feldúlták. A csontokat a koporsókból kihányták, az ónkoporsók darabjait a környéken szótdobálták. Néhány éve azonban a kripta ajtaja jól le van zárva.

1988 óta minden évben, a Kassai Magyarok Baráti Társasága kezdeményezésére, a Csemadok kassai és szepsi szervezetei, a Szepsi Csombor Márton Kör, a Rákóczi Szövetség, a Páneurópai Unió Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei tagozata, valamint az MDF október 6-án kegyeleti megemlékezést tart Margonyán.

Irányi Dániel, Felső-Magyarország egykori kormánybiztosa így jellemezte a tábornokot:

"Dessewffy akkor 44-45 esztendős lehetett. A középnél valamivel magasabb termetű, vállas s kissé hízásra hajlamos erőteljes alak. Tar koponyája alatt halántékait világos szőke haj fedte, hasonló színű szakálla és nagy bajusza katonás külsőt adtak neki, melyet azonban két szemének szelíd tekintete mérsékelt. Gyakran találkozván vele, nemcsak nyájas és mívelt modoráról, hanem egyszersmind hazafias érzelmeiről győződtem meg."

BALASSA ZOLTÁN

A szerző rajza