A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

ÉLŐ MÚLT

A Mercurius Veridicus érsekújvári vonatkozásai

északkeletre, a Labrador-fólszigeten pedig a naszkapik. A keleti partvidék törzseit szemügyre véve ismerős nevekkel találkozunk: itt éltek a mohikánok, delavárok, szenekák, pauhetáhok, tuszkarórák, a Nagy Tavak vidékén pedig a huronok, Ottawák, oneidák, mohaukok állították fel sátraikat, s ugyancsak ezen a területen találjuk az Észak-Amerika legnagyobb törzsszövetségét létrehozó irokézeket. E törzsek emlékét már csak a néprajztudósok és a történészek munkái, s még inkább Cooper regényei s a földrajzi nevek őrzik: Mississippi, Chicago, lllionis, Manhattan... s olyan közkeletűvé vált szavak, mint a tomahawk, a mokaszin, a totem... A Mississippi mentén lefelé haladva előbb a sónokkal, majd a csikaszokkal és a csoktókkal találkozhattak az első "sápadtarcúak", Florida félszigetén pedig a méltán híressé vált szeminolékkal.

A legismertebbek kétségkívül a préri indiánjai — ki ne hallott volna a dakotákról, a csejennekről, a varjú indiánokról, a paunikról és az omahákról, a kiowákról és a komancsokról? A nomád életmódot folytató, elsősorban bölényvadászatból élő, de a mezőgazdaság bizonyos formáit — pl. a kukoricatermesztést — is ismerő törzsek fiai és lányai a szó legromantikusabb értelmében a természet gyermekei voltak, senki által nem korlátozott vándorok, akik rendkívüli természetismeretük, az élővilággal kialakult, már-már "misztikus" kapcsolatuk, á nem utolsósorban sajátságosán törzsi demokráciájuk, "nyílt társadalmuk" és szabadságszeretetük révén fölöttébb széles alapot nyújtottak egy indián legendárium megszületéséhez. S voltaképpen ugyanez mondható el az USA déli részén, a mai Arizonában és Új-Mexikóban óló apacsokról, Kari May halhatatlan indián lovagjának a népéről, akinek a szomszédságában közeli rokonaikra, a nevahókra bukkanunk; ez utóbbiak nemcsak hard művészetük, hanem kézművességük és szoros mezőgazdasági munkájuk okán is számot tarthatnak elismerésünkre.

Ugyanezen a területen telepedtek meg az azonos nevű "agyagvárosaikról" híressé vált, csatornarendszereket építő, kukoricát, dinnyét, paprikát, babot, dohányt termesztő pueblók; szomszédaik közül említsük meg legalább a hopi indiánokat.

Az Egyesült Államok nyugati partvidékén gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal foglalkozó törzsek, a modokok, jurokok, mivokok, pornók élték megszokott életüket, amely — s ez Észak-Amerika valamennyi indián törzsének esetében elmondható — a legkevésbé sem volt könnyű. Mindenesetre szabadon, az egymás közötti viszályoktól eltekintve háborítatlanul éltek. Idill a természet "lágy ölén"? Erről természetesen szó sem lehetett.

1497-ben egy angol szolgálatban álló velencei hajós, Giovanni Caboto vetett horgonyt Labrador partjainál: félezer év múltán ő volt az első fehér ember, aki erre a földre lépett. Talán ő maga sem sejtette, hogy utazása új fejezetet nyit Észak-Amerika történetében, s e fejezet lapjait vérrel írják.

G. Kovács László

II. Rákóczi Ferenc neve szorosan kötődik Érsekújvár dicső múltjához. Ez a város ugyanis a Rákóczi-szabadságharc, a kuruc mozgalom egyik legjelentősebb fellegvára volt. II. Rákóczi Ferenc kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a külföld tájékoztatására, hogy a nemzetközi közvéleményt meggyőzze szabadságharca jogos és igazságos voltáról. A fejedelem követei részben az udvari kancellária által közvetített hivatalos levelek révén tájékoztattak az egyes eseményekről. Azonban egyre nyilvánvalóbbá és szükségszerűbbé vált, hogy a bécsi sajtó ellenséges hírverését csak egy rendszeres időközben megjelenő kuruc újság lenne hivatott ellensúlyozni. így az első hazai hirlap megjelentetése Magyarországon a Rákóczi-korhoz fűződik. A kuruc újság kibocsátásának tervét Észtérházy Antal gróf vetette fel, Rákóczihoz írt 1705. április 14-én kelt levelében. A fejedelem azonnal felkarolta az ötletet, és az újság szerkesztésével és írásával legfontosabb és legközvetlenebb írómunkatársát, Ráday Pált bízta meg.

Ráday személyével kapcsolatban annyit illik tudni, hogy az ő irányításával és közreműködésével történt a fejedelem külföldi megbízottainak a tájékoztatása, az országgyűlések előkészítése. Az irodalom területén kifejtett sokrétű tevékenységével a szabadságharc publicisztikájának egyik legjelentősebb képviselőjeként tartjuk számon.

I. Lipót császár és király halálával új helyzet állt elő a magyar és nemzetközi viszonylatban. Rádayt visszarendelték Egerbe, és a fejedelem utasította, hogy nyomtassa ki az újságot. így jelent meg a Mercurius első száma 1705-ben májusi keltezéssel. A második számtól kezdve az újság Mercurius Veridicus ex Hungária (Magyarországi Igazmondó Mercurius) címen látott napvilágot. Ez már stílusában sokkal olvasmányosabb, újságszerűbb volt.

Az 1708. augusztusi keltezéssel megjelenő számmal lezárul a Mercurius Veridicus ex Hungária első korszaka. Az eddig megjelent magyarországi hírlap valamennyi számát Ráday Pál szerkesztette. Több mint egyéves hallgatás után Bercsényi Miklós kelti életre a Mercuriust, melyet akkor már nem a fejedelem közvetlen környezetében, hanem a főgenerális kancelláriájában állítottak össze. Hogy ki volt ekkor a szerkesztő, biztosan nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy Bercsényi titkára, Ebeczky Sámuel lehetett. Még háromszor jelent meg a Mercurius az 1710-es esztendőben, és az utolsó hirt' március 26-i keltezéssel Bártfán nyomtatták április 5-én.

Mivel az első magyarországi hirlap keltezése előkelő helyet biztosít városunknak, Érsekújvárnak a magyar művelődés történetében, vegyük most sorra azokat a számokat, amelyekben történetesen Érsekújvárról van szó.

A Mercurius hét száma összesen kilenc érsekújvári keltezésű regionális jellegű és vonatkozású hírt, közleményt, illetve tudósítást tartalmaz. Kronológiai sorrendben ezek a következők:

1. Érsekújvár, 1705. augusztus 19-én II. szám

2. Érsekújvár, 1708. augusztus 6-án IV. szám

3. Érsekújvár, 1710. január 4-én V. szám Ez utóbbi keltezésű hír történeti és regionális

szempontból különös jelentőséggel bír, mert Ocskay László személyével kapcsolatos. Ez a szám ugyanis részletesen beszámol a kuruc vezér árulásáról, elfogatásának körülményeiről és lefejeztetéséről.

4. Érsekújvár, 1710. január 26-án V. szám Ez a tudósítás is kapcsolatos Ocskayval.

Egy kuruc gyalogezred ezredesének, Fodornak kivégeztetéséről szól a hír, akit Heister másik négy tiszttel együtt lefejeztetett Ocskay kivégeztetése miatt.

5. Érsekújvár, 1710. február 10-én VI. szám

6. Érsekújvár, 1710. február 16-án VII. szám A Magyarországi Igazmondó Mercurius

•t »I* • s»m »mt» H» fh »*•»*«•**«*•**••*•w v**'•«

*:•: • Mút ,mt Srfnnpntffíms 7

MERCURIUS VERIDICUS

l X

// Z' ,V (/ A % I A.

Up .ľino, /:•/,

1 liolli ducilionci iinltc C.jnipi MaifiHjilm Sutler. Pomil. i .I mi I I. . I.U.' ccruj’ii Jmcni m Comiucui Ununmenfem ti

livci| I.icullm ..l inuli, l’<i:ln( tinim cum linjudcio fc fotor.clto 5.Í - m Motívum tcndrni. arca Ttnutum i.líu.

am fi i Imim.. Kcslmmc C.xíareo Snrhtim, ad piguni fcu villant iliínué cum tudcm conflixli, ex quo ultra tluccnii

«■.. n. non j-a-.i vipri, rtllqiiot in fugáin adíciu, quá fit>l confulúuum. cciti icru Part dirit Rigunir.li femet lul> iplopix. lm .ul ClAcllum m n-cntionato loco i’tifcr cxifleni tcccplt.im.dc Miliux uvilii opitulitione medlime le tradete adatta, in- i dl.j;

utolsó, hetedik száma az utóbbin kívül még további három érsekújvári keltezésű hírt tartalmaz.

Az első hazai hírlap jelentősége abban rejlett, hogy egy reálisabb magyarországi helyzetkép tudósításával próbálta ellensúlyozni az akkori császári lapok ellenséges, olykor egyoldalúan beállított hírverését.

Ez a kor, mely II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett, elsősorban a Habsburg-ellenes küzdelem emlékeként élt és él a köztudatban. Egy történész feladata pedig, hogy minél sokrétűbb és gazdagabb történeti források, dokumentumok feltárásával lehetővé tegye a nagy nyilvánosság számára, hogy az minél sokoldalúbb képet alakíthasson ki magában egy-egy adott korról, annak fontosabb történelmi eseményeiről. Az így szerzett ismeretek birtokában formálódó történelemszemlélete azonban akkor lesz igaz, ha valamennyi forrásból higgadtan és elfogulatlanul alakítja ki politikai és társadalmi összképét. Az ilyenfajta pozitív felismerés csak gazdagíthatja a népünk közötti jó kapcsolatokat, megépítve azt a hidat, amelynek pillérei a különböző nemzetekhez való kötődés elemeit tartalmazva válhatnak jelképeivé egy egységes Európához való felzárkózás lehetőségének.

Strba Sándor

A HÉT 13