A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
"Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport’ Léva sem kerülhette el az utolsó évtizedekben sorsát; a valaha kedves, hangulatos kisvárosból kietlen lakótelepekkel körülvett, arcnélküli településsé vált. Régi képét csak egy-egy véletlenül épségben maradt, vagy éppenséggel omladozó, felújításra váró középület, a templomok, s néhány utca idézi. A város múltja után kutatók számára a legtöbbet a temető jelenti, melynek árnyas fái alatt jeles személyek, ősi családok tagjai, tanárok, papok, szerzetesek, tudósok, orvosok és hősök alusszák örök álmukat a város egyszerű polgárai mellett. A temetőben található emlékművek közül egy különösen fontos a lévaiak, s minden magyar számára — a nagysallói csatában megsebesült és itt elhunyt honvédek emlékét őrző obeliszk. A nagysallói csata az 1848—49-es magyar szabadságharc egyik legnagyobb, de legvéresebb csatája is volt. Az áldozatok száma (különböző források alapján) 1600—2000-re tehető. A nagysallói csatát a tavaszi hadjárat döntő ütközete, az isaszegi csata előzte meg, amelynek következtében a Duna—Tisza köze felszabadult, s lehetőség látszott Komárom felmentésére. Az isaszegi csata után a fősereg A LÉVAI OBELISZK kettévált: az I. és a III. hadtest Vác, illetve Komárom irányába vonult, Aulich a II. hadtesttel Pest előtt kötötte le az ellenség erőit, a VII. hadtest pedig az észak felé vonuló sereg tartalékát képezte. Április 10-én Damjanich és Klapka tábornokok seregeikkel fényes győzelmet aratnak Götz tábornok serege felett. A csatában Götz halálosan megsebesült. A két magyar győzelem után a bécsi udvar számára világossá vált — meg kell menteni a hadsereget, s ez elsősorban Komárom hatalombavételével tűnt megvalósíthatónak. Eközben az I., a III. és a VII. hadtest északkelet felé vonult. Jablonovszky altábornagy hadosztályával Kálnáig húzódott vissza, majd Jellasics utasítása alapján Kéménden találkozott Wohljemut altábornaggyal; így együttesen kb. 18 000 fős sereg várta a magyar honvédeket. A magyar seregek április 16-án már Léva körül táboroztak. A történetekről Görgey, a sereg fővezére így ír: "Hadseregünk zöme már alig 25 ezer embert számlált. Ezzel már április 15-én a Garamhoz értünk, mégpedig az I. hadtest Léva színvonalán Szecse mellett, a III. hadtest közelebb Ó-Barsnál, s a VII. hadtest két osztálya alább Zsemléméi szállt táborba." Görgey két hidat veretett a Garamon, Kiskálna és Zsemlér mellett. A kiskálnai hídon kelt át április 18-ra virradóra az I. és a III. magyar hadtest. A két hadtest délfelé húzódva Pélen és Endrődön pihenőt tartott, majd 19-én továbbindult. Reggel 8 óra körül Klapka a hölvényi erdőhöz érkezve hatalmas ellenséges tábort talált maga előtt. A Nagysallót övező dombokon az ütegek láncolata, a völgyben az ellenséges, sok ezer katona várakozott. Gáspárt és Damjanichot értesítve Klapka egész hadtestével megkezdte támadását. A falu elfoglalása kapcsán idézzük Klapkát: "Véres utcai harc után, melyet derék ütegeink támogattak, elfoglaltuk a falut. De a győzelemnek, ha teljes akart lenni, koronája a falu mögött domináló magaslat elfoglalása kellett, hogy legyen, mert ez nyújtott az ellenségnek eddig oly előnyös és biztos pozíciót. Ezt a pontot jelöltem ki alparancsnokaimnak éjjeli szálláshelyül. Megérthettek, s a következő pillanatban rohantak a zászlóaljak az égő falu világánál a meredek lejtőkön lefelé, mind megannyi phalanx, maguk előtt űzve, hajtva az ellenséget, és az osztrák túlnyomó ereje semmivé lett a magyarok lelkesült bátorsága előtt." A csata este 6 óra tájban ért véget. A császári seregek egy része Érsekújvár, egy másik része Párkány felé menekült. A sebesültek nagy részét Lévára szállították, s a kórházzá alakított piarista rendház és a gimnázium épületében ápolták a város hölgyei. Az elhunyt honvédek közös sírját őrzi a múlt század hatvanas éveitől az obeliszk, melynél minden évben március 15-re emlékeztek Léva polgárai. A kommunista pártállam idején egy ideig csak titokban helyezhették el a lévai magyarok a kegyelet virágait a halott honvédek sírja fölé. A Csemadok Lévai Alapszervezete kezdeményezésére már több éve emlékünnepség keretében emlékezünk meg a nagysallói csata kapcsán a Magyar Szabadságharc hőseiről, valamint a mindenkori elnyomás ellen hangúkat, kardjukat, tollúkat felemelő, magyarságukat kisebbségben is büszkén vállaló sorstársainkról. DOLNÍK ERZSÉBET
