A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
.SZABADIDŐ Üzletasszonyként is sikeres A Nobel-díjas unokája, Olivia Newton-John szerencsés csillagzat alatt született. Eddigi életében, úgy tűnik, mindent elért, amire vágyott Énekes karrier, lemezek, sikerfilmek és virágzó üzleti vállalkozás. Olivia az angliai Cambridge-ben született, de az ausztráliai Melbourne-ben nevelkedett Már nagyon korán érdeklődött az éneklés és a tánc iránt, de a tisztes polgári családban ez nem bizonyult kívánatos elfoglaltságnak. A jeles fizikus, a Nobel-díjas Max Bom unokája 13 évesen mégis popegyüttest alapított, majd 17 évesen mint soulénekes jelentette meg első lemezét. Igazából a második kislemeze robbant bombaként — ez volt a Banks of Ohio. Angliában ezüst-, Ausztráliában aranylemez lett belőle. A filmes karrier 1977-ben kezdődött. A Pomáde többek között általa lett minden idők legsikeresebb musicaljévé. A film címadó slágere két évig vezette a nemzetközi listákat. Ezt mar csak második filmjének, a Xanadunak a slágere múlta fel. Amikor Olivia John Travolta partnereként táncolt a Pomáde filmben, 29 éves volt. Akkoriban minden lány hozzá akart hasonlítani. Lófarokba fésülték a hajukat, és bő pelerint viseltek. A fiúk meg arról álmodoztak, hogy talán egyszer vele táncolhatnak. Olivia Newton-John még nemrég bálvány volt. Valaha tizenöt listavezető számot énekelt, és több mint ötvenmillió lemeze kelt el. Aztán mintha a föld nyelte volna el... — Üzletasszony lettem, sikeres vagyok a divatszakmában, és a hazámból származó emléktárgyakkal kereskedem. Kalifornia és Kanada között tizenöt butikom van, a következőt Japánban, Yokohamában nyitom meg. Minden üzletem neve Koala Blue — nyilatkozta a sikeres üzletasszony. Olivia Newton-John ma Los Angeles mellett él, malibui villájában. — Kislányom, Chloe, szakasztott az apja — mondja Olivia. Férje a tizenegy évvel fiatalabb Matt Lattanzi, egykori filmpartnere a Xanaduból. — A barátaim a fejüket csóválták, amikor házassági terveimről beszéltem nekik. Meg voltak győződve arról, hogy ostobaságot csinálok. Nos, Matt és én még mindig együtt vagyunk — vallja Olivia, aki legújabb dalaiban a tönkretett környezetről és az AIDS-ről énekel. "ELIRAMLIK AZ ÉLET" lihiilW1 W 'III Iflll II Mi Megszoktuk, hogy házunk előtt már kora tavasszal tulipán, nárcisz virít, hogy a rózsabokrok mindig gondozottak, hogy valaki mindig megkapálja a földet, kiirtja a gyomot. A legtöbben hosszú ideig nem is tudtuk, hogy kinek köszönhető mindez. Amikor tudomást szereztünk róla, hogy a szomszéd lépcsőházban lakó idős anyókának, akkor is egykedvű nemtörődömséggel vettük a tényt. Úgy látszik, neki erre is van ideje —- gondoltuk. Nóhányan egy pillanatra elgondolkodtunk rajta, hogy bizonyára egykori családi házuk kiskertjét pótolja ez a sávnyi virágágy, talán virágokkal foglalkozott, dolgozott régebben, talán bántotta szemét az azelőtti sivárság. A többség azonban nem törődött, nem gyötrődött ilyen kérdésekkel. Rápillantottak a nyíló virágokra, aztán bebújtak panelcelláikba, és sem a hancúrozó, ágyást taposó gyerekekre, sem a kutyáikat a rózsabokrok felé terelgető gazdikra nem szóltak rá. Ennyi volt nekik a virágágy meg a szorgoskodó anyóka. Ránk köszöntött a nyár, mindenki a hőgutával fenyegető hőséggel törődött, de egyszercsak mégis kénytelenek voltunk észrevenni, hogy kókadtan lógnak az elszáradt rózsafejek, gaz veri fel a virágágyást, és mély repedések húzódnak a kősziklává száradt, kapa után ’kiáltozó” talajban. "Meghalt az anyóka, három hétig nyomta a kórházi ágyat" — hozta a hírt a ház előtt cseverésző asszonyoknak az egyik szomszéd. — Mi nem is ismertük... — Soha nem is beszéltünk vele... — Magányos volt... így vélekedett az asszonynépség. Aztán valaki a háttérben megszólalt: — De ki gondozza ezentúl a virágokat... Mindenki a virágágyás felé fordult. — Soha nem is köszöntük meg neki — jegyezte meg erre az egyik asszony. A nők megdöbbentőn pillantgattak egymásra, majd mint akiket tetten értek, gyorsan szétszéledtek. Abban sem egyeztek meg, hogy ki gondozza majd a virágokat, meg arról sem ejtettek szót, hogy ha már köszönetét nem is mondtak, legalább egy néma pillanatot szentelnek az anyóka emlékének. "Elhull a virág, eliramlik az élet." BENYÁK MÁRIA A HÉT 31
