A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-28 / 35. szám

MINERVA kiterjedés lehetséges, hanem vannak tört számú kiterjedéssel jellemezhető terek is. A részecskefizikában alkalmazható mate­matikai apparátus, a folytonos dimenziójú terek axiómáinak és tételeinek felállítása Neumann János érdeme. Azok közé az elméleti matematikusok közé tartozott, akik tökéletesen kiismerték magukat a gyakorlati tudományok terüle­tén. A harmincas évek végén kezdtek foglalkozni az Egyesült Államokban az elektronikus számítógép kifejlesztésével. A korabeli gépek beépített — huzalozott — programokkal dolgoztak. Ez a gyakor­latban azt jelentette, hogy a gépe csupán egy számítási művelet elvégzésére volt alkalmas, a kapcsolótábla átdugaszolásá­­val egy újabbat végzett el. Tehát minden egyes művelet elvégzéséhez a kezelő­­személyzet beavatkozására volt szükség. Könnyű elképzelni, hogy ilyen körülmé­nyek között milyen lassan dolgozott a masina. Neumann azonnal felismerte, hogy a gép teljes átszervezésével rend­kívül hatékony eszközhöz juthatnak a tudósok. Ma már oly kézenfekvő, amit tett, minden tizenéves kívülről fújja a gép fő egységeit. Csakhogy Neumann zseni­alitása kellett a legegyszerűbb megoldás megtalálásához. A gépet öt fő részre bontotta: bemenő, kimenő, számoló (arit­metikai), vezérlő és tárló (memória) egységre. Ezzel lehetővé tette, hogy a gépet olyan utasításrendszerrel — prog­rammal — lássa el, amely alkalmassá teszi akár korlátlan számú művelet ön­működő, tehát kezelőszemélyzet nélküli elvégzésére. Sikerült megalkotnia a máig is használatos ún. programvezéreit szá­mítógépet, amelyet a bevezetőben említett előadáson ismertetett Plášil professzor, a prágai Műegyetem tanára. E találmány jelentőségének megítélésére csupán egy adat: egyedül a legmodernebb, műhold­­rendszerekben összekapcsolt, ún. decent­ralizált számítógép-hálózatok lépnek túl a Neumann-alapelveken, valamennyi egyéb gép még ma is Neumann-tipusú. Ez irányú tevékenységének elismeréseképpen 1945-ben kinevezik az Electronic Com­puter Project igazgatójává, e tevékenysé­get 1957-ben bekövetkezett haláláig vég­zi. A második világháború kitörését köve­tően alakul meg az Institute for Advanced Studies, amelynek egyik alapító tagja. A legenda szerint a tanács egyik ülésén Enrico Fermi betegség miatt nem vehetett részt; a többiektől németül búcsúzott (ez volt a bizottság tárgyalási nyelve Ameri­kában) Albert Einstein, aki az ajtóból még huncut mosollyal visszaszólt: "Most már nyugodtan folytassák magyarul, uraim". Az ily módon faképnél hagyottak ugyanis Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede és Neumann János voltak. A tudomány legújabb eredményeinek a gyakorlati felhasználásával foglalkozó tu­dóstársaival ellentétben Neumannt a negyvenes években nem az atombomba megszerkesztése foglalkoztatta, ez idő tájt kezdett behatóan érdeklődni a mete­orológia, az aerodinamika, az áramlási problémák, a hidrodinamika és a lökés­hullámok iránt, amelyek matematikai le­írását tartotta legfőbb feladatának. A logisztikában jártas olvasó számára első pillantásra nyilvánvaló, hogy e témakörök valójában a légi hadviselés alapjait jelen­tik. Szükség is volt Neumann zsenijére, hiszen akkoriban kezdtek több kilomé­teres magasságból bombázni a repülők, ráadásul oly gyorsakká is váltak, hogy sebességük megközelítette a lövedékek sebességét. Ilyen körülmények között szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt a távoli mozgó célpont eltalálása. Olyan szerkezetet kellett konstruálni, amely ké­pes a lövedékek és a céltárgy pályájának folyamatos követésére, alkalmas az ágyú­cső vagy géppuska célzási irányának kiigazítására. Az ezzel összefüggő mate­matikai apparátus és a hozzá tartozó műszaki berendezés — a számítógép — elkészítésében oroszlánrészt vállalt Neu­mann János. Ma, az iraki háború tapasz­talatainak birtokában tudjuk csak igazán értékelni az általa megalapított alkalmazott tudományág jelentőségét. Ha itt lezárult volna tudósi tevékenysége, már akkor is a legnagyobbak között lenne a helye. Érdeklődését viszont a matematikailag legnehezebben kifejezhető problémakör, a gazdaság és a társadalom is felkeltette. Az már a harmincas években nyilvánva­lóvá vált, hogy a matematikai analízist, a variációszámítást és a mechanikai model­leket használó közgazdaságtudomány fa­batkát sem ér, hiszen a nagy gazdasági válság is derült égből jövő villámként csapott le a világra. Neumann elveti a mechanikai modelleket, ezt a stratégiai játékok szempontjával, a kombinatorika és konvexitás általa kidolgozott eszköze­ivel helyettesíti. O. Morgenstemnel együtt kidolgozzák a gazdasági folyamatokat leíró minimax elméletet, amelyet 1944-ben publikálnak. Munkájuk, A játékelmélet a matematikában és közgazdaságban olyan alapmű, amelynek alkalmazási határait sok tudós szerint még napjainkig sem sikerült feltérképezni. Mivel az alkalmazott tudomány területén fejtette ki tevékenységét, felfedezéseinek jelentőségét a nagyközönség is megis­merte, értékelni tudta. Tudományos ered­ményeinek elismeréseképpen több tucat egyetem diszdoktorává avatta, elsők kö­zött a két leghíresebb: Harvard és Princeton. Az Amerikai Matematikai Tár­sulat elnöke, több tudományos akadémia tagja volt. Fáradhatatlan munkásságának élete teljében, ötvennégy évesen a rák vetett véget. Sikerekben gazdag tudományos tevé­kenysége során mindent elért egy kivé­telével: Nobel-dijat nem kaphatott. Azt ugyanis az isteni tudomány, a matematika képviselőinek nem osztanak ki. jelentő­ségének, tudósi nagyságának jellemzé­sére érdemes idézni a Nobel-díjas pálya­társ, Wigner Jenő jellemzését: Nagy tudós sok volt közöttünk, de zseni csupán egy — Neumann János. OZOGÁNY ERNŐ Mint egy páncélozott terepj'áró úgy néz ki az orrszarvú bogár, különösen, ha szinte feltartóztathatatlanul megindul valame­lyik irányba. A hímek felfelé kunkorodó szarva tiszteletet parancsol, pedig alapjában véve mint harci fegyvernek nem sok hasznát veszik Ennek ellenére ez a 4—5 centimétemyire is megnövő, sötét gesztenyebarna színübogár egyike a legszebb hazai rovatfajoknak Lárvái eredetileg öreg fatörzsekben fejlődtek de ezek megfogyatkozásával szerencsére sikeresen “átmentette magát * a komposzttelepekre, rég ott heverő fúr észpor dombok mélyére, ahol a lárvák ugyancsak megtalálják életfeltételeiket. Sajnos, még így sem lehet elmondani, hogy az orrszarvú bogár gyakori lenne hazánkban, ezért ez a miniatü r terepjáró minden védelmet megérdemel. Kincskeresés A régészek Moszkva környékén felbecsülhe­tetlen értékűkincs után kutatnak Egyes feltételezések szerint ugyanis Voronov gróf birtokán rejtették el az ő, és barátja, Rasz­­topcsin gróf értéktárgyait. Ez a múlt század elején történt, amikor Napóleon csapatai lerohanták az orosz birodalmat. Rasztopcsin gróf az ellenség elől menekülve Voronov birtokán húzódott meg. A franciák azonban továbbra is nyomultak előre, és Kutuzov gróf megparancsolta, hogy az oroszok mindent gyújtsanak fel, nehogy bármi is az ellenség kezére kerüljön. így felgyújtották Voronov gróf birtokát is. A birtok területén azonban föld alatti alagutak vannak A grófok ide rejtették el értéktárgyaikat. Hogy ezek mik is lehetnek azt csupán találgatni lehet, de feltételezik hogy többek között olt van IV. Iván cár (Rettegett Iván) könyvtára is. A kutatást a moszkvai egyetem szakemberei végzik Alekszandr Kabacsenko vezetésével Az egész akkor kezdődött, amikor építkezési munkálatok alkalmával föld alatti alagutak egész labirintusára bukkantak a munkások Rögtön értesítették a szakembereket, akik a megfelelő vizsgálatok után most a klasszikus régészeti eszközök mellett egyebek között georadarral végzik a kutatást. Abban remény­kednek hogy eddig még senki sem előzte meg őket, és a kincs érintetlen. A georadar százötven méter mélységig hatol a föld alá — és semmiben sem tesz kárt. Alekszandr Kabacsenko kijelentette, hogy már az alagutak hatalmas erdejét fedezték fel de az elrejtett kincsnek még nem sikerült a nyomára buk­kanni. Reméli azonban, hogy ez mindössze idő és kitartás kérdése. A HÉT 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom