A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-28 / 35. szám

SOKFELE í'é&m mmM főszereplőkkel. Állítólag évek óta egyetlenegy film sem okozott ek­kora felfordulást, mint a Basic Instinct. Ez a szex-thriller, Michael A két főszereplő — Sharon Stone és Michael Douglas Nem tudom, mekkora visszhangja lesz a hazai nézőközönség körében Paul Verhoeven új filmjének, a Basic Instinct-nek (Elemi ösztön), de tény, hogy a nyugati sajtó már hosszú ideje foglalkozik vele és a Douglas-szal és Sharon Stone-nal a főszerepben, a hollywoodi filmek új generációját nyitja meg, amelyek egyre brutálisabbak és gusztusta­lanabbak. Ennek ellenére sokak számára mégis ez az év filmje. A férfi boldog. A két karja egy selyemsállal van az ágyhoz kötöz­ve. Egyre gyorsabban lélegzik a gyönyörtől... A nő hirtelen lesújt egy jégcsákánnyal. Később a rend­őrök a volt rockénekest hatalmas vértócsában találják meg. Har­mincegy szúrást számolnak meg a nyakán... Ezzel a brutális jelenettel indul a Basic Instinct, amely a közvéle­mény felháborodását váltotta ki. Az amerikai nőszervezetek Paul Verhoevent, a rendezőt, terrorista­ként átkozzák, és "művét' kifeje­zetten a nők elleni támadásnak vélik. Nem csoda hát, ha a rendező ideges, feszült. Számított ugyan bizonyos tiltakozásokra, de az még álmában sem jutott az eszébe, hogy vetítéskor a mozik előtt demonst­rációkat fognak tartani. Sőt, még arra is rá akarták venni, hogy Joe Eszterhas hárommilliós forgató­­könyvét írassa át, mert a filmben a biszexuálisokat gyilkosokként és pszichopatákként mutatja be. A film egy nyomozó, Nick Curran (Michael Douglas) és egy sikeres írónő, Catherine Tramell (Sharon Stone) története. A nő San Francisco legszebb és leggazda­gabb asszonya, akinek a legutolsó könyvében sorra ölik meg a férfi­akat egy jégcsákánnyal. A gyilkos­ságok a legapróbb részletekig ha­sonlítanak ahhoz az esethez, ame­lyet a rendőrség épp vizsgál. A fő gyanúsított tehát Catherine. Nick megérzi, hogy ő is áldozatává válik, de már nem tehet ellene semmit. Beleszeret az írónőbe. Nick kollégáját, Gust is hidegvérrel megölik. A nyomozó most már mindenképpen fel akarja deríteni, ki gyilkolt, és miért.. A női főszereplőnek, Sharon Stone-nak azonban nemcsak Nick, a nyomozó "esik áldozatul", hanem a néző is. Ez a nő egyszerűen elbűvölő. Erős és határozott, szép és érdekes, szexis és szenvedélyes, ördögi és kegyetlen... Verhoeven Sunset Boulevard-i dolgozószobájának asztalán kivá­gott újságcikkek, interjúk hever­nek, amelyek a két főszereplővel készültek. A falon két berámázott, plakát nagyságú kép. Az egyik a főszereplőket ábrázolja vad ölelke­zésben. A másikon egy szám áll — 15 000 000. A film ennyit hozott a konyhára az első három nap alatt... Verhoeven szerint az erkölcs­csőszök fellépésének fő oka az, hogy a könyörtelen és beteges női főszereplő nem bűnhődik meg a tetteiért — Még azok sem utasítják vissza Sharon Stone szerepét, akiknek nem tetszik a film. Annak ellenére, hogy tudják, ez a nő rossz, beteges és veszélyes, mégis érdekesnek találják. — mondja a rendező. A filmben valóban nincs szó romantikus suttogásokról. Az Amerikában élő holland rendező 18 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom