A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
OTT JÁRTUNK Tatai „Híd”-idill avagy mikrofonvégen egy nemzetközi tábor lakói Időpont: 1992. július 24. (péntek); Helyszín: Tata-Tóvároskert, Orbán Balázs Híd Tábor; Résztvevők: középiskolás korú magyar, szlovák, román, német, ukrán, szlovén, horvát fiatalok, továbbá örökifjú táborvezetők és a kózművesfogialkozásokat vezető iparművészek; íme ■ szépségklrálynő-választás győztesei Donna Amália udvarnépe társaságában Van már párja a spanyol királynak... Először Ízléses nyaralók között, majd erdei ösvényeken barangol a toWorgató. Az idén másodízben megrendezett “Híd* alkotótábor lakóit — a közel hatszáz "kiválasztottat* — keresi. Túrázgató ifjak útbaigazításának köszönhetően hamarosan bebocsátást nyer az ÉDENBE, ahol senki sem akar tudomást venni nemzetiségi torzsalkodásokról. nyelvtörvényekről, értelmetlen vérfürdőkről... Az egymást váltó állami vezetők és a sajtó képviselői szinte egy szusszanásnyi időre sem hagyják magára a tábor háziasszonyát, Gergely Amáliát, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány pedagógus főmunkatársát. Pár percnyi szóváltás Orbán Balázs erdélyi polihisztor eszmeiségéről, dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő táborteremtó kezdeményezéséről, pályázatokról (amelyek nyertesei ingyen nyaralhatnak Tatán), szervezői elhivatottságról, a műsorokról, és az ámuló-bámuló pennamártogató már sejti, hogy egykönnyen nem tud (sőt, nem is akart) majd elsomfordálni a hamarosan Donna Amáliának beöltözött "Csudálatos Mary'-tlpusú táborvezető Boldogság-oázisából... Miközben ifik tucatjai fejezik be ténykedésüket a "Kézműves Szigeteken" (ahol elsajátíthatják az ékszerkészltés, szövés, fafaragás, nemezelés, agyagozás, festés-mázolás-mintázás stb. alapjait), a hangszóró segítségével az olimpiai játékok kapcsán megrendezésre kerülő spanyolos műsorra (pl.: "Carmen-paródia, kakas- és bika viadal, szépségkirálynőválasztás, zenés-táncos bemutató, ökörsült lakoma stb.) csalogatják az érdeklődőket. Ezt nem szabad kihagyni! Pár perc múlva már a váratlan látogató is *HId"-trikóban feszít a sportpálya lelátóján, hiszen a tervezett körkérdés nem vész el, csak időközben átalakul... Napfény, móka, játékos ismeretszerzés, tábortűznél szövődő barátságok, szeretet, tolerancia — TATA '92. Szinte hallani Lennon "lmagine"-jét "Képzeld el az embereket, hogy békében élnek..." "Hld’-idill, vagy megteremthető valóság? Szerencsére Eszék, Vukovar, Marosvásárhely... messzire van! — sóhajt fel a véleményekre éhes diktafon gazdája, miközben a közös jövőt szebbé formálható tizenéveseket faggatja érkezésük módjáról és az élteit két hét alatt szerzett tapasztalataikról. Adjunk hát helyet néhány dicsérő szónak, kamasz-panasznak és figyelemre méltó gondolatnak! Tóth Zsolt, nyíregyházi magyar — Mivel novellákat Írogatok, beneveztem az Új Magyarországban meghirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázatra. Szerencsére, bekerültem a táborlakók közé. Eleinte főleg a székely fiatalok társaságát kerestem, mivel felemelő érzés volt hallani, amikor a budapesti kirándulásunk során, a parlamentben elénekelték a székely himnuszt. Azután beláttam, hogy itt rengeteg más-más nemzetiségű, értékes emberkével meg lehet ismerkedni, és naponta újabb és újabb barátokra tettem szert. Elég jól beszélek németül és franciául, ezért nem adódtak nyelvi akadályaim. Kiváló a táborban uralkodó hangulat, és érdekesek a programok. Tudod, amióta itt nyaralok, elég sokat gondolkodom azon, hogy valóban létezik-e a népek közötti gyűlölet, vagy pedig a nacionalista szitások és a belőlük fakadó háborúskodások csupán a politikusoknak "köszönhetőek". Hiszen ha fiatalon képesek vagyunk egymással barátságban-szeretetben élni, akkor miért kellene ennek negatív irányban változnia az évek során? Szívesen eljönnék ide jövőre is, viszont minél több fiatalnak meg kell adni a lehetőséget, hogy mindezt átélhesse! Miklós Csilla, gyergyószentmikiósi székely: — Én egy 40-tagú csoporttal érkeztem, amelynek a tagjait az iskolánk vezetősége és az egyház válogatta ki. Élvezem a tábori életet, nagyon jó ötletnek tartom a "Kézműves Szigetek" létét. Engem leginkább az ékszerkészités és a szövés érdekel, mivel az utóbbival már a nagymamámnál is foglalkoztam. Domjánovió Dorottya, eszéki horvát: — Az utóbbi hónapokban — az elcsituló és felújuló harcok következtében — a mi családunk gyakran ingázik Eszék és Pécs között Ittlétünket a pécsi menekültiskolának köszönhetjük. Végre békés, barátságos környezetben élvezhetjük a nyarat. Leggyakrabban a sportfoglalkozásokba kapcsolódunk be, és csodálatosan érezzük magunkat. Nyelvi nehézségeink nincsenek, mivel Eszéken is egyaránt használjuk a horvát és a magyar nyelvet: békésen élhetne egymás mellett ez a két nép. Csakhát néhány karrierista politikusnak jól jönnek a nemzetiségi zavargások! Asztalos Katarína Gregorjevna, ungvári ukrán: — Az ungvári 8. számú középiskolában válogattak ki bennünket, és fő célunknak tartjuk, hogy kissé elsajátítsuk a magyar nyelvet itt-tartózkodásunk alatt. Nagyon élvezzük az esti túrákat, a 2 A HÉT
