A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
Élt egyszer egy lányka meg egy fiúcska, édestestvérek voltak, de árvák, mert az édesanyjuk meghalt, és mostoha nevelte őket. Ez a mostoha szívtelen és gonosz asszony volt, és hacsak tehette, kínozta, gyötörte a testvéreket. A ház, ahol laktak, szép kerek tó partján állt, a víz egészen a ház lábáig ért. Egyebütt pedig szép zöld mező övezte a tavat. A fiúcska meg a lányka ezen a szép zöld mezőn szeretett játszani. Egyszer is ott játszottak más fiúcskákkal, lánykákkal a tó körül a mezőn. A gonosz mostoha hallotta a vidám sivalkodást. Mérgesen kinézett az ablakon, mert nem szerette, ha gyerekek játszanak a háza közelében. "Majd adok én nektek játékot!" — gondolta magában, és mert a boszorkánysághoz is értett, elmormolta a varázsverset: Tekerem, takarom, legyen, ahogy akarom, csiribá, csiribú, bárányleány, halfiú! A lány abban a pillanatban báránnyá változott, a fiú meg hallá. De a bárányka egy falás nem sok, annyit sem evett a zsenge fűből, hanem csak búsult a testvére után, csak feküdt a tó partján, és nézte a vizet, de a halacska sem fickándozott a vízben, hanem ő is búsult, és csak nézett fölfelé a vízből a bárányka felé. Egyszer aztán vendég érkezett a házhoz, és a gonosz mostoha azt mondta a szakácsnak: Nincs más ennivalónk, eredj, vágd le azt a bárányt! Megy a szakács, fogná a bárányt, lenéz a vízbe, lát egy kis halat: ott lebeg a part közelében, és tekinget kifelé. Akkor megszólal a bárányka: Édes testvérem, nekem már végem, köszörülik már a pengét, hogy a szívem által verjék. Kiszólt a halacska a vízből: Kis húgocskám, odafenn, majd megszakad a szívem, hogy teneked immár véged, s én a tóban tovább éljek! — Dehogy van véged! — mondta a szakács, ahogy ezt meghallotta. Gyorsan másik bárányt kerített az ebédhez, ezt meg ölbevette, s elvitte a faluba egy asszonyhoz, aki sokféle bűbájosságot tudott. Az asszony is elsuttogta a maga varázsversót, s a bárányka azon nyomban visszaváltozott lánykává, s a halacska fiúvá. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. (Grimm meséje) VÁZAVÁSÁR A vásáron látható vázák többsége egyforma magasságú, kivéve négyet, amelyek alacsonyabbak a többinél. Melyik ez a négy? A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. TÓTH ELEMÉR Szekéren, szekéren mit visznek? Hát nem tudod? Zsák lisztet! Minek kelj mire kell az a liszt? A gyerkőcök megeszik! Lepénynek, kalácsnak, kenyérnek. Attól lesznek legények! A HÉT 27
