A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
SOKFÉLE JÓLESŐVÍZ Teljesen elbűvölten álltam ott, szemem csak itta a látványt, s közben úgy tetszett, mintha az életem egyébből sem állna, mint abból, hogy vízeséseket kutassak fel. Tény, hogy utazásaim alkalmával dübörgésük minden esetben arra bírt, hogy tovább időzzem körükben, s a friss víz illata, mely a levegőben szállt, mindig a sziklák peremére csalogatott. Egy alkalommal, amikor fiammal Wyoming állam sziklás hegyei között barangoltam, csak azért igyekeztem utamon tovább — bár a nap már csaknem teljesen leszállt —, mert a távolban egy vízesés zúgását hallottam, s ott kívántam sátrat verni. Bizonyára nem ón vagyok az egyetlen, aki lelkesedik a vízesésekért. Évente húszmillió ember bámulja meg a Niagara-vízesést, de hárommillión felül van azoknak a száma is, akik a kaliforniai Yosemite-vízesést tekintik meg, hogy csak az Egyesült Államok legnagyobb vízeséseit említsem. A vízesések iránti vonzalmam a gyermekkoromba nyúlik vissza. A hegyen, mely pennsylvaniai öreg házunk felett magasodott, egy hatalmas, lépcsőzetes vízesés csillámlott a sötét fenyőerdőben; olyan volt, mint valami fénylő kristály. Nagybátyám a nyári szünetekben és más, különleges alkalmakkor minket, gyerekeket is magával vitt a hűvös, csodálatos A Niagara-vizesés 18 A HÉT helyre. Akkoriban még azt hittem, hogy a vízesések örökre fennmaradnak, tálán azért, hogy a, tájnak állandó felüdülést nyújtsanak. Am amikor középiskolába kerültem, a Potomac-folyó Nagy Vízeséseinek meglátogatásakor apám egyre azt mondta nekem, hogy ez bizony nem így van: a vízesések a negysógek, fennsíkok felszíni kopását követően keletkeznek, majd lassanként ismét megszűnnek. Az Észak- és Dél-Karolina közti sziklás vidéket a helybeliek úgy nevezik: vízesések vidéke. Alig néhány kilométernyi távolságban egymástól bukkanhatunk rá itt egy-egy vízesésre. Van közöttük olyan, amely átíövell egy országút felett, s alatta zajlik a forgalom. A Pisgah Nemzeti Parkban találjuk a Sliding-Rock vízesést, ahol a látogatók ujjongva, kiáltozva siklanak lefele a húszméteres csúszdán, amely a jéghideg vizű medencébe vezet. Akadnak azonban olyan fiatalemberek is, akiknek nem e természeti szépségek megtekintése szerez örömet, még csak az sem, ha lecsúszhatnak egy-egy vízesésen. Néhány évvel ezelőtt egy virginiai vízesésnél alkalmam volt megfigyelni, amint egy fiatal fiú feje tűnt elő egy vízesésből. A fiú körülnézett, ujjaival belekapaszkodott a szikla egy mélyedésébe, mélyet lélegzett, majd ismét eltűnt a víztömegben. A következő percekben bemutatót tartott bámulatos mászótechnikájából, bár a park őrei nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy a vízesés területén a hegymászás igen nagy veszélyekkel járhat. Az a fiatalember azonban bemutatta, miképpen lehetséges a zuhogó víz alatt támasztékot találni pusztán kéz és láb segítségével, és hogy mi a módja a lélegzésnek olyan sziklák árnyékában, amelyek felett állandóan zuhog a víz. Később elmagyarázta, hogy szerencsés esetben egy-egy ilyen pihenő nagysága akkora, hogy ott akár ülni is lehet. A fiatalember engem is hívott, hogy próbáljam ki, milyen látvány "belülről" egy ilyen vízesés. A fejemet elővigyázatosan a vízesésbe nyomtam, s bal felől új barátomat láttam nyugodtan ülni egy kiugró sziklán; a szivárvány minden színében tündöklő vízcseppek sziporkáztak felette. Később egy könnyen megközelíthető nyílást fedeztem fel a vízsugárban, ahol le is lehetett ülni. Elfogott a diadal érzete, amikor elfoglaltam a helyemet ott, ahol a világtól ezüstös fátyol választott el. Ám a vízesések világában legfigyelemreméltóbbak számomra azok az állatok, amelyek itt élnek. Ezek ugyanis minden bizonnyal a Föld legtalálékonyabb élőlényei közé tartoznak. Amikor egyszer nyáron egy vízesés mellett üldögéltem, megfigyeltem, amint egy madár — az ökörszemre hasonlított — belerepült a lezúduló vízbe, és eltűnt. Egy szempillantás múlva viszont már a vízesés tetején bukkant fel újra, ott úszkált, akár egy kacsa. Vízirigó volt, a magashegyi vízesések tipikus madara, amely erős lábaival, borotvaéles karmaival és különleges faggyúmirigyei segítségével kiválóan alkalmazkodott veszélyes környezetéhez. Amint a vízirigót követtem, további lakókat fedeztem fel a vízesésben: egy kövön bukkantam rá a púpos szúnyog lárváira, amelyek apró pálmáknak tűntek, s a hátsó felükön lévő szívóka segítségével rögzítik magukat a kőre. A vízesésekben lévő kövek alsó felén él egy vízibogárfaj sima, rézszínű lárvája, melyet ha felfordítunk, apró, előremeredő horgokat láthatunk, amellyel valamennyi lábuk el van látva. A nyár közepén, amikor a legtöbb olyan kis vízesés elapad, amelyet apró hegyi patakok táplálnak, láthatóvá válnak az e vízesések által kialakított képződmények. Leggyakrabban örvények által kialakított mélyedésekkel találkozunk, melyek úgy keletkeznek, hogy a lezúduló víz által összegyűjtött törmelék felhalmozódik, és olyan hosszú ideig kavarog egy helyen, hogy mélyedést alakít ki a sziklában. Aki aziránt érdeklődik, hogy vízeséseket keressen fel, legjobban teszi, ha térképekre és útikönyvekre támaszkodik. Geológiai térképem segítségével egy alkalommal már magam is felfedeztem egy kaliforniai sivatagi vízesést, mely olyan helyen volt, ahol a térképen egymás mellett sűrűn húzódó magassági vonalak erős tereplejtésre utaltak, és így ezen a helyen nagy valószínűséggel vízesés volt feltételezhető. Miután több óra hosszat barangoltam kaktuszok és cserjék között a hőségben, egyszer csak megcsapott a víz friss illata, s egy sziklakúp mögött valóban rábukkantam a semmihez sem hasonlítható felüdülést nyújtó, zubogva lefelé rohanó vízesésre.
