A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
Rimaszombat s Gömör nagy ünnepe 1867-ben ÉLŐ MÚLT 1865. október 13-án a rimaszombati kaszinóban mintegy 150 lokálpatrióta tapssal és éljenzéssel fogadta Kubinyi Ágoston és Batizfalvy Sámuel bejelentését: a nemrégiben Pozsonyban végétért 11. vándorgyűlés úgy döntött, hogy 1866- ban a magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban találkozzanak. A Volny József és Dapsy Vilmos elnöklete alatt megalakult előkészítő bizottság megkezdte munkáját. Ekkor még senki sem sejtette, hogy csak két év múlva, 1867-ben arathatják le előkészítő munkájuk gyümölcsét. Az 1866 nyarán kitört porosz—osztrák háború, valamint a Magyarországot már harmadszor meglátogató kolerajárvány miatt az 1866-os vándorgyűlés elmaradt. Az egyéves halasztás nem vált az ügy kárára. Erről nemcsak a résztvevők nagy száma — 685 bejegyzett résztvevővel felülmúlta az eddig legnépesebbnek számító pozsonyi gyűlést is —, hanem a gazdag tudományos és egyéb program is tanúskodik. Az utóbbi már 1867. augusztus 11 -ón megkezdődött a "Három rózsához" címzett fogadóban megrendezett ismerkedési estéllyel. Csak részben sorolható az "egyéb" rovatba az az "ipari és gazdasági kiállítás", amely felhasználta az alkalmat "a megye régészeti kincseinek közszemlére való kitételére is". A kiállításról szóló részletes beszámoló — Garlóczy Gyula tollából — ma is olvasható a Munkálatokban. E nyilvános kiállításon kívül a szakemberek megtekinthették Benkár József híres éremgyűjteményét is. A sikeres kiállítás példája bizonyára jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a rimaszombatiak alig másfél évtized múlva megnyithatták a Gömör-Kishont Vármegye Múzeumát. A vándorgyűlés hivatalos, tudományos részét augusztus 12-én a rimaszombati református templomban Kubinyi Ágoston, a vándorgyűlés másodelnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. Előadásában a magyarországi gyógyfürdők helyzetével foglalkozott. Leszögezte, hogy a magyarhoni fürdők kényelme, fürdoorvosi ellátottsága, megközelíthetősége s nem utolsósorban propagálása terén még nagyon sok a tennivaló. Ez utóbbi "egy Bedecker-féle kalauz-utazási könyvvel" lenne megoldható — ajánlotta Kubinyi. Ajánlásai, javaslatai élénk visszhangra találtak. A vándorgyűlés alelnöke, az egyik leghíresebb pesti orvos, Kovács Sebestyén Endre 100 aranyat ajánlott fel annak, aki a hazai ásványvizekkel foglalkozó legjobb pályaművet dolgozza ki. (A pályadijat dr. Kovács Imre nyerte el — nagyterjedelmű munkájára azonban nem tatait kiadót.) A nyitóülés másik emlékezetes előadását a nagyváradi Grósz (Csatáry) Lajos, Bihar vármegye törvényszéki orvosa tartotta A közegészségügyi intézményeknek befolyása az egyetemes jólétre cím alatt. Az előadó a közegészségügy rendezésének halaszthatatlanságát bizonygatta, rámutatva arra, hogy e fontos ügyet még mindig a Mária Terézia korabeli elavult rendeletek szabályozzák. Az egészségügyi reform gondolata még 1848-ban megfogalmazódott a pesti orvosi karon, ám Világos és az azt követő Bach-korszak miatt a gondolatból nem lett tett. Az 1863-ban újra induló vándorgyűlés-sorozat leporolta s átdolgozta a 48-as javaslatot s az 1865-ös pozsonyi vándorgyűlés végleges formába is öntötte a reformtervezetet. Grósznak szívhez és észhez egyaránt szóló előadása után a magyar orvosok és természetvizsgálók 12. nagygyűlése a reformot támogató "föliratot" fogadott el. A föliratot október 13-án Kubinyi és Kovács Sebestyén vezetése alatt egy küldöttség egyenesen Wenkheim báró belügyminiszternek adja át. "A károkért, mik a közegészség ügyének mellőzésével a hazára háramlanak, az államférfiak felelősek, mert a közegészség felőli gondoskodás az államot illeti meg" — olvasható a bátor hangú feliratban. Nem a rimaszombati ülés résztvevőin múlott, hogy javaslatukból csak 1876-ban született meg az első magyar közegészségügyi törvény. Térjünk azonban vissza Rimaszombatba, s 1867-be. A korábbi vándorgyűlések programjának megfelelően a további munka az egyes szakosztályok ülésein folytatódott. Az itt elhangzott, mintegy félszaz előadás legjobb darabjai ma is hozzáférhetők a gyűlésről kiadott Munkálatokban. Nagy figyelem kísérte a város szülöttjének, Batizfalvy Sámuelnek "testegyenószeti" értekezését. Batizfalvy a sebészettől ez idő tájt önállósuló ortopédia — korabeli nevén "testegyenészet" — egyik magyarországi úttörője volt. Több előadás foglalkozott a még "forró" témával, az 1866-os kolerával. Ezek közül kiemelkedett a pesti Rókus-Kórház orvosának, Rózsay Józsefnek az előadása, amely 1132 kolerás beteg adatait mutatta be statisztikailag. A nem orvosi témájú értekezések közül kettőt emelünk ki. Greguss Ágost, a magyar esztétikai ("szépészeti") tudomány egyik úttörője Hogyan erősödjünk társadalmilag? címmel tartotta emlékezetes felolvasását. A kérdésre maga adja meg a hangsúlyos választ: a "munka, meg munka, meg munkai" által. Rimaszombatban elhangzott szavai ma is aktuálisak: "Sebezzük hát mi halálra saját henyeségünket: fényűző kiadásaink helyett szaporítsuk inkább bevételeinket, kártya helyett forgassunk inkább könyveket, végezzük le szorgalom dolgában a keleti Ádámot, s igyekezzünk utolérni Európa nyugati nemzeteit, szóval a munkát se ne szégyeljük, se meg ne unjuk, s ha mi akarunk maradni az urak: ne uraskodjunk". Úgy látszik, Greguss receptjét csak kevesen fogadtak meg, hiszen 125 év elteltével még mindig csak utolérni igyekszünk "Európa nyugati nemzeteit". A másik figyelmet keltő előadást 14 A HÉT
