A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
EGTAJAK Hajnóczy Péter* A fuvaros A kávéfőzőt az olajkályhára kellett feltennie, mert a palackból kifogyott a gáz. Úgy döntöttek, ezentúl maguk mennek a telepre a feltöltött palackért, mert a fűtőolajat és gázt szállító fuvaros két ízben is napokig — a legutóbb kerek nyolc napig várakoztatta őket. Mintha szívességet tenne, hogy a pénzükért szállít a megrendelőnek!, fakadt ki M. Mégis, ha a felesége nem úgy dönt, hogy inkább a telepre mennek a gázért, M. beletörődött volna a rendeléssel járó újabb várakozásba, annak ellenére, hogy tudta, másnak, a helybelieknek pontosan szállít a fuvaros. Igaz, alig ismeri még őket, és meg kell szoknia, hogy a községben élnek, ami nyilván nemcsak számára jelenthetett kisebb eseményt, tehát várakoznia kell egy darabig, türelemmel lenni, míg pontosan szállít a fuvaros. Vagy lenézné őket, mint jöttment albérlőket, vagy éppen gyanús fővárosiakat, akik most ideköltöztek a faluba? Már az első rendelésnél is... M. felesége negyven liter fűtőolajat rendelt a fuvaros feleségétől, aki a töltőállomáson a férjét helyettesítette, míg az fuvarozott a faluban. M. felesége előre fizette az olajat és a szállítást, de a fuvaros sem aznap, sem másnap nem jött. Harmadik nap röviddel zárás előtt értek a töltőállomásra, a fuvaros feleségét találták ott, aki kijelentette, hogy férje nem vesz fel megrendelést "száz literjén alul", és visszaadta a pénzt. Mi ezt sajnos nem tudtuk, nézett rá M., ezt nem mondták; az asszony nem látszott észrevenni hangjában a szemrehányó, gúnyos élt, s főként meg sem fordult a fejében, hogy elnézést kérjen, amiért felvette a rendelést és elfogadta a pénzt. Látszólag csöppet sem érdekelte, hogy hányaveti magatartásával nemcsak megrendelőt veszít, hanem üzleti hitelét rontja. Végül gyűlölködő pillantást vetve rájuk, a tültőpisztolyt a kannájukba lökte, mintha ők, M.-ék lennének bűnösek abban, hogy neki mackónadrágban és pufajkában kell mocskos munkát végezni a szabad ég alatt november végén; ha nem jönnek, bezárt és hazament volna. Azóta maguk szállítják az olajat, és most a gázért is maguk mennek a telepre. El kell kéredzkednie a munkából, kortyolt a kávéjából M., és cigarettára gyújtott. De hogyan jött létre a fuvarossal ez a fura kapcsolat, amely annál érthetetlenebb, minél szilárdabb és tartósabb lesz, hiszen mind a két fél veszít rajta, anélkül hogy bármi haszna lenne. Ha feltételezi, csakugyan lenézi őket valami okból a fuvaros, neki kellene megnyerni valahogy, hiszen szükségük van a munkájára; sértődött elzárkózásuk bizonyos szemszögből éppen a kimondatlan vádak elismerését igazolhatja elsősorban önmaguk előtt — azt, hogy valójában ők nézik le a fuvarost. Nyilván jobban meggondolná, hogyan viselkedjen, ha igazán szüksége lenne minden megrendelőre, ha éppen neki kellene megnyernie az üzletfeleket, s nem megfordítva! Vagy talán csak velük szemben engedi meg magának az effajta, cseppet sem üzletemberhez méltó viselkedést, feltételezve, hogy ők nem kürtölhetik szét a hírét a faluban? Mert csakugyan nem tehetik — M. az ébresztőórára nézett —, nem ismernek itt senkit, aki meghallgatná a panaszukat. És ha akadna ilyen, ha faluszcrte elterjedne a szóbeszéd, mivel másik fuvaros nincs, akkor sem lenne semmiféle következménye a dolognak. Valamit pedig tenniük kell, mert ez a kölcsönös dacoskodás elsősorban az ő idejüket és erejüket emészti. Az olajszállításhoz a házigazdától kaptak kölcsön két műanyag kannát, "míg meg nem szoknak itt, be nem rendezkednek, otlhoniasan"; a házigazda azt tanácsolta, vegyenek egy kétszáz literes hordót az olaj tárolására; ami nyilván nem csupán jóakaraté tanács volt, hanem célzás, hogy a használatra kapott kannákat visszaadják. Ha megveszik a hordót, az kétségtelenül előnyösebb lenne számukra, mint hetenként sort állni a töltőállomáson, aztán hazacipelni a teli kannákat. M. kiitta a kávét, elnyomta a cigarettáját, indulnia kellett dolgozni. Munkahelyén engedélyt kért, hogy két órával előbb elmehessen a gázszállítás miatt. Együtt mentek a feleségével a telepre, amely egy drótkerítéssel körülzárt sárga, teherautó alakú épület volt, az orr irodaként, a rakterűiét a gázpalackok tárolására raktárul szolgált. Mindezt a kerítésen át figyelhették meg, a kapu zárva volt, a telepen nem volt senki. Az épület falára erősített tintaceruzával írt keménypapír lapon a telep nyitvatartási idejét olvashatták: eszerint még csaknem két óra volt a munkaidő befejezéséig. M.-ék mintegy fél óra várakozás után hazaindultak az üres gázpalackkal. "Miért nem vártak még, biztosan a postára ment a gázosasszony, hogy feladja a pénzt!" mondta mosolyogva a házigazda, aki a cipőjét tisztította a verandán. "Miért nem mennek el a Sándorhoz, nála mindig van cgy-két teli palack!" M. megköszönte a tanácsot; a maga részéről hajlott volna rá, hogy megfogadja. Végül is mosdaniuk, főzniük kell, nem nélkülözhetik a gázt, s ha másként nem juthatnak hozzá, szorult helyzetükben miért ne fordulnának a fuvaroshoz? De a felesége hallani sem akart arról, hogy "megtegyék ezt a lépést". Majd elmennek a telepre két nap múlva, amikor M. "szabadszombatos": addig az olajkályhán főznek, melegítik a vizet. És szombaton csakugyan sikerrel jártak a telepen. Több mint egy hónapig nincs gondjuk a gázzal; gondolta M., boldogultak a fuvaros segítsége nélkül, de mi lesz akkor, ha a házigazda józan tanácsára hallgatva vásárolnak egy kétszáz literes olajoshordót? Ezt semmiképpen sem tudják a töltőállomásra vinni és főként a teli hordót hazaszállítani onnét. Akárhogy forgatják is, rá vannak utalva a fuvaros munkájára, illetve — mivel az versenytárs nélkül folytatja mesterségét a községben — a többiekhez hasonlóan ki vannak szolgáltatva neki. Nyilvánvaló volt: neki, egyedül kell intéznie az ügyet, a felesége tudtával ugyan, de a helyeslése r :,kül, féligmeddig a háta mögött, titokban alázkodva meg. Érthetetlen és nevetséges viselkedés! A felesége azt ajánlotta, hogy vásároljanak két húszlitercs kannát — a házigazdától kapott kannákat vissza kell 16 A HÉT
