A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
ÉGTÁJAK HERVAY GIZELLA VERSEI egy eve mar hogy értelem veszítve lettem névtelen sorsot cserélve védtelen hittem hogy hordok magzatot hittem hogy te én vagyok helyetted meghalhatok sorsod halántékon ért lettem életre ítélt ettől és eddig írt és élt ülünk ítélet utáni csendben halál utáni szerelemben egymás mellett a fallal szemben aki senkinek se kellek éneklek már magamnak törvénytelen árvája kihallgatott nyaraknak homlokomon kisiklik az utolsó rabvonat vihetnek már sehová temetetlen halottnak szemedben nem hálhattam hátok már a halállal kiterít a semmibe két mostoha hazámban MÉG EGY HIÁNY A SZÁMADÁSHOZ Te vagy az élő én a holt UTOLSÓ LEVÉL SZILÁGYI DOMOKOSNAK távirányítód szívveréssel megtérek hozzád visszahatok csontodba — jöjjön az éjjel sorsod akartam folytatni — látod idehaza is úgy mint otthon árvák vagyunk. Ady szemében Ady árvái — nincs már otthon Ady árvái megtérünk mind lábnyomodban holtunkban élők versben bujdosók valahányan meghalni haza hazatérők MÉG EGY HIÁNY A SZÁMADÁSHOZ AZ VOLTAM AKI NEM LEHETTEM NINCS FELMENTÉS NINCS HALADÉK ELÁRVULTAM ÚGY SZERETTEM ELŐBB A SZAMOS AZTÁN A MAROS MÚLIK EL TORKOMBA FULLAD A DUNA IS KITERÍTHETŐ TÁJ TÖBBESSZÁMBAN PUSZTULOK EL SE EMBER SE ASSZONY CSAK VÁDIRAT ALULTÁPLÁLT VENDÉGMUNKÁS ÉRVÉNYTELEN ÉRVERÉSSEL SZÜKSÉGHAZÁBAN SZÜKSÉGHALOTT ITT FEKSZEM SÓ A SZÁMON MÁR CSAK A HALLGATÁS JÖHET HARMADIK HONFOGLALÁSOM 10 éve, 1982. július 2-án halt meg Budapesten Hervay Gizella erdélyi magyar költő A HÉT 17
