A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
ÉGTÁJAK mm 9 Onzetí Jen r rossza sá a KARINTHY FRIGYES Tisztelgés a Pokol Ismeretlen Katonája előtt Névtelen levelet kaptam. Kellemetlen célzások voltak benne, néhány fenyegetés, leleplezések. Véletlenül annyi egyéb bajom volt ezenkívül, hogy nem sokat törődtem vele (a társadalom régen kitalálta Kovács professzor híres "magyar narkózis"-át: jó nagy pofon a nyugtalankodó betegnek, amitől elfelejti, hogy éppen a hasát vizsgálják), odadobtam más levelek közé. Később a kezembe került. Még egyszer elolvastam, most már tárgyilagosan, írói szemmel. Megkapott, hogy milyen ügyesen fogalmazták! A levélíró intelligens, művelt ember, még stílusa is van. Érdekes. A stílusával szívesen dicsekszik a különben szerény ember is — style c’ est ľ hőmmé — ezzel születni kell, természetes arisztokratizmus, címeres minősítés, s az arisztokrata nem szokta letagadni a családfáját, legfeljebb a forradalmi vésztörvényszék előtt. Mégse írta oda a nevét, homályban akart maradni, nem óhajtotta, hogy a cselekedet, amit véghezvitt, őróla legyen elnevezve. A jócselekedetek világában ritkaság az ilyen. Névtelen "szemérmes szegény’-ről gyakran hallani, névtelen adakozóról annál szórványosabban, s ne felejtsük el, még a gyógyító csodatételek is legalább keresztnévvel jelölt szentek emlékéhez fűződnek. XXX De vannak ilyenek, immár kénytelen vagyok elismerni, hiába apostolkodtam egész életemen át Rousseau hegyi beszéde mellett, az eredendő jóság feltevésében, amivel e világra jövünk. Az önzetlenség gyönyörű erényét nem sajátíthatja ki magának a Jóság, bármennyire megszoktuk, hogy ezt a két fogalmat, jóságot és önzetlenséget, csak egymással társítsuk. Vannak önzetlen rossz emberek, akik rosszat cselekszenek, minden személyes érdek nélkül, halkan és finoman, elrejtőzve a homályban, mint a kis ibolya. Önzetlenül, érdek nélkül, dicsekvés nélkül, nem pályázva a rosszak társadalmának elismerésére, nem kérve kitüntetést Belzebubtól, nem törekedve udvari tanácsosságra a Pokol Negyedik Birodalmában. Megcselekszik a rosszat ľart pour ľart, mint a valódi művész, nem számítva anyagi vagy testi vagy lelki haszonra, ördögments, inkább még ők hoznak áldozatot. Ez az, még áldozatot is képesek hozni egy önzetlen, szép, gusztusos rossz cselekedet kedvéért. Korábban kelnek fel reggel, elhanyagolják az üzletet, elmennek a tizedik kerületből az első kerületbe, gyalog, ha nincs pénzük villamosra, elmennek bizony, hogy feljelentsenek egy ártatlan embert, akinek az ártatlanságáról meg vannak győződve, vagy kellemetlenséget csináljanak valakinek, akit nem is ismernek, vagy kárt okozzanak valahol, amiből semmi hasznuk. Aztán gyorsan eltűnnek, nem a személy a fontos, vár rájuk más szép feladat. A Gondviselés nemtője mellett ők a Gondolkozás angyalai — ott őrk'ödnek gyermeklelked mellett a hídon, hogy a kellő pillanatban lelökjenek a szakadékba. Leülnek otthon, névtelen levelet írni, szép kalligrafikusán írnak, jól olvashatóan (érdekes, sose kaptam még névtelen levelet, aminek olvashatatlan az írása), megcímezik a borítékot, leragasztják, elmennek a trafikba, bélyeget vesznek szerény kis jövedelmükből, aztán elballagnak a postaszekrényig, bedobják, s megbékólten mennek haza. Sokkal mozgékonyabbak, erélyesebbek, mint a jóság önzetlenei. Hogy szerény mesterségemből vegyem a példát, újságba dolgozó írótársam elmondhatja, hogy névtelen levelet csak az ír neki vagy a lap szerkesztőjének, aki gyűlöli vagy haragszik rá — veszi a fáradságot, megírja a szerkesztőnek, hogy ettől a csirkefogótól ugyan miért "hoznak" cikket, talán nem tudják, milyen botrányos pletykák vannak elterjedve róla? és különben is pocsék rosszakat ír, egyik barátja miatta mondta le az előfizetést. Ki lehet mondani szabálynak, hogy akinek tetszik, amit írsz, neked ír rajongó levelet, akinek nem tetszik, a szerkesztőséget alarmírozza. xxx Könnyű lélektannak s a lélektanon keresztül a szakértőkkel dolgozó bírói gyakorlatnak. Ők egyszerűen intézik el a dolgot. A "szándékos" sorscselekedet mögött majdnem mindig kimutatnak valamilyen fajta érdeket, s akkor mint beszámithatót, a lélektan felmenti, a törvény megbünteti a rossz embert. Ha pedig nem tudnak érdeket találni, akkor sincs baj: szerencsére készen áll a lelki betegség kórképe, nem kis képe, egész képeskönyve, amelynek egyik lapján majd felismerjük az esetet. A gazdag bankámé lop: kleptománia. Az ok nélkül fájdalamat okozó: szadista. Klinikailag kedvezőbb (mert jobban körülírható) esetben: kéjgyilkos. Az ügy el van 16 A HÉT
