A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
FIGYELŐ A háború-én vagyok! Széljegyzetek egy portréfilmhez "Hitler nem ember, akivel józanul meg lehet állapodni. Hitler egy jelenség, amit vagy elpusztítunk, vagy ő pusztít el bennünket." (Konrad Heiden) Bizonyára sokan megnézték a magyar televízió által sugárzott Hitler — Egy karrier története című kétrészes dokumentumfilmet amely eredeti filmhíradók alapján idézte fel annak az embernek — csak vonakodva, rossz érzéssel írom le ezt a szót — az életútját, hihetetlen pályafutását, akinek a neve egyet jelent a barbársággal, a népirtással, az ép erkölcsi érzék számára fölfoghatatlan embertelenséggel; aki már hatalomra jutása előtt joggal jelenthette ki híveinek: "A háború — én vagyok!" Viszolyogtató figurája karrierjének magasba ívelése óta foglalkoztatja az emberek képzeletét: nevezték már sátáni lángelmének, pusztító démonnak, a középszerűség géniuszának, Anti krisztusnak, gonosz szellemnek, e hangzatos jelzők azonban — vitathatatlan igazságtartalmuk ellenére — nem adnak elfogadható választ nyugtalanító kérdéseinkre. Miképp történhetett, hogy a hajléktalanok bécsi menhelyének kopott lakója Németország, a német nép korlátlan hatalommal felruházott, hosszú éveken keresztül bálványozott vezérévé vált? Hogyan lett a "Teddy hintőpor izzadás ellen" feliratú jellegtelen reklámplakát ügyes kezű, ám igazi művésznek tehetségtelen, időnként hólapátolásra és szőnyegporolásra kényszerülő rajzolójából világtörténelmi személyiség, aki olyan brutális hatékonysággal avatkozott be az egyének és a népek életébe, amilyenre évezredeken át nem volt példa? A Hitler állítólagos zsenialitására, "démoni" képességeire hivatkozók éppúgy tévúton járnak, mint akik pusztán gonosz őrültet látnak benne. Hitler — s ez á filmből is kiderült — nem volt őrült. Nem áll módomban s nem is célom e helyt a náci Führer személyiségének bemutatása és pályafutásának ismertetése, csupán a portréfilm néhány mozzanatához fűznék megjegyzéseket. Voltaképpen mit is láthattunk? Részleteket számos korabeli német híradófilmből, amelyek újra és újra a "történelmi szerepét" alakító Hitlert állítják elénk: a politikust, a "hadvezért", a "nemzetmentés" új evangéliumát hirdető prófétát, a nép "jóságos atyját", a kávéját szürcsölgető "egyszerű polgárt". De Hitler mellett egy másik főszereplő is feltűnik — nem Goebbels, nem Gőring, hanem a tömeg, a Führer álmainak s céljainak megtestesítője és végrehajtója. Hitler már jóval hatalomrajutása előtt kijelentette: engedelmes tömeggé változtatja a nemzetet, s döbbenten állapítjuk meg, hogy a müncheni söröspincéből érkező "megváltó" ezúttal nem hazudott. Emberek milliói hitték el, hogy vezérüket követve egy sosem volt világkor, valamiféle misztikus újjászületés és felemelkedés felé haladnak, s nekik a cél elérése érdekében semmi mást nem kell tenniük, mint egyetlen nagy tömeggé — a legyőzhetetlen Nemzetté! — összeolvadva engedelmesen menetelni a Hitler által kijelölt úton. Az elénk táruló látvány több mint fél évszázad távolából is hátborzongató: a Führer megjelenik s fanatikus hívek serege köszönti, lelkes hódolók veszik körül; hisztérikus nők tolonganak a szónoki emelvény alatt, átszellemült arcukon végigfolynak a könnyek, s minden önuralmat elvesztve nyújtogatják kezüket Hitler felé. A következő képsorok már mértani alakzatokba rendezett emberek százezreit mutatják, szemben a horogkeresztes zászlók és jelvények erdejével s a szónoki emelvénnyel, melyen ott ágál és ripacskodik a geometria bűvöletében élő elvetélt festőművész; beszéde végeztével teátrális gesztusokat tesz, összefonja karjait, zordan néz maga elé, a tömeg pedig önkívületben éljenez, hallván az örökös jólét, a mindenkit megillető boldogság és dicsőség, az eljövendő német nagyság ígéretét. Aki nem tudott gondolkodás nélkül helyeselni, önfeledten ünnepelni, jól felfogott létérdekétől vezetve úgy tett, mint az elsöprő többség, amelyről Hitler, a kisemberek érzés világának jó ismerője a Mein Kampf-baxi ezt írta: "A nemzet nem tudósok testületé, hanem tömeg, amely gondolkozni szeret a legkevésbé." Tudta azonban — s ezt a'film is látványosan dokumentálja —, hogy a gondolkodás hiánya kevés, önmagában nem garantálja a sikert a tömegnek célt, utat kell mutatni, el kell látni eszmei útravalóval. Kétségtelen, hogy Hitler — legalábbis a háború kezdeti, győzelmes szakaszáig — tökéletesen eleget tett e követelményeknek. O maga így magyarázta sikerét "... sohasem tettem semmi olyat, ami ellenkezett volna az élet törvényeivel és a tömegek érzéseivel... A tömeg élénken átérzi tapasztalatait, nem felejti el például a kenyérjog és az infláció korát, mert amit átélt, örökké a vérében kering. A tömeg gondolat- és érzésvilága egyszerű renden épül föl. Amit nem lehet megértetni vele, attól idegenkedik. Kizárólag azért uralkodhatok fölötte, mert figyelembe veszem életének törvényeit" S mindehhez még a rá jellemző nagyotmondással, ám az igazsághoz igencsak közel járva hozzátette: "Föllelkesítettem a tömegeket hogy politikám eszközévé tegyem őket. Fölébresztettem az embereket. Maguk fölé emeltem őket s értelmet tartalmat adtam az életüknek." A kivégzett koncentrációs táborokba zárt elüldözött németek ezrei természetesen kívül rekedtek a Hitler és társai által fanatizált "Nemzeten", nem jelenhettek meg a neurotikus eufóriát sugárzó, arcátlanul propagandisztikus híradófilmekben, amelyek megkésve ugyan, de ma is hasznos tanulságokat kínálva felvillantják a Harmadik Birodalom önmagáról alkotott képét lehetőséget adva a világháború előtti és alatti Németország teljesebb megismerésére. E megismerés nélkül a bevezetőben 14 A HÉT
