A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

SZÓL A RÁDIÓ BOLTSORS (Ahogy a pult mögül látják) A pozsonyi Magyar Könyvesbolt fölött gyülekező viharfelhőkről elő­ször még 1991 októberében esett szó az Uj Hullámhosszban. Pedig akkoriban még nem volt semmiféle döntés, terv, javaslat a város ön­­kormányzatának részéről. A riporter csak megérzéseire, valami baljós intuícióra támaszkodott, na meg arra az újságcikkre, amely arról tudósított, hogy menő, pénzes ke­reskedők az Academia Istropolitana nem messze-lévő épületére is fenik fogukat. Persze a Mátyás király alapította egyetem épületét nem adták el, ám maga a lélegzetelállító ötlet ejtette gondolkodóba a ripor­tert: a kitűnő fekvésű Magyar Köny­vesboltra nem ácsingóznak vala­kik? A riport közvetítése után sokan mondták: felesleges volt fólreverni a harangot, nem kell mindig rémeket látni. S most? A riporter egyáltalán nem boldog attól, hogy az idő igazolta félelmeit. — Eléggé el nem ítélhető módon olcsó poénokat sütögettem abban a riportban. Hogy a könyvesbolt helyén biztos hentes lesz vagy butik. Nos, nem ezek lesznek, valami más, ám a lényeg nem változik: minden jel arra mutat, hogy megszűnik a Mihály-kapu utcai üzlet a magyar könyvek boltjának lenni. Mi a helyzet jelenleg? — kérdezzük Scseglik Arankát, a Magyar Köny­vesbolt vezetőjét? — Tudomásom szerint, most, ami­kor a riportot készítjük még nincs végleges döntés, persze, mire meg­jelenik a beszélgetésünk, már lehet. Többnyire ón is az újságokból értesülök a legfrissebbé fejlemé­nyekről. — Ezzel azt akarja mondani, hogy Önnek nincs kapcsolata az illetékes hivatallal és Zemková polgármes­terasszonnyal? — Sajnálom, de nincs. És azt hiszem, hogy a polgármesterasz­­szony egy boltvezetőt nem is fo­gadna. — Honnan értesült hát, hogy sor­suk, a Magyar Könyvesbolt sorsa már majdnem megpecsételődött? — A Staromestské Noviny-ból értesültem, még áprilisban, amely arról tudósít, hogy több más épü­lettel, üzlettel egyetemben a polgár­­mester tanácsadó testületé a Ma­gyar Könyvesboltról is döntött, még­pedig olyan értelemben, hocjy meg­szűnik annak lenni, ami mar majd­nem negyven éve. — Abban a bizonyos októberi riportban elmondtuk, hogy a Slo­venská kniha összeomlásakor az adósságok fejében a Madách Ki­adónak adta a boltot A kérdés az, hogyan adhatott valami olyasmit adósságai fejében a Slovenská kniha, ami nem is volt az övé? — Pontosítanom kell, a Slovens­ká kniha bérelte az épületet, és az adósságok fejében a raktárkészle­tet adta a Madáchnak. Az üzlet használati jogának az átviteléről lett volna szó. Ez nem történt meg, de ezt akkor, abban az októberi interjúban még nem mondhattam, mert nem tudtam. Az ópületkeze­­lőség ezt a jogot nem adta meg a Madáchnak. Itt kezdődtek a prob­lémák. — Zemková asszony azt nyilatkoz­ta, hogy a könyvesboltnak tartozá­sai vannak, nem fizeti a rezsikölt­ségeket. Igaz ez? — Ez lehetséges, sőt, ahogy tudom, a Slovenská kniha az utóbbi időben, tehát még azelőtt, hogy lemondott a használati jogról, nem nagyon tudott fizetni. Nyilván van adósság, hogy mennyi, azt nem tudom, mert ezt mindig a vállalat gazdasági osztálya intézte, tehát nem mi itt a boltban. Viszont feltételezésem szerint a Madách sem fizet, illetve nem is fizethet, hisz mind a mai napig nem kapta meg a bérleti jogot. Konkrétumot nem tudok mondani. — Tud-e valami közelebbit az óvárosi polgármesteri hivatal azon tervéről, hogy a könyvesboltból állítólag a nem kommersz művé­szetek háza lesz? — Hallomásból tudok valamit. Mivel sokat jártam a hivatalokat, irodákat, itt, ott meghallottam vala­mit, a hivatalnokok olykor elszólják magukat. Pontosan nem tudom, mit értenek a kifejezés alatt, hisz ha úgy vesszük, magyar könyveket sem nagyon "kommersz" árusítani. Tény, hogy beszerzett információim szerint ez itt továbbra is könyvesbolt lesz, csak nem magyar könyveket akarnak itt árusítani. Egy cég fogja megkapni az üzletet, ez minden amit a jelen pillanatban elmondha­tok. — Ezek szerint most, június elején semmi megnyugtatót mondani nem tudunk. Van egyáltalán valami cse­kélyke remény, hogy Magyar Köny­vesbolt marad a könyvesbolt? — Pillanatnyilag sajnos semmi biztatót nem tudok mondani, ha csak azt nem, hogy mi itt a boltban úgy dolgozunk, mint azelőtt, a kedves vásárlók semmit sem vesz-* nek észre ha bejönnek, sorsolásos akcióink vannak, a választék, mint ahogy azt az utóbbi időben a hozzánk látogatók megszokhatták, bőséges. Szóval igyekszünk úgy dolgozni, mintha misem történne, s tesszük ezt annak reményében, hogy megmaradunk. Polák László Mi lesz a Néhány hete nagy felháborodás­sal értesültem a pozsonyi Ma­gyar Könyvesbolt megszünteté­sét célzó határozatról, amelyet Pozsony-Óváros önkormányza­ta hozott. Pár nappal ezelőtt szereztem tudomást a kassai Magyar Könyvesboltra leselke­dő veszélyről. Ez a hír már nemcsak felháborodást, hanem komoly aggodalmat is keltett bennem. Azonnal feltettem ma­gamnak a kérdést: valóban a véletlen műve a két, számunkra igen kedvezőtlen intézkedés időbeli közelsége? Kisebbségünknek általában ne­gatív tapasztalatai vannak a hiva­talos szervek velünk szemben tanúsított magatartásával. Az ese­tek túlnyomó többségében nem igyekeznek orvosolni sérelmein­ket, és nem kívánnak eleget tenni jogos elvárásainknak. Ezek után óhatatlanul felötlik bennem a gon­dolat: Vajon nem egy folyamat rkezdetét jelenti-e az említett két könyvesboltunk esete? Nem sö­pör-e végig egész Dél-Szlovákián a magyar könyvesboltok elleni merényletsorozat? A pozsonyi könyvesbolt körüli események is­meretében ezt nem tartom kizárt­nak. Pozsony-Óváros polgármes­ternőjének elfogadhatatlan, egyet­len helytálló indokkal sem alátá­masztott magyarázata a bérleti szerződés jogának megvonását illetően (a Madách Kiadóval szem­ben) egyértelművé teszi az illeté­kes szerv határozatának magyar­ellenes motivációját. Nyilatkozata, amelyben nyoma sem volt az objektív érvelésnek, teljesen elfo­gadhatatlan, gyerekesen naiv ma­gyarázkodásként, felesleges szó­­cséplésként hatott. Minderre a koronát azonban "nemes, nagy­lelkű" gesztusával tette fel, amikor is felajánlotta a könyvesboltnak működési helyéül a még nem létező Pozsonyi Magyar Kulturális Központot. Ennyire elképesztő ci­nizmussal egy felelős közéleti személyiség részéről — mert itt naivságról, ennyire nagyfokú kor­látoltságról, tudatlanságról szó sem lehet — még nem találkoztam. Felajánlani egy szlovákiai kiadó­nak a majdani Magyar Kulturális Központ épületét, amely — amennyiben egyáltalán megépül — a magyar állam tulajdonában lesz, és államközi szerződés alap­ján fogja működtetni, elképesztő badarság. Ezt maga a polgármes­terasszony sem gondolhatta ko­molyan, hiszen a probléma meg­oldásának általa javasolt módja még szemfényfesztésnek is igen gyatra. Körülbelül annyira jogo­sult tisztelt személye erre az ajánlatra, mintha mondjuk a po­zsonyi osztrák konzulátus épüle­tének egy részével próbálna ily­­módon rendelkezni. Igazán jót derülhetnénk a dolgon, ha nem a bőrünkre menne a játék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom