A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
SZÓL A RÁDIÓ BOLTSORS (Ahogy a pult mögül látják) A pozsonyi Magyar Könyvesbolt fölött gyülekező viharfelhőkről először még 1991 októberében esett szó az Uj Hullámhosszban. Pedig akkoriban még nem volt semmiféle döntés, terv, javaslat a város önkormányzatának részéről. A riporter csak megérzéseire, valami baljós intuícióra támaszkodott, na meg arra az újságcikkre, amely arról tudósított, hogy menő, pénzes kereskedők az Academia Istropolitana nem messze-lévő épületére is fenik fogukat. Persze a Mátyás király alapította egyetem épületét nem adták el, ám maga a lélegzetelállító ötlet ejtette gondolkodóba a riportert: a kitűnő fekvésű Magyar Könyvesboltra nem ácsingóznak valakik? A riport közvetítése után sokan mondták: felesleges volt fólreverni a harangot, nem kell mindig rémeket látni. S most? A riporter egyáltalán nem boldog attól, hogy az idő igazolta félelmeit. — Eléggé el nem ítélhető módon olcsó poénokat sütögettem abban a riportban. Hogy a könyvesbolt helyén biztos hentes lesz vagy butik. Nos, nem ezek lesznek, valami más, ám a lényeg nem változik: minden jel arra mutat, hogy megszűnik a Mihály-kapu utcai üzlet a magyar könyvek boltjának lenni. Mi a helyzet jelenleg? — kérdezzük Scseglik Arankát, a Magyar Könyvesbolt vezetőjét? — Tudomásom szerint, most, amikor a riportot készítjük még nincs végleges döntés, persze, mire megjelenik a beszélgetésünk, már lehet. Többnyire ón is az újságokból értesülök a legfrissebbé fejleményekről. — Ezzel azt akarja mondani, hogy Önnek nincs kapcsolata az illetékes hivatallal és Zemková polgármesterasszonnyal? — Sajnálom, de nincs. És azt hiszem, hogy a polgármesteraszszony egy boltvezetőt nem is fogadna. — Honnan értesült hát, hogy sorsuk, a Magyar Könyvesbolt sorsa már majdnem megpecsételődött? — A Staromestské Noviny-ból értesültem, még áprilisban, amely arról tudósít, hogy több más épülettel, üzlettel egyetemben a polgármester tanácsadó testületé a Magyar Könyvesboltról is döntött, mégpedig olyan értelemben, hocjy megszűnik annak lenni, ami mar majdnem negyven éve. — Abban a bizonyos októberi riportban elmondtuk, hogy a Slovenská kniha összeomlásakor az adósságok fejében a Madách Kiadónak adta a boltot A kérdés az, hogyan adhatott valami olyasmit adósságai fejében a Slovenská kniha, ami nem is volt az övé? — Pontosítanom kell, a Slovenská kniha bérelte az épületet, és az adósságok fejében a raktárkészletet adta a Madáchnak. Az üzlet használati jogának az átviteléről lett volna szó. Ez nem történt meg, de ezt akkor, abban az októberi interjúban még nem mondhattam, mert nem tudtam. Az ópületkezelőség ezt a jogot nem adta meg a Madáchnak. Itt kezdődtek a problémák. — Zemková asszony azt nyilatkozta, hogy a könyvesboltnak tartozásai vannak, nem fizeti a rezsiköltségeket. Igaz ez? — Ez lehetséges, sőt, ahogy tudom, a Slovenská kniha az utóbbi időben, tehát még azelőtt, hogy lemondott a használati jogról, nem nagyon tudott fizetni. Nyilván van adósság, hogy mennyi, azt nem tudom, mert ezt mindig a vállalat gazdasági osztálya intézte, tehát nem mi itt a boltban. Viszont feltételezésem szerint a Madách sem fizet, illetve nem is fizethet, hisz mind a mai napig nem kapta meg a bérleti jogot. Konkrétumot nem tudok mondani. — Tud-e valami közelebbit az óvárosi polgármesteri hivatal azon tervéről, hogy a könyvesboltból állítólag a nem kommersz művészetek háza lesz? — Hallomásból tudok valamit. Mivel sokat jártam a hivatalokat, irodákat, itt, ott meghallottam valamit, a hivatalnokok olykor elszólják magukat. Pontosan nem tudom, mit értenek a kifejezés alatt, hisz ha úgy vesszük, magyar könyveket sem nagyon "kommersz" árusítani. Tény, hogy beszerzett információim szerint ez itt továbbra is könyvesbolt lesz, csak nem magyar könyveket akarnak itt árusítani. Egy cég fogja megkapni az üzletet, ez minden amit a jelen pillanatban elmondhatok. — Ezek szerint most, június elején semmi megnyugtatót mondani nem tudunk. Van egyáltalán valami csekélyke remény, hogy Magyar Könyvesbolt marad a könyvesbolt? — Pillanatnyilag sajnos semmi biztatót nem tudok mondani, ha csak azt nem, hogy mi itt a boltban úgy dolgozunk, mint azelőtt, a kedves vásárlók semmit sem vesz-* nek észre ha bejönnek, sorsolásos akcióink vannak, a választék, mint ahogy azt az utóbbi időben a hozzánk látogatók megszokhatták, bőséges. Szóval igyekszünk úgy dolgozni, mintha misem történne, s tesszük ezt annak reményében, hogy megmaradunk. Polák László Mi lesz a Néhány hete nagy felháborodással értesültem a pozsonyi Magyar Könyvesbolt megszüntetését célzó határozatról, amelyet Pozsony-Óváros önkormányzata hozott. Pár nappal ezelőtt szereztem tudomást a kassai Magyar Könyvesboltra leselkedő veszélyről. Ez a hír már nemcsak felháborodást, hanem komoly aggodalmat is keltett bennem. Azonnal feltettem magamnak a kérdést: valóban a véletlen műve a két, számunkra igen kedvezőtlen intézkedés időbeli közelsége? Kisebbségünknek általában negatív tapasztalatai vannak a hivatalos szervek velünk szemben tanúsított magatartásával. Az esetek túlnyomó többségében nem igyekeznek orvosolni sérelmeinket, és nem kívánnak eleget tenni jogos elvárásainknak. Ezek után óhatatlanul felötlik bennem a gondolat: Vajon nem egy folyamat rkezdetét jelenti-e az említett két könyvesboltunk esete? Nem söpör-e végig egész Dél-Szlovákián a magyar könyvesboltok elleni merényletsorozat? A pozsonyi könyvesbolt körüli események ismeretében ezt nem tartom kizártnak. Pozsony-Óváros polgármesternőjének elfogadhatatlan, egyetlen helytálló indokkal sem alátámasztott magyarázata a bérleti szerződés jogának megvonását illetően (a Madách Kiadóval szemben) egyértelművé teszi az illetékes szerv határozatának magyarellenes motivációját. Nyilatkozata, amelyben nyoma sem volt az objektív érvelésnek, teljesen elfogadhatatlan, gyerekesen naiv magyarázkodásként, felesleges szócséplésként hatott. Minderre a koronát azonban "nemes, nagylelkű" gesztusával tette fel, amikor is felajánlotta a könyvesboltnak működési helyéül a még nem létező Pozsonyi Magyar Kulturális Központot. Ennyire elképesztő cinizmussal egy felelős közéleti személyiség részéről — mert itt naivságról, ennyire nagyfokú korlátoltságról, tudatlanságról szó sem lehet — még nem találkoztam. Felajánlani egy szlovákiai kiadónak a majdani Magyar Kulturális Központ épületét, amely — amennyiben egyáltalán megépül — a magyar állam tulajdonában lesz, és államközi szerződés alapján fogja működtetni, elképesztő badarság. Ezt maga a polgármesterasszony sem gondolhatta komolyan, hiszen a probléma megoldásának általa javasolt módja még szemfényfesztésnek is igen gyatra. Körülbelül annyira jogosult tisztelt személye erre az ajánlatra, mintha mondjuk a pozsonyi osztrák konzulátus épületének egy részével próbálna ilymódon rendelkezni. Igazán jót derülhetnénk a dolgon, ha nem a bőrünkre menne a játék.
