A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

A ZENE SZÁRNYÁN

Május utolsó napjaiban rendezték meg Érsekújvárt a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos seregszemléjét, a Csengő Énekszót. A korábbi 7 találkozóval ellentétben az idén a rendezvénynek nem verseny jellege volt; a szervezők szerették volna, ha a fesztiválhangulat dominál, s ez tulajdonképpen sikerült is. Viszonylag sokan neveztek be: 18 szlovákiai magyar kórus jött el Érsekújvárba és vállalta, hogy a szakmai zsűri minősítse őket. Aranysávos minősítést négy kórus kapott: a komáromi Kicsinyek kórusa (vezetőjük Kaszás Margit), a peredi Pitypang gyermekkórus (vezetőjük Jónás Katalin), a galántai leánykóws (vezetőjük Józsa Mónika) és a kassai leánykórus — egy éve alakultak a nemzetközi hírnévre is szert tett Kis Csengettyű-bői —, amelynek Homolya Szilvia és Homolya Éva a vezetője. Úgy tűnik, a szlovákiai magyar kórusmozgalom sokkal ígéretesebb helyzetben van, mint az amatőr színjátszásunk, s ha azt is tudatosítjuk, hogy több kórusunk nem vett részt az újvári seregszemlén, akkor igazán nem kellene aggódnunk a mozgalom jövője miatt. Sajnos a helyzet azért korántsem ennyire rózsás. Amint azt Duka Zólyomi Emesétől, a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnökétől megtudtam — ez a társaság volt a fesztivál fő szervezője —, gondot okoz a kórusvezetők és karnagyok szakmai továbbképzése és új karnagyok toborzása. A kórusvezetés időigényes munkáját többnyire zeneszakos pedagógusok vállalják, akik bőségesen túlóráznak, ha a szükség úgy diktálja, de az új előírások értelmében most már nem lesz lehetőség a túlórákért járó díj kifizetésére, a karvezetői tevékenység egyéb honorálására pedig jóformán semmiféle forrás nem mutatkozik. Érsekújvárt egyébként az is feltűnt, hogy zömmel a szebbik nem képviselőit vonzza a

kórusmuzsika, a fiúk és férfiak mintha nem mutatnának kellő érdeklődést iránta. A CSMZBT elnöknője azt is elmondta, hogy a Társaság szeretné lényegesen kibővíteni működési körét. A Csengő Énekszó és a galántai Kodály Napok szervezése mellett egy új rendezvényt is létrehoztak — ez a tavaly decemberben első ízben Komáromban megrendezett Bartók Béla Zeneti Találkozó volt. Szeretnének nyitni a zenepedagógusok felé és a tervek között szerepel az is, hogy bevonják a Társaság munkájába a csehszlovákiai magyar amatőr és hivatásos zenészeket is. Igaz, néhányan közülük már most is aktívan tevékenykednek a Társaságban, de jóval több azoknak a száma, akik talán nem is tudnak róla.

Duka Zólyomi Emese ma még korainak találja, hogy önálló csehszlovákiai magyar komolyzenei életről ábrándozzunk, már csak azért sem, hiszen a zene nemzetközi és aligha lehetséges nyelvi határok közé szorítani. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar nemzetiségű muzsikusok rendszeresen találkozzanak és közreműködjenek abban, hogy a szép és igazi zene olyan magyarlakta vidékekre is eljusson, ahol korábban erre nem nyílt lehetőség. Nagyon fontos lenne az általános zenei műveltség színvonalának emelése, s ez nem lehet kizárólag az iskola feladata. A CSMZBT azon munkálkodik, hogy lehetőleg élő muzsikálás formájában ismerkedhessenek meg a zenére szomjazok az egykor élt és a kortárs zeneszerzők legkiválóbb alkotásaival.-lamér-Közös éneklés Vas Lajos vezényletével

Kaszás Margit a komáromi Kicsinyek Kórusának karnagya átveszi az aranysávos minősítésről szóló oklevelet Sidó Zoltántól

Duka Zólyomi Emese köszönetét mond az osztrák vendégkórus Sängerknaben vom Wienervrald fiúkórus karnagyának, Christian Frabergernek

Fotó: Nataša Bajzíková