A Hét 1992/2 (37. évolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

A ZENE SZÁRNYÁN Május utolsó napjaiban rendezték meg Érsekújvárt a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos seregszemléjét, a Csengő Énekszót. A korábbi 7 találkozóval ellentétben az idén a rendezvénynek nem verseny jellege volt; a szervezők szerették volna, ha a fesztiválhangulat dominál, s ez tulajdonképpen sikerült is. Viszonylag sokan neveztek be: 18 szlovákiai magyar kórus jött el Érsekújvárba és vállalta, hogy a szakmai zsűri minősítse őket. Aranysávos minősítést négy kórus kapott: a komáromi Kicsinyek kórusa (vezetőjük Kaszás Margit), a peredi Pitypang gyermekkórus (vezetőjük Jónás Ka­talin), a galántai leánykóws (vezetőjük Józsa Mónika) és a kassai leánykórus — egy éve alakultak a nemzetközi hírnévre is szert tett Kis Csengettyű-bői —, amelynek Homolya Szilvia és Homolya Éva a vezetője. Úgy tűnik, a szlovákiai magyar kórusmozgalom sokkal ígéretesebb helyzetben van, mint az amatőr színjátszásunk, s ha azt is tudatosítjuk, hogy több kórusunk nem vett részt az újvári seregszemlén, akkor igazán nem kellene aggódnunk a mozgalom jövője miatt. Sajnos a helyzet azért korántsem ennyire rózsás. Amint azt Duka Zólyomi Emesétől, a Cseh­szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnökétől megtudtam — ez a társaság volt a fesztivál fő szervezője —, gondot okoz a kórusvezetők és karnagyok szakmai tovább­képzése és új karnagyok toborzása. A kórus­vezetés időigényes munkáját többnyire zene­szakos pedagógusok vállalják, akik bőségesen túlóráznak, ha a szükség úgy diktálja, de az új előírások értelmében most már nem lesz lehetőség a túlórákért járó díj kifizetésére, a karvezetői tevékenység egyéb honorálására pedig jóformán semmiféle forrás nem mutat­kozik. Érsekújvárt egyébként az is feltűnt, hogy zömmel a szebbik nem képviselőit vonzza a kórusmuzsika, a fiúk és férfiak mintha nem mutatnának kellő érdeklődést iránta. A CSMZBT elnöknője azt is elmondta, hogy a Társaság szeretné lényegesen kibővíteni mű­ködési körét. A Csengő Énekszó és a galántai Kodály Napok szervezése mellett egy új rendezvényt is létrehoztak — ez a tavaly decemberben első ízben Komáromban meg­rendezett Bartók Béla Zeneti Találkozó volt. Szeretnének nyitni a zenepedagógusok felé és a tervek között szerepel az is, hogy bevonják a Társaság munkájába a csehszlovákiai ma­gyar amatőr és hivatásos zenészeket is. Igaz, néhányan közülük már most is aktívan tevé­kenykednek a Társaságban, de jóval több azoknak a száma, akik talán nem is tudnak róla. Duka Zólyomi Emese ma még korainak találja, hogy önálló csehszlovákiai magyar komolyzenei életről ábrándozzunk, már csak azért sem, hiszen a zene nemzetközi és aligha lehetséges nyelvi határok közé szorítani. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar nemzetiségű muzsikusok rendszeresen talál­kozzanak és közreműködjenek abban, hogy a szép és igazi zene olyan magyarlakta vidé­kekre is eljusson, ahol korábban erre nem nyílt lehetőség. Nagyon fontos lenne az általános zenei műveltség színvonalának emelése, s ez nem lehet kizárólag az iskola feladata. A CSMZBT azon munkálkodik, hogy lehetőleg élő muzsikálás formájában ismerkedhessenek meg a zenére szomjazok az egykor élt és a kortárs zeneszerzők legkiválóbb alkotásaival.-lamér­Közös éneklés Vas Lajos vezényletével Kaszás Margit a komáromi Kicsinyek Kórusának karnagya átveszi az aranysávos minősítésről szóló oklevelet Sidó Zoltántól Duka Zólyomi Emese köszönetét mond az osztrák vendégkórus Sängerknaben vom Wienervrald fiúkórus karnagyának, Christi­an Frabergernek Fotó: Nataša Bajzíková

Next

/
Oldalképek
Tartalom