A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
,eG Boldogfa a Pozsonyt és Galántát összekötő útvonal felezőpontján elterülő kisközség, Szene tőszomszédságában, a Galántai járás nyugati csücskében. Lakosainak száma a községházán található statisztikai adatok alapján századunkban 400 körül mozgott. Az utóbbi két évtized folyamán több, csendes falusi életre vágyó nagyvárosi telepedett itt le. Mátyusföldi barangolásaink állomásai között igen előkelő helyet foglal el a boldogfai templom megtekintése, amely az 1976-os rekonstrukciós munkálatok előtt a maga egyszerűségében nemigen hívta fel magára az arrajáró figyelmét. Már az 1950-es években történt javítások során, amikor a templom teljesen új egyszintes tetőt kapott, s megtalálták a keleti égtáj felé néző falban az ősi építészeti elemeket (a kaput, a bolthajtásokat, az ún. védőállatok alakjait és a kőből nemesen megformált román stílusú keresztelőkutat), sejteni lehetett az építmény ősi voltát. Az 1976-os váratlan felfedezés egycsapásra nemcsak szőkébb vidékünk, hanem a Kárpát-medence északi felének egyedülálló BOLDOGFA ÉS A BOLDOGFAI TEMPLOM történeti, régészeti, építészeti és művészettörténeti remekei közé emelte ezt a templomot. E hely "első írásos említésével három évvel a tatárjárás vége után, 1245-ben találkozunk. Neve akkor Tuwej volt (1276: terra Tholuoy, 1332: Tolwayfelde). Tolvajfölde faluvá alakulásának folyamatában jelentős szerepe volt a rajta áthaladó Nagyszombat felé vezető "Nagy úf-nak... Tolvaj után az első ismert birtokosa Bodóy fia István vojt. Ó a földjeit eladta a pozsonyi vár Szencen lakó vendégnépeinek. Feltehetően ezek egyike volt Tholuoy János is. Fia, Jakab mester a Cseh Háború 1273. évi eseményeiben — Marhayk és Győr visszafoglalásánál — szerzett érdemei fejében megkapta a Tolvajföldét. A birtok 1287—1321 között a Jánoki-család kezébe került. A Jánoki-család idején fejeződött be az 1273 táján megindult falualakulás folyamata. A korábbi Tolvajfölde nevet ezért 1347—56 között a Tolvajfalu váltotta fel. A Jánoki-család minden birtoka a család kihalása után 1358-ban az óbudai klarissza apácáké lett, akik 1714-ig bírták." — írja ✓VMSjt/’ * iŤF Patkány.- föld. • \ \ ^ s.o. >411311 /W VJ V____-.-A ff. : Mai omszeqi I ' I dűíö Bo1s Soljludc <-T7U 7 w: ^Jľállľy toy adó • Y/f''' mhsóDQtö/ IS*’1 Mffíň W\_ Ibroiijl^ ./ : v . f/íonnosfl0~ Mi Xn 1ií. i ' “ Püspöki Nagy Péter (Hét, Bratislava, 1977. 43. sz.) "A Szűz Mária tiszteletére emelt tolvajföldi templom először 1332-ben szerepel okiratainkban." (i. m.) A falu új neve, templomának védőszentje, Nagyboldogasszony után az okiratokban "először 1397-ben bukkan fel, majd 1402-tól kezdve csak a település neve." (i.m.) A román stílusjegyeket magánhordozó "... templom építési idejét ezért a XIII. század utolsó negyedére helyezzük. Építőjének pedig vagy Tolvaji Jakab mestert, vagy a Jánokicsalád első tagjai valamelyikét tekintjük." (i. m.) "A templom II. építési szakasza a Jánokicsalád birtoklása korára a faluvá válás folyamatának lezárulta idejére tehető. ...Ekkor a régi román szentély helyébe a hajó teljes szélességében épült a gótikus szentély... Az első nagyméretű újkori átépítésre 1611-ben került sor.... A déli homlokzat falába 1611-ben vágott — már befalazott — sekrestyeajtó két oldalán egy-egy kótábla van. A torony felöli kőtáblán van a nevezetessé vált római-kori sírfelirat." (i.m.) Az 1976-os felújítási munkálatok során megtalált felirat szövegének magyarázatára több kutató is vállalkozott. Püspöki Nagy Péter szerint a sírfelirat latin szövege magyar fordításban így hangzik: "Quintus Atilius Primus a Voturia törzsbeli Spurius fia a XV. légióból (kihelyezett) partvédők közt százados, nagykereskedő, 80 éves korában itt helyezték nyugalomra, Quintus Atilius Cociatus, Atiliával, Quintus felszabadítottjával élő lelkének tiszteletére emelte." (i.m.) Későbbi betoldásként szerepel még: "Stativus, Privatus és Martialis örökösök." (Alapos kutatási munkálatok után a szerző a sírfelirat keletkezésének idejét illetően a következő összegezésre jutott: "A boldogfai sírfelirat... a II. század közepét megelőző két évtizedben készülhetett. Véleményünk szerint a boldogfai román templom Q. Atilius sírboltjának romjaira, annak célszerű felhasználásával épült fel. A sírbolt egyes részei még most is jól felismerhetők." (i.m.) A 70-es évek végétől több szlovákiai szakember foglalkozott a falu, a templom és a sírfelirat történetének a felkutatásával. Összefoglaló monográfia erről a témáról Püspöki Nagy Péter tollából Boldogfa címmel, a Madách Könyvkiadó gondozásában 1981- ben jelent meg. A szerző fejezetekre tagolva foglalkozik a falu történetével István ifjabb király megkoronázásától az óbudai apácák Budára való visszatéréséig (1245—1719), részletesen taglalja a boldogfai műemlék templom építésének történetét, az egyes korokban létrehozott művészi elemeit és ezek jelentését, s megfejti Q, Atilius és családja sírfeliratának jelentését, meghatározza keletkezésének idejét, s végül adalékokat közöl Boldogfa környékének középkori történeti földrajzához és társadalomtörténetéhez. DANTER IZABELLA
