A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 3. szám
MINERVA BICIKLIDÉRCNYOMÁS Svájc eléggé jól el van látva kényelmes és biztonságos kerékpárutakkal; az itt élő emberek nagy része ezeket veszi igénybe, ha át akar kerekezni például a szomszéd faluba. Persze kivétel itt is akad... Annak a férfinak például, aki százötven méteres magasságban egy svájci sílift drótkötelén biciklizik át egy völgy fölött, három nehézséggel kell megküzdenie: a széllel, mely lefújhatja a nyeregből, az olajos kötéllel, melyen nem tud fékezni—a fényképezés pillanatában negyven kilométeres óránkénti sebességgel halad végig — no meg a félelemmel, melyet amiatt érez, ha netán egyensúlyát veszti. Hogyan oldotta meg a bringás a problémáit — ezt filmezte le Willy Bogner Tűz, jég és dinamit című akciófilmjében, melyben vagy másfél száz különleges akrobata szerepel. Freddy Winter például negyvenöt kilométeres óránkénti sebességgel rohan lefelé kerékpárjával egy csaknem függőleges sziklafalon. Hiábavaló lenne fékeznie vagy leugrania, csak kitömé a nyakát. Csupán egyetlen lehetősége van 'katapultálja' magát; félrelöki a kerékpárját és huszonöt méter magasságból a Silser tóba ugrik. Ha nem jól esik a vízbe, összetöri magát, hiszen a vízfelület olyan kemény, mint a beton. De ez csak a másodrendű problémája. Először ugyanis át kell repülnie a sziklaperem felett... Túlélte! A tó itt harminc méter mély, a viz felfogta az esést. Minden csodálatosan ment. Vannak olyan őrültek is Bogner filmjében, akik hó nélkül síelnek. Róluk a rendező igy beszélt: — A köveken is úgy lehet siklani, mint a jégen. Persze itt többet kell ugomod, mint amennyit siklasz. A lejtő csaknem függőleges, igy tulajdonképpen a nehézségi erő a havad. Kívülről veszélyesebbnek látszik, mint amilyen. A felvételek során a legveszélyesebb egy kőlavina volt, melyet felettünk ugrándozó zergék indítottak el. Ezt éppen csak hogy megúsztuk. Egyébként az akrobatákat a sisak és a különlegesen bélelt jéghokiöltözet megvédte a kövektől. Ráadásul nekik éppen az volt a trükkjük, hogy gyorsabbak voltak, mint a kövek. Csak a volt bobbajnok, Gerfried Seeber sérült meg. Ô túl lassú volt... Egy hágón, Pontresina mellett egy VW Golf rohan, tetején egy másikkal, mely úgy néz ki, mintha fentról zuhant volna rá. — Nem, a másik Golf a kocsi tetején csak egy műanyagból készült makett volt — mondja Bogner. — Csavarokkal és merevítőkkel erősítettük az igazi Golfra. Hiányzik belőle a motor is, könnyű, jóformán nincs is súlya. Különben lehetetlen is lenne az igazival oldalra billanve, két keréken futni alatta — Az alsó Golfot Rémy Julienne vezeti, az autós kaszkadőrök legkiválóbbika, aki minden James Bond-film autós jeleneteiben a főszereplő dublőrje. Az őrület csúcspontja a filmben az, amikor egy ember rakétákat szerel a sítalpára... és elrepül. A rendező legyintve igy kommentálja ezt a jelenetet: — Klaus Gattermann, német siakrobata leugrik a Piz Corvatschról (mely potom 3451 méter magas — a szerk). Hogy gyorsabb legyen, meggyújtja a rakétákat a kötései alatt. Egy meredek kettős kanyar után így már könnyedén ugrik át egy huszonöt méter Széles gleccserhasadékot. Százötven kilométeres sebességgel suhan át a levegőn, közben még meg is fordul egyszer a tengelye körül. A veszély az, hogy belezuhan a szakadékba, avagy hogy ráül a meggyújtott rakétára, és tüzet fog. Willy Bogner negyvennyolc éves, és univerzális zseni: tervező, rendező, producer, operatőr. 1990. január 10-én, az első forgatási napon négyezer St. Moritz-i gyűjt össze, akik valamennyien gyermekként figyelték a komoly férfit a Bogner-nadrágban, Bogner-mellényben, Bogner borotválkozás utáni szesszel, amint megszólalt: — Tessék! — Ez volt a startlövés a gigantikus Tűz, jég és dinamit című akcióakrobata-filmhez, melyben négyszáz statiszta és százötven speciális akrobata lépett fel — forgatási naponként százezer márkáért! Willy Bogner kacsint és mosolyog: — A titok sok erőszakmentes akció, izgalom, következmények nélküli mulatság. Az ón filmem után boldogan, lelkesülten, mosolyogva jönnek ki a nézők. Nem a veszélyre 'utazunk", a mi művészetünk abból áll, hogy minimalizáljuk a kockázatot, s ebből a leglátványosabb filmet csináljuk. — Bognernek ez a huszonkilencedik filmje, s szerinte ez a legjobb. Százkilencvenöt kilométer filmet forgatott le, s a végleges megfogalmazáshoz ebből mindössze háromezer méterre volt szüksége. A költségek 21,5 millió márkára rúgtak; erről a rendező csak ennyit mond: körülbelül Arnold Schwarzenegger gázsija egy filmben. 20 A HÉT
