A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
FIGYELŐ ...a semmiben hiszeH.” Pierre Székely kiállítása a pozsonyi Francia Intézetben Molnár László felvitelén Pierre Székely Sunyovszky Szilviának, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ Igazgatójának és Luc Bounlol Latfont-nak, a pozsonyi Francia Intézet Igazgatójának a társaságában A pozsonyi Francia Intézetben május 19-e és június 12-e között rendezték meg a Párizsban élő magyar származású képzőművész, Pierre Székely képeiből válogatott kiállítást. A tárlat rendezésében a Francia Intézet mellett részt vett a pozsonyi Magyar Kulturális Központ is. A művész — akinek ez volt az első bemutatkozása a szlovák fővárosban — a kiállítás megnyitóján a következőket mondotta önmagáról: — Magamról csak a legjobbakat mondhatom. Annyi sok viszontagságos körülményeket éltem át gyerekkorom óta mostanáig, hogy maga az a tény, hogy egyáltalán itt lehetek, úgy tűnik nekem, a lehető legjobb, amit mondhatok: élek. 1923-ban jöttem a világra Budapesten. Fiatalkoromban marhavagonban háromezer korombeli fiúval együtt vittek ki az országból. Mint később megtudtam,.a háromezerből ketten szöktünk meg. Én egyszerűen kiléptem a sorból. Sokat szenvedtem. Megtanultam azonban, hogy minden szenvedés a javamra válik, ha leszűröm belőle a tanulságot. Ilyen módon vált a hasznomra a munkatábor, ahol megtanultam a kőfaragást. Ott készítettem egy fehér márvány Szent Péter fejet, amely átélte az eseményeket, és még mindig megvan otthon, a párizsi műtermemben. Ez volt az első kőszobrom. Tehát a munkatábor a sok rossz mellett jót is hozott. Úgyhogy ón már nem hiszek sem a jóban, sem a rosszban. Egyáltalán, sok dologban nem hiszek. • Miben hisz? — A semmiben. Nem azt mondom, hogy nem hiszek semmiben, hanem a semmiben hiszek. Kisgyermekkoromban egy este Kőbányán sétáltam, és néztem a csillagos eget. Próbáltam elképzelni milyen lenne, ha eltűnne az egész. Üres tér, amiben nincs semmi. Később megtudtam, Mózes úgy kezdi az evangéliumát, hogy az Isten semmiből teremtette az eget és földet. Későbben János apostol írta: Kezdetben vala az ige. Az ige, amely nem kézzel fogható dolog. Majd a japán tanítványaimtól megtanultam a Buddhista semmit, amit úgy hívnak, hogy Mu. Éppúgy, mint ez a Mu, János igéje, Mózes semmije világteremtő erők. Elég sokáig érdekelt a kérdés, mi volt a mai csillagászok által Nagy Bummnak nevezett világkezdet előtt. Érdeklődéssel olvastam néhány nappal ezelőtt egy világrengető felfedezésről, amely szerint egy amerikai csillagász megtalálta, mi volt a Nagy Bumm előtt: semmi. Hiszek a világteremtő, világpusztító univerzális erőben, és legszívesebben semminek nevezem. Mert ha pl. olyan szót használnék, mint Isten, akkor a hallgatóim egy része nem is figyelne tovább arra, mit is mondok, mert nem hisz benne. • Miért éppen Párizst választotta otthonául? — Mind ón, mind a feleségem, aki szintén művész, átéltük a háborút, és röviddel a II. világháború után Párizsba utaztunk. Az a gyanúm, hogy ón voltam azon kevesek egyike, akik nem negatív okokból hagyták el Magyarországot. Én már régóta Párizsba akartam menni tanulmányútra. Először hat hónapos koromban jártam Párizsban egy évig, másodszor 1937-ben két hét alatt a világkiállítást néztem meg, s tulajdonképpen akkor határoztam el, hogy az érettségi után Párizsban folytatom művészeti tanulmányaimat. Egyébként édesapám Párizsban halt meg. Tehát családi szálak is fűznek ehhez a városhoz. • Tanulmányai befejezése után hogyan alakult az élete Párizsban? — 1953-ban nyertem egy olyan pályázatot, amelyen már nagyon ismert művészek vettek részt. Az a kútszobor, amelyet a pályázaton első díjjal jutalmaztak, még ma is látható, s a művészettörténészek szerint az első nem figuratív, monumentális szobor Párizs utcáin. Azóta több mint száz monumentális szobrot készítettem. • Hol láthatók ezek a szobrok? Úgy tudom, az Ön alkotásai az egész világon megtalálhatók? — Nos, ón erre a kérdésre, hogy hol állnak a szobraim, azt szoktam válaszolni: Afrikában és Ausztráliában még nincsenek. Az alkotásaim három világrészen, tíz országban, nyolc fővárosban találhatók. Ha kiszámítanám, hány ember találkozik a szobraimmal, valószínű, jóval többen lennének, mint bármelyik világhírű múzeum látogatói. Ha nekem erre valaki azt mondja, nem minden járókelő szentel figyelmet a szobroknak, erre csak azt válaszolom: nem baj, ezek így is hatnak rájuk. • Hogyan jött létre ez a pozsonyi kiállítás? — Meghívott a budapesti várban működő Országos Széchényi Könyvtár, hogy állítsak ki náluk. Ennek a kiállításnak megvalósításában segített egy nagyon jó barátom Honza Sekal, aki cseh származású, és nagyon szereti a szlovákokat. Ó ajánlotta a budapesti tárlaton, hogy a kiállított képeket, grafikákat hozzuk át Pozsonyba. Ott, a budapesti kiállításom megnyitóján találkoztam a pozsonyi Francia Intézet igazgatójával, Luc Bouniol Laffont úrral, aki ugye — a pozsonyi Magyar Kulturális Központtal közösen — megvalósította az ötletet. • Végül egy szokványos kérdés: a közeljövőben hol lesznek láthatók az Ön alkotásai? — Ezt követően Párizsban, a pénzverde múzeumában lesz egy kiállításom. Jövő tavasszal az Odeum párizsi galéria készít kiállítást a műveimből. Jövő nyáron a taipi múzeum rendez kiállítást a szobraimból. Már most dolgozom egy emlékművön, amelyet 2000-ben Japánban avatnak fel. Ennyit dióhéjban a terveimről. A kétezer utáni tervekről, elképzelésekről majd kétezer után adok részletes tájékoztatást Önnek. KAMONCZA MÁRTA A HÉT 5
