A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
A történelmi emlékeket szerető utazónak nem nehéz eljutni Bénybe. A Párkány—Léva útvonalon a Garam alsó folyásának jobb partján fekszik az 1420 lakost számláló község. Vonattal is elérhető. Érdemes megállni pár órára és megtekinteni a késő román kori stílusban épült kéttornyú templomot és a nem messze fekvő rotundát (körkápolnát). A községben a nyári időszakban már három évtizede rendszeresen folynak az ásatások. Ennek alapján tudjuk, hogy már 6000 évvel ezelőtt lakott település volt a falu helyén. A múlt év BÍSa. - Hiin. kath, kőitől a (ára. BfiNY. - Katit. íoittploiíi ka plébánia. A bényi templom és a Hör Hápolna őszén hazánkban tartották az archeológusok világkongresszusát. Ebből az alkalomból sok nemzetiségű csoport látogatott el Bénybe. Megtekintették községünk muzeális emlékeit, a már feltárt ásatásokat és a parókia termében az elmúlt idő alatt talált kiállított tárgyakat, ezenkívül a fényképdokumentumokat. Az első cserépedények a Krisztus előtti negyedik évezredből valók. Kelták, rómaiak, hunok, avarok, magyarok telepedtek le itt. Ugyanis halban gazdag folyók, vadban bővelkedő nádasok, erdők borították a környéket. A keltáknak már megerősített telepük volt itt. A települést a római birodalom idején Marcus Aurelius császár elfoglalta és megerősítette az északról támadó kvádok ellen. Krisztus után 173-ban a Garam mellett lévő sáncokban írta elmélkedéseit a filozofikus hajlamú császár. Aztán az avarok több századig uralták a környéket. A gyűrű alakú erődítményt az itteni nép ma is avarsáncoknak nevezi. Honfoglaló őseink a IX. században jöttek e területre, és Géza fejedelem kápolnát építtetett e helyre, mely nem maradt fönn, valószínű a mostani templomtól északra terült el. Szent István király itt gyűjtötte össze seregét a pogány magyarok ellen, és ebben fő segítői voltak Hont és Pázmán német lovagok. A király Hont német lovag fiának, Bynnek, adományozta e helységet a környező földekkel együtt, és Bény e nevet máig viseli. A kéttornyú templom 1217-ben épült. Az esztergomi vár építői közül sokan jöttek ide (olaszok, németek, magyarok), hogy felépítsék a templomot és a tőle délre fekvő kolostort. Éz a premontrei szerzeteseké volt, sajnos ma a kolostornak csak az alapjai vannak meg a pázsit alatt. A tájat a tatárjárás sem kerülte el. A falu népe a Garam túlsó oldalán lévő nádasokba, berkekbe menekült. A mohácsi vész után pedig török hódoltsági terület volt. Ekkor pusztult el a kolostor, és a szerzetesek már nem tértek vissza. A templom és a rotunda megmaradt. Az utolsó évszázadokban a templomot többször restaurálták. Sajnos a II. világháború sem kerülte el a falut. A templom előcsarnokát és az északi tornyát felrobbantották, a tetőszerkezetét és boltívét lövedék érte. A rotunda csak kisebb kárt szenvedett. A templom újjáépítését 1956-ban fejezték be. Sok vihart látott falai még ma is a késő román kori építészet remekeit őrzi. A rotunda A bényiek őseik szájhagyománya szerint kerekkápolnának nevezik. Egyes források szerint a 12. században épült. A templom építésének idejét körülbelül 80 évvel megelőzte. Téglából készült, a vakolatot nem dolgozták el rajta teljesen simára. A vasból készült simító lapokat tűzben megmelegítették, és a forró vassal rásütötték a vakolatot. Ezt a műveletet a II. világháború utáni időszakban a javításnál is alkalmazták. Sisakszerű tetejét fazsindely fedte. Középcsúcsán Szent István király apostoli kettős keresztje látható. Román stílusban épült, de a középkor után két barokk ablak is került rá és a menynyezetre, az oldalfalakra barokk stílusú freskók. Majd a II. világháború után történt restaurálás alkalmával az oldalfalakról eltávolították a felső vakolatréteget, és előkerültek az eredeti román kori falfestmények töredékei. A mennyezetet egyszínűre festették be. Megtalálták a román kori ablakokat is, a két barokk ablakot pedig befalazták. A szentély ablakainál a megmaradt festmények az apostolokat ábrázolják. A körfalban 12 boltíves mélyedés, ülőke van, ebből arra következtethetünk, hogy a 12 apostol tiszteletére építették. A 12 mélyedés úgy van kiképezve, hogy ha a benne ülő személy a falhoz teszi a fejét és énekel, más-más hang hallatszik. Ha délről számítjuk az elsőből a legmélyebb és az északiból a legmagasabb a hang. Erről módunk volt meggyőződni, amikor a múlt évben az Esztergomból idelátogató diákok énekkara latinul énekelt a boltíves mélyedésekben. Kellemes volt hallgatni. A becsukott ajtótól még húsz lépésre is kivehető volt az énekelt dallam. A körkápolna talaja téglából van kirakva, de harminc éve ez másként volt. A közepén körülbelül 120 cm-es kör volt kirakva téglából. A külső részének 4 szembelévő oldalán kereszt alak volt látható. Kuti Pál plébános 1937-ben arról beszélt, hogy ezen a helyen állt a keresztkút, mert a rotunda keresztelőkápolnaként is szolgált. 1944- ig minden évben egyszer volt benne szentmise, június 16-án, Kármehegyi Boldogasszony napján. 1945-től 1954- ig, a templom felújításáig itt tartották a szentmisét. A több személy befogadása végett az elejéhez féltetős helyiséget építettek ideiglenes jelleggel, amelyet aztán később lebontottak. Vannak olyan feltevések, hogy a templom épült előbb, és csak 80—100 évvel később a rotunda. Mindenesetre érdemes megtekinteni ezeket a nagyszerű építészeti emlékeket. CSÓKÁS FERENC
