A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
OTT JÁRTUNK Este a könyv most hoznak vissza, hogy kössem újra. Számomra az is siker, ha egy idős nénike hozza az imakönyvét, vagy egy számára nagyon kedves, elrongyolódott könyvet, s amikor jön az újra kötött könyvért, egyszerűen nem ismeri meg. Aztán amikor rájön, hálálkodik, köszöni, és azt mondja: "Mester úr, olyan szépen megcsinálta." Hát kérem, ez a mondat nekem mindennél többet jelent. • Milyen ma a könyvkötő erkölcsi és anyagi megbecsülése? — Nem akarok szerénytelennek tűnni, de ami az erkölcsi megbecsülést illeti, nem panaszkodhatom. Szeretnek és megbecsülnek a városban. Ami az anyagi oldalát illeti, amit kérek a munkámért azt megfizetik. Az egy másik dolog, hogy én nem akarok — és soha nem is akartam — ebből meggazdagodni. Igyekeztem tisztességes munkát végezni tisztességes áron. • Ha újból fiatal lenne és lehetősége nyílna a pályaválasztásra, ismét ezt a szakmát választaná? — A lelkiismeretem ellen beszélnék, ha azt mondanám, hogy nem. Amikor az ember fiatal és szakmát választ, nem gondol arra, "jaj Istenem, milyen jó lesz nekem, hogy könyvkötő leszek". Akkor ilyen dolgok nem járnak az eszében. Csak az a fontos, hogy szakmát szerezzen, amivel pénzt kereshet. Én mindig is szerettem a könyveket, kitanultam a könyvkötészetet, az évek folyamán megszerettem ezt a munkát, örömet leltem benne. Most, ha újra szakmát választhatnék, biztosan a könyvkötészet mellett döntenék. A beszélgetés végén Rédli úr még hozzátette: úgy érzi, eljárt felette az idő, lassan át kell adnia a stafétabotot a fiatalabbaknak. Ez náluk nem okoz gondot, hiszen a Rédli házaspár tizenegy gyermeke közül kettő már szorgalmasan tanulgatja édesapjától a szakma fortélyait. KAMONCZA MÁRTA Gyökeres György felvételei Azt hiszem valamennyi olvasni szerető embernél közös a vonás: ha könyvszekrényt látnak, azonnal pásztázzák a könyvek sorát. így voltam ezzel én is a Fülek melletti kisfalu, Fülekpüspöki könyvtárában. És meglepődtem, mert a felkínálkozó kötetek között olyanokat találtam, amelyek gondos válogatást, hozzáértést sejtettek. Amikor ezt megemlítettem György Ferencné könyvtárosnőnek, tiltakozott: — Nem az én érdemem a megfelelő választék, a bőséges kínálat, de én is szeretnék hozzájárulni a továbbiakban az állomány színvonalas gyarapításához. Ez év elején vettem át a könyvtár vezetését, és hetente kétszer, kedden és csütörtökön tartok nyitva, délután négytől este hatig. Faluhelyen ez így megfelelő, hiszen a legtöbben utaznak, a községen kívül dolgoznak, csak késő délután vagy este kukkantanak be ide. Tulajdonképpen a tapasztalatgyűjtés időszakát élem, mert valóban nemrégen vagyok ebben a munkakörben. Azelőtt Füleken, a Kovosmaltban adminisztratív munkakörben dolgoztam, az elbocsátások engem is elértek, így nagyon örültem, hogy helyben, itthon, ez a munka akadt. Olvasni mindig szerettem, a könyvek nagy tisztelője, kedvelője voltam, nem állt távol tőlem ez a munkakör. De bele kell jönnöm, tudom. Az alapvető dolgokat gyorsan megtanultam, a további elképzeléseimet meg, remélem, fokozatosan megvalósíthatom... Újra a polcokat vettük szemügyre, és a pontos adatokat, a könyvtárra jellemző tényeket részleteztük. Kétezerhétszázötven kötet sorakozik itt, amelyek hetven százaléka magyar. Az olvasók száma 95—98, öt korona az évi tagsági díj. A "legszorgalmasabb" olvasók a 14—30 év közöttiek, és külön kiemelést érdemel a nyugdíjas Teleki Béla bácsi, valamint a Kasa házaspár, Gonda Mónika és Kiss Zoltán. Hogy sok-e vagy kevés a közel száz rendszeres olvasó az 1600 lakosú falu esetében, vitatható. A könyvtárosnő an-' nak is örül, hogy ennyien vannak akik rendszeresen jönnek, igénylik a könyvtárat. , — Úgy látom, hogy az olvasni vágyók körében egyre nagyobb szerepe lesz a könyvtáraknak. Általában kevés az emberek pénze, csak a legszükségesebbekre jut, és sajnos a kultúra, a könyv valahol a legvégére marad. Eddig is mondogattuk, emlegettük ezt, hiszen valóban úgy volt, hogy az emberek többsége mindenre, sokkal haszontalanabb dolgokra is áldozott pénzt, csak éppen a könyvre, az újságra, a színházra nem. Mostanra meg sokan olyan anyagi helyzetbe jutottak, hogy nem is kívánhatjuk tőlük, hogy életük középpontjában a könyvvásárlás legyen. Ezért gondolom, hogy jelentős szerephez jutnak a könyvtárak. Jómagam természetesen ennek csak örülök, hiszen nincs számomra nagyobb boldogság annál, ha látom, jönnek, válogatnak, érdeklődnek az olvasóim. Es hát milyenek a falusiak?! Jobban odafigyelnek egymásra, mint a városiak, elmondogatják azt is, mit olvastak. Nekem is, meg másoknak is! így aztán szájról szájra jár egy-egy könyv híre, s akkor hetekig, hónapokig az a sláger. A fiatalok a krimiket kedvelik, a középkorúak főleg az úgynevezett rózsaszín irodalmat, most Clark Kenneth müvei a menők, az idősebbek pedig a klasszikusokat,, a szép magyar regényeket keresik. Úgy vettem észre, érdeklődnek a szakirodalom iránt is, a falusiak esetében ez a kertészkedéssel, a szőlőápolással, a baromfineveléssel kapcsolatos könyveket jelenti. Erre felfigyeltem, és a következő alkalommal, ha könyvrendelésre kerül sor, ezt az igényt is figyelembe veszem — magyarázta György Ferencné. Nem sok, mindössze 2500 korona értékű új könyv vásárlására van lehetősége évente. Először megy majd könyveket választani az idén, és saját bevallása szerint nagyon körültekintően szeretne válogatni, hiszen számára minden olvasó egyformán kedves. Természetesen szeretné, ha az olvasók tábora tovább gyarapodna. Reklámra nagy szükség van, a népszerűsítés, a toborzás nélkül nem jönnek vagy csak nagyon kevesen jönnek be a könyvtárba. Tudatában van annak is, hogy a reklámnak számtalan formája van, amelyek náluk még kihasználásra várnak. Ő azonban csupán munkálkodása legelején tart, de minden módot, alkalmat szeretne felhasználni arra, hogy a könyvtár sikeres legyen, és minél több olvasó látogassa ezt az apró helyiséget. Besötétedett, mire befejeztük a beszélgetést. Szavai, gondolatai nyomán azonban úgy éreztem, mintha egy kis fény gyúlt volna körülöttünk. Enyhe túlzással azt is állíthatnám, hogy a remény sugara, amely egy kicsit fényesebb jövőt mutat, mint a jelen. BENYÁK MÁRIA A HÉT 3
