A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
MINERVA Gerley János a csallóközi kórok kutatója Régi orvosi tapasztalat, hogy bizonyos tájakon bizonyos betegségek gyakrabban fordulnak elő. Az orvosi szakirodalom endémiásnak nevezi a rendszeresen, egy adott területre lokalizáltan előforduló megbetegedést, szemben a pandémiával, mely több földrészre, esetleg az egész Földre kiterjedő járványt jelent. Az endémiás kórok egyik legismertebb képviselője a golyva, azaz a nyakunkon található pajzsmirigy megnagyobbodása. A golyva gyakran társul a testi és a szellemi fejlődés elmaradásával, melyet a szakirodalom kretónizmus név alatt tart számon. A kretének, már csak golyvályuk miatt is könnyen felismerhetők, és így — jóval a modem diagnosztikai módszerek megjelenése előtt — lehetővé vált a kretónizmus endémiás gócaink felismerése. A Felvidéken a múltban több ilyen góc is létezett: elsősorban a hegyvidék (Selmec- és Besztercebánya környéke), illetve a Csallóköz lakosságát sújtotta ez a kór. Nem véletlen, hogy a kretónizmus első tudományos leírója, egy a Csallóköz tőszomszédságában élő győri orvos, Höfer Farkas volt. 1657-ben kiadott Hercules medicus című könyvében a kretónizmust az Alpesek lakosai közt elterjedt családi betegségnek írja le. Évszázaddal később, 1765-ben ifj. Gömöry Dávid "A magyar levegő jó természetéről" c. orvosdoktori értekezésében már a csallóközi golyvával foglalkozik. O Is endémiás jellegű bajnak tartja, ám ellentétben Höferrel — aki az alpesi golyvát az egészségtelen táplálkozás következményének tekinti — a csallóköziek megbetegedésében a Duna vizét vagy annak "kipárolgásait" sejti ludasnak. A csallóközi kreténizmus iránti tudományos érdeklődés igazi fellendülése a múlt század hatvanas éveire tehető. Egy fiatal, 45 éves Pozsony megyei főorvos 1861-ben a kreténizmust, vagy ahogy ő nevezi a gyügeséget "tanulmányozási tárgynak" tűzi ki maga s beosztottjai elé. Utasítja a járási orvosokat, írják össze falunként a gyügék számát. A politikai viszonyok változása következtében rövidesen önként megválik hivatalától, s így nagyszabású tervét magánemberként fejezi be. Vizsgálatairól 1865- ben, a Pozsonyban ülésező magyar orvosok és természetvizsgálók XI. vándorgyűlésén számol be. Előadása a nagygyűlés egyik tudományos szenzációja lett — nemcsak a vándorgyűlésről kiadott kötetbe sorolják be, hanem a pesti Orvosi Hetilap is leközli azt. A gyügesóg (cretenizmus) a Csallóközben című előadást Gerley János (1816—1867) pozsonyi orvos tartotta. Rá emlékezünk, halálának 125. évfordulóján. Az Aranyköz (Aranykert) tájkóri baja "A Csallóközt hajdan Aranyköznek, Aranykertnek nevezték. Meglehet, hogy vagy dús termékenysége vagy a Duna iszapjában található arany miatt bélyegezték a területet a nemes érez nevével; — jelenleg sem a termékenységre, sem az aranyra, de legkevésbé egy szép és nemes emberi fajra, az aranyszó tükre rá nem illik" — hangsúlyozza bevezetőjében Gerley. Mert bár itt is találhatók szép és egészséges emberek, ám a "falubeli többséget jellemzi az alacsony és széles termet, a petyhüdt, inkább kövér mint izmos külem, az élemedett és fonnyadt külbőr, széles arezvonások, bágyadt tekintet, és minden testi és szellemi mozdulataiban bizonyos lanyhaság, komor kedély és közömbösség, áltáljában nyomasztó külem". Ennek az "elfajulásnak" egyik oka egy "tájkóri tünemény", a gyügeség. Ma már tudjuk, hogy a kreténizmus súlyos szellemi visszamaradottsággal, törpenövéssel, aránytalan testalkattal járó veleszületett kór, melynek oka a pajzsmirigyhormon hiánya a magzati fejlődés során. Lehet, hogy az alapvető ok a nem kielégítő anyai pajzsmirigyhormon-termelésben rejlik, ami viszont a talaj, illetve talajvíz jódhiányosságával függ össze. A jód nélkülözhetetlen elem a pajzsmirigyhormon előállításához. Lehet— ismételjük, s ebből az is következik, hogy az orvostudomány még a mai modem műszerek, radioizotópos vizsgálatok birtokában sem tudta kimondani a végleges döntést a kreténizmus okáról. E tény tudatában viszont még inkább növekszik Gerley doktor megfigyelésének értéke, aki már 125 évvel ezelőtt zseniálisan megsejtette a golyva és az ivóvíz minősége közti összefüggést. "Nem keH-e ezt — értsd: a golyva okát — a kútvíz minőségében, mely átszűrt Dunavlz és igen kevés szilárd részeket tartalmaz, — talán mészsók hiányában keresni?" — teszi fel Gerley kérdését a tudós hallgatóságnak. S bár a feltevésnek látszólag ellentmond az a tapasztalati valóság, hogy nem minden gyügének van golyvája, Gerley mégis eljut a ma is elfogadható következtetésig: "a gyügeség csak ott egy tájkóri tünemény, ahol a golyva is tájkóri baj". Nem zárja ki azonban egyéb "káros hatányok" szerepét sem, hiszen azt is tapasztalta, hogy a gyügeség ott a leggyakoribb, ahol legnagyobb a nyomor. "Ezen nép egész esztendőn át csak tésztás, burgonya és hüvely vetemény étellel táplálkozik, húst és zsírt alig lát" — konstatálja a szociális kérdések iránt is fogékony Gerley. Előadásának befejezéseként vázolja az "óv- és gyógykezelés" lehetőségeit. E téren is időtálló gondolatot hirdet: "az óvkezelést — ma megelőzésnek neveznénk (K. L.) — másra irányozva nem lehet, mint az öröklési hajlamot teremtő és fejlesztő okokra, és a meglevő hajlamok fejlődését elősegítő hatányokra". Ézek jobb megismeréséhez viszont az szükségelteiik, szögezi le az előadó, hogy a magyar királyi helytartótanács rendelje el a gyügék összeírását, és ez által az orvosi karnak anyagot nyújtson, melyből a gyügeség valódi okát ki lehessen tudni". Gerley pozsonyi előadása élénk visszhangot keltett. Az előadást követő vitában öten kértek szót, köztük két pesti és egy Amerikából érkezett orvostanár. Geley feltevését általában túl merésznek Ítélték, ám ajánlatát a gyügék összeírására valamennyien melegen támogatták. Gerley Pozsonyban tett indítványa alapján még az évben sor került az elmebetegek összeírására az egész országban. Sajnos, az előadó nem sokáig örülhetett a szép szakmai sikernek. 1867. május 20-án, 51 éves korában hunyt el Pozsonyban. Nevét ma alig ismerik késői utódai. A mindentudó Szinnyei is csak néhány Írásának dmét sorolja fel, életrajzának alapvető adatai még feltárásra várnak. A csallóközi kretónizmus feltérképezésében elért eredménye azonban egymagában elegendő arra, hogy Gerley János személyében a ma divatos orvosi epidemiológia (a tömegesen előforduló betegségeket vizsgáló tudomány) egyik úttörőjét tiszteljük. Dr. Kiss László Fotó: Krascsenits Géza 20 A HÉT
