A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-22 / 21. szám

LAPOZGATÓ asszonya Csilla Baronin von Boeselager nélkül az immár háromesztendős Magyar Máltai Szeretetszolgálat korántsem honosult volna meg olyan magától értetődően, amint azt tapasztalhattuk. A nemesi származású Fényes Csilla három és fél éves volt, mikor szüleivel 1941-ben kivándorolt Venezuelába. Egyetemi tanulmányait New York közelében végezte, s húsz éve él Németországban, miután a férje né­met. Már 1987-ben adományokat gyűjtött a magyarországi gyámolítan­­dóknak, s nem egy esetben azzal a kamionnal érkezett, amely a gyógy­szert, ruhaneműt, kórházi berendezé­seket hozta az országba. Csilla von Boeselager az időközben kiépült kap­csolatai révén Németországon kívül Amerikából, Svédországból, Svájcból és Belgiumból is rendszeresen kap adományokat, hogy azokat eljuttassa a magyarországi szegényeknek, a romániai menekülteknek vagy éppen­séggel Horvátországba. 1989-ben 155 kamion, 1990-ben 179 kamion és 1991-ben 344 kamion érkezett az országba. Az adományok értéke ta­valy meghaladta a 40 millió márkát. Közben ő maga szép csendben Európa asszonya lett. Százharminc politikai párt, illetve társadalmi szer­vezet döntött így egyhangúlag Né­metországban, mondván, "oroszlán­­része van abban, hogy kinyílt Kelet felé Európa ajtaja”. Ez 1990. decem­ber 5-én történt, ám ő azt válaszolta, nem fogadhatja el. Másnap operálták ugyanis, amit további három műtét követett, s azzal érvelt, hogy egy ilyen titulus túl sok reprezentációval jár. A cím odaítélői azonban azt mondták: megvárják, amíg egészséges lesz. így aztán Csilla von Boeselager öt hónappal később, tavaly májusban lett végül a németek Európa asszo­nya, lényegében azért, amit a ma­gyarságért tett. A Magyar Máltai Szere­tetszolgálatnak 67 városban van helyi szervezete, s ezekhez hozzávetőle­gesen kilencezer önkéntes csatlako­zott. Működtetnek népkonyhát (még cukorbetegeknek valót is), menekült­­tábort, hajléktalanszállást, számos intézményt, iskolát segítettek hozzá a kiegyensúlyozott működéshez. Szá­mos tervük azonban bürokratikus akadályokba ütközik, s számos eset­ben a kormányzatilag támogatott elképzeléseiket sem valósíthatják meg. Legfájóbb ezek közül, hogy a katasztrófaelhárításban vállalt kötele­zettségeiket nem teljesíthetik. A né­met kormány által adományozott ka­­tasztrófaelhárítási arzenál már jó ideje megérkezett, de nem jutnak hozzá azokhoz az épületekhez, ahol regio­nális központokat alakíthatnának ki. Nyolc ilyen központ létesülne, ahol a mindennapi szociális munka mellett lehetőség kínálkozna katasztrófák el­hárítására is. A bárónő nem igazán érti a hazai gyakorlatot. Azt tapasz­talja ugyanis, hogy a polgári véde­lemnek régiónként 20—25 jól fizetett főállású embere van, akik egész évben várnak a nagy katasztrófára. Ez ismeretei szerint milliókat von el a költségvetésből. Holott ugyanebből a pénzből egy szociális hálózatot is lehetne működtetni. Még a leggazda­gabb nyugati országokban is úgy csinálják, hogy kis adminisztrációval, néhány főállású emberrel és sok önkéntessel készülnek az esetleges katasztrófák fogadására. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat — amely a különböző pályázatokon elnyert összegeken túl egy fillér állami támogatást sem kap — azt szeretné, ha a majdan kialakítandó regionális centrumok alkalmazottait az állam fizetné, ami a jelenlegi gyakorlathoz képest jelentős megtakarítással járna. Csilla asszony addig újabb "vállalko­zásba" kezd. Kap ugyanis egy kitün­tetést, ezúttal a német katolikus egyháztól, amelyet azok érdemelnek ki, akik "az egység és a békesség megteremtésén fáradoznak". Ilyen megtiszteltetésben eddig csak férfiak részesültek, köztük egy holland kar­dinális, a belga miniszterelnök és a strasbourgi polgármester — a bárónő az első asszony a sorban. Ezúttal nem adományról van szó, hanem egy olyan financiális bázisról, amelynek a kamataiból lehetne működtetni a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálatot. Ez pedig a gyakorlatban úgy valósítható meg, ha minden hívő katolikus egy márkával hozzájárul az ügyhöz... Ez idő szerint 18 millió katolikus ól Németországban... Csilla asszony fáradhatatlanul dol­gozik, többnyire éjjel is, mert rossz alvó. Kialakult munkarendje szerint hajnali háromtól ötig adminisztrál a komputerbe, ha éppen otthon van és nem úton, hogy az így nyert két órát a gyermekeivel tölthesse. Ildikó 18, Ilona 15 és fél, a fogadott fia 15 és a "legkisebb", a szeretetszolgálat is elmúlt már hároméves — mert ez Csilla asszonynak ugyanúgy a gyer­meke, mint a többi. Feldolgozta: -te- A HÉT 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom