A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV kerületi szolgabíró kárpótlást is eszközölt", s egyben figyelmeztette a falubelieket, hogy "amennyiben intézkedései iránt engedetlenséget tapasztalna, a kihágókat Törvényszék elébe" állítja. Madach Imre és Madách Károly 1851- ben fegyvertartási engedélyt kértek erdészeik és juhászaik részere a Kerületi Katonaparancsnokságtól. Amint beadványukból is kiderül, azért volt fegyverekre szükségük az illetékeseknek, mert a Madách-birtokok területein, melyek "többnyire hegyek és erdők" közt terültek el, "a farkasok annyira elszaporodtak, hogy a nyílt mezőkön, még kevésbé az erdőkben napszámosok őrizete mellett, nem lehet legeltetni anélkül, hogy ne kellene tartani a ragadozó vadállatoktól". Ma már ilyen ragadozók nincsenek ezen a területen. Ám, hogy hajdan valóban lehettek, többek közt Tótkisfaluban is, azt egy későbbi ügyirat szintén bizonyítja. Ez arról értesít, hogy Madáchék itteni erdőkerülője, Blassó Mihály is kapott egy "egyenes csövű fegyvert". 1851. julius 4-én Madách Imre, a "királyi jogok tulajdonosa" Nógrád megye kormánybiztosához fordul levelével, melyben az "Álsósztregovai és Kisfalusi Korcsmáknak és Mészárszékeknek 1851. évi September 1-én A. Sztregován a Tiszttartói lakban tartandó árverés utáni 1852. évi január 1-től kezdve három egymás után következő évre való haszonbérbe adását Megyeszerte hirlentendni kéri alássan." A Sztregova melletti falucska ma Vieska néven elsősorban termálfürdőjéről ismert. Az itteni 36 °C-os vizet két medencében hasznosítják, s lassan-lassan elfogadhatóvá válik a fürdő környezete is. Sztregovától északkeletre, a Libercsepatak mentén, keskeny völgyben, kopár, néhol erdős hegyektől körülvéve fekszik a 200 lakosú Kislibercse. A Kacsics nemzetség ősi birtoka volt, később Bobay László alispán, gróf Buttler Ervin, Madách Flóra, Pongrácz Károly és a Dubraviczkyek a község urai. Az utóbbiak kúriát is építettek ide. Hajdan a falunak vízimalma és szeszgyára is volt. A majorsági földek az egész határ 74 százalékát, mintegy 1755 holdat tettek ki. Nagyobb földterülete volt erre id. Madách Imrének, aki "birtokkorszerűsítései törekvéseit" itt is érvényesítette. A helybeliek a rozs-, zab- és krumplitermesztésen kívül juhtenyésztéssel is foglalkoztak. Főleg nyáron tartottak sok juhot, télre pedig eladták azokat, ahogyan más falubeliek is errefelé. Panaszt is a juhtartás miatt emeltek földesurak ellen 1831-ben a kislibercsei jobbágyok. Nehezményezték ugyanis, hogy "Madách Imre úr 2 1/4 Ház hely birtoka után 200 darab juhoknál többet legeltet határokban, s az áltál a Köz Legelő rendkívül öszve szoríttatik". Ezért "eme sérelmek orvoslásáért esedeznek". Köztudomású, hogy Madách gazdálkodása, anyagi helyzete a múlt század közepén nem volt problémamentes. Ezt igazolja a Nógrádi Megyefőnöki Hivatal 1850. december 20-í levele is, melyben árverést hirdet Majthényi Anna "kislibercsei birtokán jószágokra és úrbéri telkekre". A csöndes kis falu közepén ma egy 1800 körüli köböl emelt műemlékjellegű faharanglábat látunk, a temetőben pedig egy 1854-ben épült harangláb van. Csáky Károly f \ Kik a cívisek, és melyik város a "cívis város"? Beszéd, írás közben — főleg ha hosszabb szövegről van szó — szinte elkerülhetetlenek a kifejezésben Ismétlések, hiszen egy-egy személyt, országot, várost, eseményt stb. többször is meg kell neveznünk. Az állandó ismételgetések azonban — amint ezt már az iskolában is megtanulhattuk — unalmassá teszik a szöveget, lapossá teszik a stílust. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha az adott szó helyett szinonim kifejezést, esetleg körülírást választunk. Ez sokszor annál is könnyebb, mivel bizonyos jelentős személyiségeknek, közismert földrajzi neveknek vagy fontos történelmi eseményeknek kialakultak állandó körülírásos megnevezései. Gondolom, olvasóink is tudják, hogy a "Napkirály" XIV. Lajos, a "legnagyobb magyar" Széchenyi István, "az anyák megmentője” Semmelweis Ignác volt. Közismertek azonban ezek a megnevezések Is: "az ezer tó országa" (Finnország), "a felkelő nap országa" (Japán), "az örök város” (Róma). Mindezek a képes megnevezések olyan szorosan kapcsolódnak az iilető személyhez, városhoz, országhoz, hogy önmagukban is azonosító funkciójuk van, vagyis magát a személyt, várost vagy országot meg sem kell neveznünk. Ebben az írásban egy ilyen körülírásos megnevezést vizsgálunk meg közelebbről, ez pedig a cívis város. Vajon melyik városunkat illethetjük ezzel a névvel? Vizsgálódásunkat kezdjük talán a cívis szó magyarázatával. Ha fellapozzuk értelmező szótáraink valamelyikét, megtudhatjuk, hogy így nevezik egyes alföldi mezővárosoknak, különösen Debrecennek ősiakos gazdálkodó családból szármázó módos polgárát. A cívis város kifejezés jelentése ennek megfelelően a következő: .Cívisek lakta magyar város, különösen Debrecen.’ Az elmondottak tükrében tehát nem tarthatjuk szerencsés megoldásnak, hogy egyik napilapunkban a csallóközi Dunaszerdahellyel kapcsolatban ezt a mondatot olvashattuk: "... a Kázmér-fogadó igencsak jó hírnek örvendett a cívis kisvárosban, meg a környékén." A nyelvtörténeti tények, de a mai v________________!_________________ nyelvhasználat is azt igazolja, hogy a cívis, illetve a cívis város megnevezések szinte kizárólag csak Debrecennel — ritkábban más alföldi városokkal — kapcsolatban használhatók. A .polgár' jelentésű, latin eredetű cívis szavunk magyar írott szövegben először 1766-ban tűnik fel; egy debreceni iratban a következő olvasható: "Mindezekre azt feleli Foris András becsületes Cívisünk...". A szó további előfordulásai is Debrecenhez köthetőek, s kutatóink véleménye szerint a debreceni diáknyelvből terjedt el. Iskolai környezetben játszódik a ma már szinte teljesen ismeretlen Kuthy Lajos egyik novellája is, ebben a cívis nőnemű változata, a cíva fordul elő: "Hogy szülne kilencet egyhúzomban az a ripacsos cíva" — mondja az egyik szereplő. Az író, tisztában lévén azzal, hogy az ország más vidékein esetleg nem értik ezt a szót, jegyzetben ezt írta: "polgárnő torzcíme" (ma ezt magyarul így mondanánk: gúnyneve). A cívis szó története egyúttal arra is példát szolgáltat, hogy sok idegen szónak a magyar nyelvbe átkerülve módosult a jelentése, megváltozott a stílusértéke. A latinban a cívis semleges stílusértékű volt, akárcsak például a ,nép, nemzet’ jelentésű náció; a magyarban ma viszont mindkettő az alacsonyabb stílusba tartozik, az utóbbinak pedig érezhetően gunyoros, lekicsinylő jelentése is van. De kanyarodjunk vissza a cívis város kifejezéshez! Eszmefuttatásunk végén hadd idézzek a Magyarországon megjelenő Pesti Hírlapból. "Jogászfórum a cívis városban" — ezt á nagybetűkkel szedett címet olvashattuk az egyik őszi számban. A rövid híradásból megtudhattuk, hogy a Magyar Jogász Egylet Debrecenben tartotta II. Vándorgyűlését. A tény, hogy a cívis város kifejezés egy újságcikk címében fordult elő, vagyis még a városnév előtt, mutatja, hogy cívis városnak Debrecent tartjuk. Szabómihály Gizella __________________________________ A HÉT 11
