A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
SZOL A RADIO ^H j s.'SZ's.'s - í /" ' DUNA MENTI HOLOCAUST (A Duna-konferencia margójára) Április utolsó szombatján, az első igazi tavaszi napon százhúsz csallóközi és szigetközi polgármester gyűlt össze Dunaszerdahelyen, s tanácskozott higgadtan, indulatok nélkül a sok vitát kavaró bősi erőműről. Számos értékes előadást hallgattak meg, új tények, információk birtokába jutottak. Bőrükre, illetve az általuk képviselt lakosok bőrére megy a "játék". Az uralmon lévő kormány, annak is elsősorban KDM-es szárnya a volt kommunista kormányok hagyományát folytatva, a kérdésből immár presztízsügyet kreálva, a szakemberek és a lakosság minden eddigi tiltakozása ellenére be akarja fejezni a víziszörnyet. Nem használnak észérvek, tüntetések, szakemberek intelmei. A Duna menti régiók polgármesterei azon a bizonyos árpilis végi konferencián állásfoglalást fogalmaztak meg, amelyet a szövetségi, a szlovák és a magyar kormányoknak juttattak el. A hatpontos dokumentumban többek közt a C variáns munkálatainak azonnali felfüggesztését, helyi népszavazások kiírását követelik. 120 polgármester, 120 város, falu, község. Nem vállalkozhatom arra, hogy kiszámítsam, hány ember nevében emelték fel hangjukat, pedig a számadás elvégezhető lenne, nyilván el is végezték valakik. Kérdés viszont, hogy "odafönn" meghallják-e ezt a hangot. A konferencia egyik illusztris vendége volt LIPTÁK BÉLA professzor az Egyesült Államokból. Aligha kell őt különösebben bemutatni, akik otthonosak a témában, tudják, régóta küzd Bős ellen, nagy a befolyása több nemzetközi pénzintézetben, vannak szövetségesei az Egyesült Államok törvényhozásában. A konferencia egyik szünetében beszélgettem vele. — Professzor úr, Ön előadásában egyenesen holocaustnak nevezte a bősi erőmüvet. Nem fogalmazott kicsit élesen?-"ii I — Egyáltalán nem. Šíbl doktorral tegnap végigjártuk az egész építkezést, a Hold vagy Hirosima jut az ember eszébe, ezt a nagyméretű pusztítást látva. Ekkora barbarizmus a huszadik század végén, erre kérem nincs jobb szó, mint a holocaust. A hátamon futkározott a hideg, hogy ilyesmi egyáltalán elképzelhető Európa szívében, ott, ahol valamikor a Pannon-tenger deltája volt, ahol most a Dunának a tüdeje van, ilyen rombolást végezzenek. Holocaust, kérem, amikor Hitler már irtotta a zsidókat, a Nyugat úgy tett, mintha nem tudna semmit. Szerintem most nekünk, nyugatiaknak nem szabad ebbe a hibába esnünk, észre kell vennünk, hogy itt a környezet, az életkörnyezet holocaustja folyik. Igenis, most kötelességünk ezt megakadályozni. — Ezzel én, érintettként természetesen egyetértek, viszont tény, hogy a Majna—Rajna-csatorna ürügyén épp Nyugatról kapja a bátorítást a betonlobbi, és arra hivatkozik, hogy Bőssel tengereket kötnek össze, és a hatalmas keleti piacot a Nyugattal. Nem ellentmondás ez? — Kérem szépen,.igaza van. Többféle Nyugat létezik. A Čarnogurskýék által képviselt érdekeknek, vállalatoknak megvannak a nyugati szövetségeseik, megvannak az "androschok", ők elsősorban pénzt akarnak csinálni. Az Androsch-Carnogurský páros a hajózási vállalatok érdekeit és hasonlókat helyez előtérbe, s a lakosok érdekei elé vagy fölé helyezi. De kérem, ez nem az egész Nyugat. A nyugati társadalmak azért nem úgy működnek, ahogy az építkezési vállalkozók és bankárok diktálnak. A társadalom igenis, ha kellőképpen felvilágosítják, akkor képes nyomást gyakorolni a politikai reprezentációra, az pedig köteles eljárni ilyen ügyekben. Van itt kérem közös európai érdek, és ez fontosabb, mint egyesek pénzügyi érdeke, a szomszédos népek békés egymás mellett élése és környezetük megóvása, mindennél fontosabb. — Ön professzor úr tanulmányt dolgozott ki a Világbank számára, a C- és a H-variáns pénzügyi jellegéről. Mint tudjuk, a H-variáns a teljes elbontást jelenti, az Ön számításai szerint ez lenne a gazdaságosabb. Hogyan jutott erre a következtetésre? — A H-vagyis a zéró-variáns az, amely szerint a természetnek visszaadnánk a tájat, egyben a sokat emlegetett hajózást is biztosítaná, és számos káros hatást lehetne kiszűrni. Sőt, tovább megyek — a német és osztrák gátak okozta károkat is mérsékelni lehetne. Semmi mást nem tettem, mint kiszámoltam, hogy huszonöt óv alatt Szlovákiának mibe kerülne ha a C-, illetve a H-variánst valósítanák meg. A két számoszlopot egyszerűen összeadtam, és így jelent meg a szám, hogy a negyed évszázad alatt — a C-változat folytatása esetén — a veszteség kétmilliárd dollár lesz. Ez haszonná változtatható, ha a H- vagy a nulla-variáns szerint elbontják Bőst, és a tájat helyreállítják. És még hadd jegyezzem meg, hogy amikor a számításokat végeztem, még nem tudtam, hogy a magyar kormány a lebontás esetén hajlandó ingyen szállítani a gázturbinákat, amelyek ugyanannyi áramot termelnének, mint a feltételezett bősi áramtermelés. A haszon így még nagyobb. — Ön egy drámai képet festett előadásában arról a momentumról, amikor a szlovák fél a saját területén elrekeszti a Dunát. A professzor úr számára tehát már világos, hogy milyen lesz — ha ne adj Isten lesz — ez a technikai megoldás? — Igen, modellezéssel következtettük ki, hogy egy ekkora mozgó víztömeget hogyan lehet elterelni. Egy ideiglenes hidat építenek majd, egymás mellé állnak a nagy sziklákkal megrakott teherautókkal, és majd egyszerre öntik a követ és a betont a mederbe. Ez az óriási élő folyó persze mindent meg fog tenni, hogy ne öljék meg, ne térítsék át az új mederbe, ebbe a betonvályúba, de elképzelhető, hogy megoldják. Viszont a modellezésből azt is kikövetkeztettük, hogy másodperces pontosággal kell majd mindennek történnie. Ez lesz az a momentum, amikor a világ zöldjeinek kutya kötelessége lesz itt megjelenni, lefeküdni a teherautók elé, és ezt megakadályozni. Ha majd ez a helyzet kialakul, akkor az ENSZ-nek' is kötelessége lesz akár a kóksapkások ideküldése, hisz a világszervezetnek feladata megvédeni a békés polgárokat. A magam részéről elmondhatom, hogy minden befolyásomat latba vetem, hogy a világ figyeljen. Egyszer már sikerült, Nagymaros esetében. POLÁK LÁSZLÓ Fotó: Gyökeres 6 A HÉT
