A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-16 / 20. szám

MINERVA NÔH - a törvény árnyéhában A szlovák kormány márciusban mini­mális szavazatkülönbséggel elfogadta az abortuszról szóló törvenytervezetet. Az egészségügyi minisztérium a ter­vezetet előzőleg 65 különféle szerve­zetnek küldte el. Véleményezte többek között a Szlovák monopolellenes Hiva­tal, a Szlovák Bankhivatal, viszont egyetlen nőszervezet — mint pl. a Szlovák Szülész-nőgyógyász Társaság — sem szólhatott hozza. A törvénytervezet egy része a művi terhességmegszakítás számának riasz­tó adatain alapul. Abból indul ki, hogy ha megszigorítják az abortusz elvégzé­sének a feltételeit, a számuk csökken. Nos, legálisan bizonyára. Viszont ki számolja majd össze a kriminális abor­tuszokat? A törvény kimondja, hogy a nem kívánt terhességet meg kell előzni. Egyrészt megfelelő családi életre való neveléssel, másrészt a fogamzásgátlás különféle módszereinek a felhasználá­sával. A 6. paragrafus 2. pontja szerint: a) "a terhességmegszakitást a nő írásbeli kérelmére akkor lehet elvégezni, ha megállapítják a magzat fejlődési rend­ellenességét...", b) "ha a nő további terhessége elkerülhetetlenül veszélyez­teti a magzat vagy az anya életét", c) "ha a további terhesség súlyosan és elkerülhetetlenül veszélyezteti a nő egészségi állapotát", d) "ha a terhesség bűntett következménye", e) "szociális okokból". Vajon nem éppen a "szociális okokat" magyarázhatja-e saját belátása szerint a bizottság, sőt, annak minden egyes tagja? A készülő törvénynek tehát azokat a hírhedt etikai bizottságokat kellene felállítania, amelyek a nő számára tulajdonképpen csak adminisztratív és pszichikai hátráltatók. Az öttagú cso­portban helyet kapnának a szociálisügyi dolgozók is, s míg az egészségügyieket a törvénytervezet titoktartásra kötelezi, a szociális szféra szakembereire már nem tér ki... xxx Néhány vélemény az abortusztörvény­ről: Dr. Miroslav Borovský docens, kan­didátus, a Zoch utcai szülészet-nőgyó­gyászat igazgatóhelyettese: "Az az abortusztörvény, amelyik nem teszi lehetővé, hogy a nő szabadon dönt­hessen magzatáról, kétségbevonható, mert ellentmond annak, ami a világ fejlett országaiban mindenütt biztosított, azazhogy — a nő saját maga dönt a magzatáról. Hogy a nőnek joga van-e a magzatról dönteni, a magzat a nő szervezetének a részét képezi-e, és hogy az élet a fogamzással kezdődik-e — ezek mind-mind elméleti-filozófiai kérdések... Nehezen oldjuk meg őket. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a nőnek joga van dönteni, akkor a döntését egy demokratikus társada­lomban nem akadályozhatjuk meg ad­minisztratív úton. Csak azt tehetjük, hogy neveléssel és a megfelelő körül­mények kialakításával rávezessük: ezt a demokratikus lehetőséget minél ke­vesebbszer vegye igénybe. Azt hiszem a leginkább úgy tudjuk rábírni a nőket és a férfiakat, hogy vegyék komolyan a terhessógmegszakítást, és ne cserél­jék fel a fogamzásgátlással, ha anya­gilat függővé tesszük őket tőle..." Dr. Margita Lukáčová kandidátus, az Egyetemi Kórház klinikai genetika rész­legének főorvosa: "A mai diagnosztikai módszerekkel a magzati rendel­lenességet csak korlátozott számú betegségnél lehet megállapítani. A genetikailag veszélyeztetett családok nagyobb részénél a magzati károsodást nem lehet konkretizálni. És nem csupán nálunk. A törvénytervezet "jóvoltából" így számos család — lelkileg és testileg súlyosan sérült gyermekekkel még rosszabb helyzetbe kerül, mint a szo­ciális szorultságban élő családok..." Dr. Peter Hrabčák, a Ružinovi Kórház szülész-nőgyógyásza: "Vallási okokból kifolyólag ellenzem az abortuszt. Sze­rencsére a főnököm még a forradalom előtt felmentett ennek végzése alól, noha a törvény akkor még ezt hivata­losan nem tette lehetővé. Tisztában vagyok vele, hogy ez elsősorban tár­sadalmi és gazdasági kérdés. Viszont az abortusz teljes betiltását oly módon, ahogy azt egyes politikai erők akarják, nem tartom reálisnak..." Dr. Anna Boháčiková, a kramárei Dérer Kórház családtervezési osztá­lyának a vezetője: "Másodszor követik el ugyanazt a hibát. Az első hiba akkor történt, amikor az abortusztörvényt anélkül liberalizálták, hogy biztosították volna a megfelelő felvilágosítást a családtervezést és a fogamzásgátlást illetően. Persze a fogamzásgátlók is hiányoztak. A másik hibát most követik el, amikor a kormány elfogadta a törvényjavaslatot, miközben a helyes nópessógpolitika alapkritériumait sem teljesítette. Az Egészségügyi Világszer­vezet olyan országnak tart bennünket, ahol alig ismert a fogamzásgátlás. Pedig az utóbbi években végre a rendelkezésünkre állnak a külföldi fo­gamzásgátló szerek, méghozzá arány­lag elérhető áron..." xxx Csehországban a hasonló törvény elfogadásával nemigen sietnek. Ráadá­sul ott a terhessógmegszakításról szóló törvényt csak módosítják, nem készül új törvény. Igaz is, mit érnénk el vele, ha Szlovákiában elfogadnánk az új törvényt, Csehországban meg továbbra is a régi, liberális maradna érvényben? A módosított cseh törvény abból indul ki, hogy a nőnek joga van felmérnie a helyzetét, és joga van dönteni a terhességéről. A két törvény tehát már alapjában különbözik egymástól. A fogamzásgátló szerek és az ezzel összefüggő kivizsgálások térítése a cseh módosító törvényjavaslat szerint az általános betegbiztosításból történ­ne. Ma az ingyenes (természetesen ha az adót nem vesszük figyelembe) orvosi ellátást törvény biztosítja. Ez azt jelenti, hogy az orvosi vényre előírt tabletták ingyenesek. A tapasztalat viszont job­bára azt mutatja — mivel az antibóbi tablettákat külföldről hozzuk be —, hogy az orvos rendszerint ráírja a receptre: a beteg téríti. Úgyhogy például az antibóbi tabletták havonta mintegy 200 koronába kerülnek. Ezzel ellentétben a művi terhessógmegszakítás ingyenes. Mire csábít ez? A felmérések szerint Szlovákiában átlagosan a nők 14,5 százaléka használ fogamzásgátlót. A fővárosban — Pozsonyban — mind­össze 9,7. Nem csodálkozhatunk hát azon, ha a WHO antikoncepció nélküli országként tart nyilván bennünket. Ta­lán segítene valamit ezen, ha a fogam­zásgátlókhoz a felvilágosítással együtt ingyen juthatnánk hozzá. A szlovák javaslat nem foglalkozik ennek lehető­ségével. Ugyanakkor, ha Csehország­ban érvénybe lép a módosítás, tulaj­donképpen a fogamzásgátlók ingyene­sek lesznek, es a betegbiztosítási összegből térítődnek. A készülő törvény 6. paragrafusa kimondja: "A nő írásban kérvényezheti a terhessógmegszakítást annál a nő­gyógyásznál, akit választ. A ginekoló­­gus köteles tájékoztatni a hozzáforduló nőt a művi terhességmegszakítás lé­nyegéről és esetleges következményei­ről... és köteles informálni a nem kívánt terhesség megelőzésének alternatív és lehetséges módozatairól." ..."A felvilá­gosítást írásban is rögzíteni kell, és a nő köteles aláírni." "Abban az esetben, ha a nő a felvilágosítást követően is kitart a terhessógmegszakítás mellett... és ennek elvégzéséhez adottak a feltételek... az orvos kiállítja az orvosi leletet a női osztály számára..." A törvény módosítása továbbá kimondja, hogy a terhessógmegszakítást csak kórházban lehet elvégezni, ott, ahol megvannak a feltételek a szakszerű beavatkozáshoz. A törvény újra a nő védelmét helyezi előtérbe. Nem végzik el az abortuszt abban az esetben, ha az veszélyeztetné a nő életét. Tehát semmilyen bizottság. Csak szakorvosok. Csehországban a művi terhesség­­megszakítást követően az egész­ségügyi dolgozók kötelesek felvilágosí­tani a nőt a fogamzásgátlás módsze­reiről és fajtáiról. Az ún. abortusz-turisztika megelőzé­se érdekében annak a nőnek, akinek nincs állandó lakhelye Csehországban, nem végzik el a terhessógmegszakítást. Csak abban az esetben tesznek kivó-20 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom