A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
x A ^eG' M N UO' V A lankás dombon álló virti kastély hírét, nevét Baráti Szabó Dávid alapozta meg. A jeles költő Kazinczy és Batsányi barátja, akikkel együtt szerkesztették Kassán a Magyar Museumot, később Komáromba került tanárnak, és a virti Pyber család gyermekeit is tanította, a szünidőket sokszor töltötte a közeli Virten, és amikor 1 799-ben nyugalomba vonult Pyber Benedek, kedves tanítványa meghívására ideköltözött, a vendégszerető kastélyba. Itt ólt haláláig, illetve a kastélyhoz tartozó ún. papházban, melyet az 50-es évek végén bontottak le. Közel húsz évig élt itt versein, fordításain dolgozgatva. A kastély melletti fákkal szegélyezett úton sétálgatott, ezt a nép a "pap útjának" nevezte el. Baráti több versében emlékezik meg Virtről és környékéről. A Verskoszorújának (gyűjteményes kiadás) harmadik szakaszát csaknem mind Virtnek és a Pyber családnak szenteli. Az előszóban írja: "Ha csak történetből talált is verseimben Virtnek, s a virtiek neve cseppenni, azok egytől egyig ide rekesztettek." Mindjárt az első vers Virtről szól Vergilius, római költő modorában: Ami Komáromba kénzott, szívbéli keservem Virt patikájában balzsamom írre talált. Virt, orvoslásom kegyes eszköze! meddig az égen Nap ragyog élj! nevekedj! szarvadat égig emeld! Baróti Szabó Dávid ’Nem falu Virt, nem város, hanem csak négy vagy öt házból szép csínnal készült nemes ülés; Dombon ül, elmessze magát láttatja, szemekbe zöldpázsint nevet háta megett... Jobb karja felöl Izsa, Kurtakeszi épült, s Mártzel háza, balján a Zs'itva tő keresztelt helység, Radvány, Mots, kastélyos Karva..." Tehát a szomszédos falvakat is jól ismerte a költő. Még Bátorkeszin is járt egy szüreti mulatságon. Virtpuszta, ahogy abban az időben nevezték, rendezett kisebb falu benyomását keltette. Már a rómaiak korában lakott hely volt, erről tanúskodnak az ott folyt ásatások, melyek egy római erőd nyomait tárták fel. A kutatók szerint a kastély helyén is lehetett valami régi épületmaradvány. A kéttornyos kúriát 1720 körül építették át reneszánsz és barokk stílusban, majd a 19. század elején (tehát Baráti ott-tartózkodásakor) kibővítették, klasszikus stílusú, oszlopos bejáratot csináltattak hozzá. Baróti Szabó Dávid nagyon jól érezte magát itt, sokszor becézte Virtet: szép, szépséges, gyönyörűséges stb., melyről az itt írott versében is beszámol: Míg Duna-vízből tart, miglen foly Zsitva körülied Virten csendesség engem ölébe fogott. Itt fogadta ölébe a kastélyhoz közeli virti temető, ahol vörös márványoszlop őrzi emlékét, és nyaranta sokan keresik fel a sírt az irodalombarátok és a komáromi gimnáziumok tanulói. Koszorú, virágcsokor sohasem hiányzik a költő sírjáról. így kapcsolódik össze a költő és a kastély sorsa. Vándor, ha erre jársz, ne feledjed felkeresni e kegyhelyet! (ozsvald)
