A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-16 / 20. szám
kisebb területről van szó). Vajon ezt követően, a megváltozott helyzetre való tekintettel a transzjordániai Ammanban, a fővárosban, az arab kartográfusok és nyelvészek: a ciszjordániai Nablusztól Betlehemig húzódó, nagyrészt palesztinok lakta hegyvidéket, pontosabban felföldet, elneveznék-e, elkeresztelhetnék-e Izraeli-felföldnek...?" (Nem hagyhatom említés nélkül mint a szólásszabadságra emlékeztető mozzanatot, hogy példázatomra — bizonyos oldalról talán érthetően is — a vendégasztal kiemeltjei közt ülő minisztériumi megbízott felállt, meg akarván vonni tőlem a szót, ám a terem "folytassája" visszakényszerítette székére. S én folytattam.) Fejtegetésemet valahol Hankiss Elemér Pongyola társadalom című — romló világunkat röntgenező — tanulmányából leszűrhető tanulságokkal fejeztem be, megjegyezve, hogy az általam ecsetelt jelenség több, jóval több, mint pongyolaság. Sokkal lesújtóbb kategóriába tartozik. Másnap, a Komenský Egyetem egyik docensének közvetítésével személyes találkán beszélhettem Deme Lászlóval a problémáról, térképekkel is illusztrálva a nem mindennapi jelenséget, bár lehet, hogy bólogató érdeklődése mögött a geográfiától s egyáltalán a kuszán tarka térképektől való idegenkedése húzódott meg. Egy szó, mint száz, kassai erőfeszítéseim nem hoztak változást sem az Akadémiai Kiadó szabályzatainak újabb kiadásaiban, sem a tankönyvekben. Tévedtem, amikor azt hittem, hogy az érintett fülek értő fülek is egyben. És mógisl Mára bizonyos — de csak bizonyos — megnyugvással tölt el, hogy az ügyben érintett másik fórumnál is sikerült célt érnem. A Földrajztudományi Kutató Intézet osztályvezetője, Rótvári László fölismerte az eset kínosságát. S nemcsak fölismerte, hanem cselekedett is. Intézkedése nyomán az utóbbi években kibocsátott atlaszok domborzati térképeiről lekerült a fattyú terminus technicus. A falitérképeken azonban még ez után is tartotta magát, de mára — a Nyár utcai Térképboltban megfigyelhettem (1989) — onnan is lekerült (harmincéves pályafutás után). Hál 'Istennekl De mi lesz a tankönyvekkel, s más kiadványokkal? A helyesírási szabályzattal? Ez utóbbinak a legfrissebb (1989) lenyomatában is ott virít! Miért? Talán, hogy melengesse, ébren tartsa a mátyusföldi, a csallóközi, Vág melléki, Nyitra menti, barsi, a csitári hegyek alatti... magyarok épp eleget mulasztott hitét? Magyarságtudatát? URBAN GYÖRGY (A szerkesztőség megjegyzése: Ezt a cikket Urban György — Bédi Szabii Márton álnéven — még 1989-ben Irta.) RÓZA ASSZONY Aznap, amikor a mára ellopott Pesti Magyar Színházat kinyitották az Árpád ébredésével, maga a szerző írt bírálatot, igaz, nem saját darabjáról: "Még csak Laborfalvi Rózáról néhány szót. Antónia szerepében alig fogok szigorúbb ítélőket kielégíteni; a »szótagok« kellemetlen nyújtása, éneklése a mélyebb érzésű helyeken visszataszítók; de játékában élet, érzés kezd kifejteni, mellyet örömmel üdvözlünk." Vörösmarty elfogulatlan ítész. Laborfalvi kisasszony játszott előjátékában az ünnepi estén. Mi több: három nap alatt tanulja be szerepét. Ráadásul a szépsége iránt nem közömbös Vörösmarty tanította be. A 175 éve született Laborfalvi Róza a színháznyitáskor húszesztendős. Apja, anyja ugyancsak színészek. Papája a Székelyföldről a színházhoz csapódott Laborfalvi Benke József, a Déryné Naplójában sokat sze'replő Benke atyus. Színészt akarnak csinálni lányukból. Benke Judit — mert ez eredeti neve — föllép a Várszínházban Náni szobalány szerepében a Benjamin Lengyelországból vagy a Nyolcgarasos atyafi című színműben (1833). Ekkor tizenhat éves. Nincs sikere. Ez kedvét szegi. Hazamegy Miskolcra. Kántorné, a nagy tragika védőszárnyai alá veszi: tanitgatja. Sokáig érződik is Laborfalvin patrónájának éneklős modora. A múlt század eleji színházi szakma tehetségtelennek tartja a későbbi híres tragikát. Amikor azután a Hatvani kapun kívül fölépül a nemzet színháza: Kántorné félreértések és sértések miatt távolmarad. "A világszép Róza" ugrik be Kántorné szerepkörébe. Ó lesz a Pesti Magyar Színház tragikája, a társulat vezető színésznője 32 éven át. Királynőién szép. Uralkodóan viseli maga varrta színpadi jelmezeit. Sebesen beletanul szerepkörébe. Vörösmarty bírálataiban nyomon kísérhetjük: majd minden este játszik, fog rajta a kritika, gyorsan levetkőzi a tanult sirós beszédmodort, ha megőrzi is székelyesen elnyújtott, éneklő kezdőhangsúlyait. Gyönyörű megjelenése, gyönyörű beszéde királynők és királynék szerepeiben sikert aratott. Szerette a közönség és szerették a színházpártoló urak. Partnerétől, Lendvaytól, a hősszerelmestől egy leánygyermeket nevelt föl. "Mélyebb hangjaiban valami férfias volt, mi asszonyi szerepnek rosszul áll" — veti szemére Vörösmarty a Galotti Emíliában. Fekete szemével villámokat szór. Erélyes és magabiztos asszony. 1848. március idusán magával sodorja a tőle hét évvel fiatalabb Jókai Mórt. Férjül veszi. Igazi pesti botrányt okoz ezzel. (Az öreg Jókai felesége halála után lekvitteli majd: akkor azért szidalmazzák, mert Nagy Bella túl fiatal hozzá, ekkor még az író volt túlságosan fiatal a viharos múltú színésznőhöz.) Eszményi művészházasság: Laborfalvi rendben tartja a házat, megfogja az írói keresményt. Jókai szerepeket ír nejének, és róla mintázza egy sereg nőalakját. Laborfalvi Róza mintegy válaszul Petőfi féltékenykedésére, beleveti Jókait a politikába, majd a bükk beli Tardinán elrejti egy házban a Bach-korszakban. Öregkorára komikus szerepekben is föllép, de őrzi anyakirálynői szerepkörét. A Coriolanus Volum máját. Jászai Mari megjelenéséig a Nemzetinek nincs tragikája. Képtelenek betölteni az űrt, amit Laborfalvi nemes méltósága és kiművelt versmondása jelentett. Ha nem lett volna színésznő, akkor is jelentős volna szerepe a magyar művelődésben, mint Jókai hitvesének. És ha nem lett volna Jókai felesége, akkor is nagy színésznőként tisztelnénk. M. G. P. (Népszabadság) A HÉT 5
