A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
SZABADIDŐ Alapos reumát szereztél ott magadnak... — Elégül Lassacskán kiitta a poharát. Egy pillanatig még tanakodott magában, aztán kinyitotta az ajtót, és a sötétséget fürkészte. Ott, valahol a sötétlő fenyves mögött egy picurka fény villogott. Számára láthatatlan, mégis csábító... Kilométernyi járásra. Vasárnapi kaláccsal, savanyú káposztával, asszonyi kéz csinálta renddel viruló magány. Olyan magány, aminek nem is kellene annak lennie a szó szoros értelmében. Ha... A steppelt kabátjáért nyúlt. Vonzotta a sötétség az Irtvány lejtője mögött vibráló fény látványával. Tétován mozdult, majd újra elbizonytalanodott. S az az ezerszer is elátkozott láb tétován moccant a küszöbön... Marta a tévé előtt ült. Az ölében pihenő karja hirtelen megrándult, majd a még mindig sötét haját kezdte simogatni, ami oly fekete lehetett, mint a csóka szárnya... A tévében már rég vége lett a filmnek, de Marta még mindig csak ült, és a göndör hajában kutatta emlékeit. Arra gondolt éppen, miként kezdte keresni az alkalmat, hogy találkozzék Vele. A belső tusára, amit önmagával vívott nap, mint nap, hogy mit is mondanak majd az emberek, ha ők egyszer, netán mégis csak... S mit szólnak majd a gyerekek? Aztán a keze hirtelen abbahagyta a tincsei közti turkálást. Szinte megmerevedett. Majd tenni készült... És már ott is állt a konyhaasztal fölött, kipirulva a felindultságtól és az elhatározástól. És aztán? Az élet nem áll meg, és az utolsó lehetőség is elillan, ha elszalasztja az ember... Marta határozott mozdulatokkal gyúrta a kemény fehér tésztát a deszkán. Reggel kalácsot visz neki. És megmondja azt is, hogy csakis őneki sütötte. Merthogy vénségére elment az esze. Meghogy ezen a télen már nem kell lemennie abba a rideg városba, megfagynia sem kell a hideg viskóban. Az ő háza elég nagy. Mindezt megmondja neki reggel. Reggel minden megváltozik... Azon az éjszakán lehullott az első hó. Ahogy Marta közeledett Tamás viskójához, mindjárt a szemébe ötlött az erős vaspánton függő ormótlan lakat. Aztán megpillantotta a girbegörbe nyomokat is a hóban. Tekeregtek a lejtőn a fenyők meg a korcs borókák között le a végtelenbe. Úgy kanyarogtak, mint valami hatalmas kérdőjel. Hát igen, ez is az élethez tartozik. Marta lehajtott fejjel kullogott vissza a magányos házhoz, de ott legbelül már az új tavaszra gondolt. Hisz ezt a telet még valahogy csak átvészeli. Egyedül És aztán tavasszal... lehet... lehet, hogy másképpen lesz minden... és kezdődhet minden elölről. Vércse Miklós fordítása Bódulat mm» Azt mondják, nem jó beavatkozni mások vitájába, mindig távol állt tőlem a szándék, most se ezt teszem, hiszen nem ismerem a tényeket, egyik-másik vélemény csak közvetve jutott e! hozzám illetve egy nyílt levélváltás útján. Nem firtatom, kinek van igaza. A nyílt leveleket viszont mindig elolvasom, nem azért, meit olyan izgalmasak, hanem, mert sokszor amolyan másodlagos dolgokról is éltesül belőlük az ember, s engem különös, az ilyenek vonzanak. T. A. kisasszony K. J. úrnak írt múltkori levelében fölöttébb érdekes dolgokra bukkantam. Sajnálom szegény levétiiót. hogy kétségbeesésé ben kénytelen a nagy nyilvánosság előtt szégyenkezve bevallani, menynyire tájékozatlan egy s más tudományokban, például a fitooonológiában Mi több, pedológiából is felkeszületlennek bizonyult. Hát ha nem ismén a talajkolloidokat, akkor bizonyara a tala; aciditásáról, pufferkepességérol sem tud semmit, s ha netán az Arland-fele transzpirációs módszerről kérdeznék, alighanem elpityeiedne Nemde, hozzátartozik-e mindez az általános műveltséghez7 Hiszen mint írja, érettségizett. Hogy ezt a gimnáziumban nem tanítottak? Na és? Vannak vaskos lexikonok, enciklopédiák, többkötetes szakkönyvek, hat miért nem lapozza gyakrabban ókét, sót. az sem ártana, ha némelyiket kivülrói megtanulna És olyasmit, hogy a vér moí-terfogata alapján nem tudja kiszámítani, percenként hányat dobban a szive? Nahát! Hiszen a körzeti orvos hozza sem nyúl addig a beteghez, amíg e rutinmérést el nem végzi rajta. És rhi az, hogy nem tud családtól elemezni számológépen? Ketdein én, szorobánon tudna? Pedig odaát, mint hír lik, e csodaszer kentyú maholnap ki szorítja a legmodernebb számítógépeket. Csodalatos dolog a tudomány És mekkora hatalom! Azért ne rettenjen meg tőle kislány! Se az én színlelt erélyemtol, mert értem én magát, nagyon is megér tem, hiszen én is voltam valaha diák Nekem is okoztak jószándékú tana rok nehéz pillanatokat, perceket, sót órákat is Volt idő, amikor heteken at azon gyötörtem magam, a kövek tor mája alapján magoljam be X tanszék ásvanygyüjteményet, hogy akar rop tében is felismerjem bármelyik minta daiabot, meit Így követelte meg az egyik tanár, ha rájött a hoppáré A kőzetmintát feldobta a levegőbe, el kapta, s e zsonglőrmutatvány köze pette kellett a vizsgázónak megható rôznia, hogy gránitot, bazaltot, homokkövet vagy mifenét látott felsejleni a terem félhomályában. Nem aranyos? És még zsörtölődünk olykor, hogy rosszul képzettek a mai pedagógusok Én igencsak szorgalmas diák voltam, vizsgáról egyszer sem repültem ki. de egyet mégis fel kellett adnom, pedig ugyancsak felkészültem rá Ma is emlékszem a tételre, a nitrogén oxidjai voltak “A dimtrogénoxid színtelen, gyengén édeskés illatú gáz. belélegzése kábuiást okoz...", fújtam. "Boduiatoť — javított ki a tanárom Nem vitatkoztam. Ma is őrzöm az általa irt "szkriptumot". azaz tankönyvként használt főiskolai jegyzetet. amelyben szószennt a fenti idézet all, és a “kábutasf szó helyén nincs holmi bódulat. Nem is a kijavított szó miatt rettentem meg én akkor, hanem a tanár sokat sejtető szemvillanásától. Sohasem bocsátotta meg hogy megfutamodtam. Én pedig ma sem é. tem, mi célt követett a félelmetes módszerével. Megtanultam én a vizsgákba sokmmdent, s ha olykor kemény próbára tett diákok panaszát hallom, mint kísértet, feltűnik emlékezetemben egy szó: d-ketepiperazm Éz volt a tanár úr kegyeiemdofese ezen szokott elvérezni legtöbb sorstársam Ma is fel tudom idézni nemcsak a puszta nevet e szentes vegyületnek, hanem a szeíkeľeti keplete: is, csak azt nem tudom, hogy minek mert három évtizedes pedagógusi pályám során meg egyszer sem vettem hasznát, es egeszen biztos, soha nem is fogom Mint ön is tapasztalta, nagy útvesztői vannak a tudományoknak Jo lesz vigyázni azokkal a franya hormonokkal is Azt írja. hogy mielőtt átment volna Magyarországra szerencse; próbáim, csak fiatom nőt nemi hormon létezéséről tudott, s ott kellett rádöbbennie, hogy négy van. Lám, én a minap egy szlovák nyelvű középiskolai tankönyvben ötre leltem Ki hinné! Ezek szerint vannak szlovák, magyar es nemzetiségi nemi hormonok7 Bődület, akarom mondani, bódulat. Ne csodálkozzunk kérem, zűrös világban elünk, mint mondani szokás átmeneti korban. S ha már a tudoma nyok világában tenfergünk. hadd kérdezzem meg. vajon azt tudja e. hogy ki volt az első ember, aki átmenet; korban olt ’ Ha megengedi, megmeri dóm A Pithecantropus alias Horné erectus. népszerűbb névén Adam Bizony neki köszönhetők hogy a véget nem erő átmeneti kor meg ma is tart Vajon meddig meg7 CStCSAY ALAJOS A HÉT
