A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 2. szám

SZABADIDŐ Alapos reumát szereztél ott magad­nak... — Elégül Lassacskán kiitta a poharát. Egy pilla­natig még tanakodott magában, aztán kinyitotta az ajtót, és a sötétséget für­készte. Ott, valahol a sötétlő fenyves mögött egy picurka fény villogott. Szá­mára láthatatlan, mégis csábító... Kilo­méternyi járásra. Vasárnapi kaláccsal, savanyú káposztával, asszonyi kéz csi­nálta renddel viruló magány. Olyan ma­gány, aminek nem is kellene annak lennie a szó szoros értelmében. Ha... A steppelt kabátjáért nyúlt. Vonzotta a sötétség az Irtvány lejtője mögött vibráló fény látványával. Tétován mozdult, majd újra elbizonytalanodott. S az az ezerszer is elátkozott láb tétován moc­cant a küszöbön... Marta a tévé előtt ült. Az ölében pihenő karja hirtelen meg­rándult, majd a még mindig sötét haját kezdte simogatni, ami oly fekete lehe­tett, mint a csóka szárnya... A tévében már rég vége lett a filmnek, de Marta még mindig csak ült, és a göndör hajában kutatta emlékeit. Arra gondolt éppen, miként kezdte keresni az alkalmat, hogy találkozzék Vele. A belső tusára, amit önmagával vívott nap, mint nap, hogy mit is mondanak majd az emberek, ha ők egyszer, netán mégis csak... S mit szólnak majd a gyerekek? Aztán a keze hirtelen abbahagyta a tincsei közti turkálást. Szinte megmere­vedett. Majd tenni készült... És már ott is állt a konyhaasztal fölött, kipirulva a felindultságtól és az elhatáro­zástól. És aztán? Az élet nem áll meg, és az utolsó lehetőség is elillan, ha elszalasztja az ember... Marta határozott mozdulatokkal gyúr­ta a kemény fehér tésztát a deszkán. Reggel kalácsot visz neki. És meg­mondja azt is, hogy csakis őneki sütötte. Merthogy vénségére elment az esze. Meghogy ezen a télen már nem kell lemennie abba a rideg városba, meg­fagynia sem kell a hideg viskóban. Az ő háza elég nagy. Mindezt megmondja neki reggel. Reggel minden megválto­zik... Azon az éjszakán lehullott az első hó. Ahogy Marta közeledett Tamás viskó­jához, mindjárt a szemébe ötlött az erős vaspánton függő ormótlan lakat. Aztán megpillantotta a girbegörbe nyomokat is a hóban. Tekeregtek a lejtőn a fenyők meg a korcs borókák között le a végte­lenbe. Úgy kanyarogtak, mint valami hatalmas kérdőjel. Hát igen, ez is az élethez tartozik. Marta lehajtott fejjel kullogott vissza a magányos házhoz, de ott legbelül már az új tavaszra gondolt. Hisz ezt a telet még valahogy csak átvészeli. Egyedül És aztán tavasszal... lehet... lehet, hogy másképpen lesz minden... és kezdőd­het minden elölről. Vércse Miklós fordítása Bódulat mm» Azt mondják, nem jó beavatkozni mások vitájába, mindig távol állt tő­lem a szándék, most se ezt teszem, hiszen nem ismerem a tényeket, egyik-másik vélemény csak közvetve jutott e! hozzám illetve egy nyílt levél­váltás útján. Nem firtatom, kinek van igaza. A nyílt leveleket viszont mindig elolvasom, nem azért, meit olyan izgalmasak, hanem, mert sokszor amolyan másodlagos dolgokról is él­tesül belőlük az ember, s engem különös, az ilyenek vonzanak. T. A. kisasszony K. J. úrnak írt múltkori levelében fölöttébb érdekes dolgokra bukkantam. Sajnálom sze­gény levétiiót. hogy kétségbeesésé ben kénytelen a nagy nyilvánosság előtt szégyenkezve bevallani, meny­nyire tájékozatlan egy s más tudomá­nyokban, például a fitooonológiában Mi több, pedológiából is felkeszület­­lennek bizonyult. Hát ha nem ismén a talajkolloidokat, akkor bizonyara a ta­la; aciditásáról, pufferkepességérol sem tud semmit, s ha netán az Ar­­land-fele transzpirációs módszerről kérdeznék, alighanem elpityeiedne Nemde, hozzátartozik-e mindez az általános műveltséghez7 Hiszen mint írja, érettségizett. Hogy ezt a gimná­ziumban nem tanítottak? Na és? Van­nak vaskos lexikonok, enciklopédiák, többkötetes szakkönyvek, hat miért nem lapozza gyakrabban ókét, sót. az sem ártana, ha némelyiket kivülrói megtanulna És olyasmit, hogy a vér moí-terfo­­gata alapján nem tudja kiszámítani, percenként hányat dobban a szive? Nahát! Hiszen a körzeti orvos hozza sem nyúl addig a beteghez, amíg e rutinmérést el nem végzi rajta. És rhi az, hogy nem tud családtól elemezni számológépen? Ketdein én, szoro­­bánon tudna? Pedig odaát, mint hír lik, e csodaszer kentyú maholnap ki szorítja a legmodernebb számítógé­peket. Csodalatos dolog a tudomány És mekkora hatalom! Azért ne rettenjen meg tőle kislány! Se az én színlelt erélyemtol, mert értem én magát, nagyon is megér tem, hiszen én is voltam valaha diák Nekem is okoztak jószándékú tana rok nehéz pillanatokat, perceket, sót órákat is Volt idő, amikor heteken at azon gyötörtem magam, a kövek tor mája alapján magoljam be X tanszék ásvanygyüjteményet, hogy akar rop tében is felismerjem bármelyik minta daiabot, meit Így követelte meg az egyik tanár, ha rájött a hoppáré A kőzetmintát feldobta a levegőbe, el kapta, s e zsonglőrmutatvány köze pette kellett a vizsgázónak megható rôznia, hogy gránitot, bazaltot, ho­mokkövet vagy mifenét látott felsejle­­ni a terem félhomályában. Nem ara­nyos? És még zsörtölődünk olykor, hogy rosszul képzettek a mai peda­gógusok Én igencsak szorgalmas diák vol­tam, vizsgáról egyszer sem repültem ki. de egyet mégis fel kellett adnom, pedig ugyancsak felkészültem rá Ma is emlékszem a tételre, a nitrogén oxidjai voltak “A dimtrogénoxid szín­telen, gyengén édeskés illatú gáz. belélegzése kábuiást okoz...", fújtam. "Boduiatoť — javított ki a tanárom Nem vitatkoztam. Ma is őrzöm az általa irt "szkriptumot". azaz tan­könyvként használt főiskolai jegyze­tet. amelyben szószennt a fenti idézet all, és a “kábutasf szó helyén nincs holmi bódulat. Nem is a kijavított szó miatt rettentem meg én akkor, hanem a tanár sokat sejtető szemvillanásá­tól. Sohasem bocsátotta meg hogy megfutamodtam. Én pedig ma sem é. tem, mi célt követett a félelmetes módszerével. Megtanultam én a vizs­gákba sokmmdent, s ha olykor ke­mény próbára tett diákok panaszát hallom, mint kísértet, feltűnik emléke­zetemben egy szó: d-ketepiperazm Éz volt a tanár úr kegyeiemdofese ezen szokott elvérezni legtöbb sors­társam Ma is fel tudom idézni nem­csak a puszta nevet e szentes vegyü­­letnek, hanem a szeíkeľeti keplete: is, csak azt nem tudom, hogy minek mert három évtizedes pedagógusi pályám során meg egyszer sem vet­tem hasznát, es egeszen biztos, soha nem is fogom Mint ön is tapasztalta, nagy útvesz­tői vannak a tudományoknak Jo lesz vigyázni azokkal a franya hormonok­kal is Azt írja. hogy mielőtt átment volna Magyarországra szerencse; próbáim, csak fiatom nőt nemi hor­mon létezéséről tudott, s ott kellett rádöbbennie, hogy négy van. Lám, én a minap egy szlovák nyelvű középis­kolai tankönyvben ötre leltem Ki hin­né! Ezek szerint vannak szlovák, ma­gyar es nemzetiségi nemi hormonok7 Bődület, akarom mondani, bódulat. Ne csodálkozzunk kérem, zűrös vi­lágban elünk, mint mondani szokás átmeneti korban. S ha már a tudoma nyok világában tenfergünk. hadd kér­dezzem meg. vajon azt tudja e. hogy ki volt az első ember, aki átmenet; korban olt ’ Ha megengedi, megmeri dóm A Pithecantropus alias Horné erectus. népszerűbb névén Adam Bizony neki köszönhetők hogy a véget nem erő átmeneti kor meg ma is tart Vajon meddig meg7 CStCSAY ALAJOS A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom